Jelen cikk kissé rendhagyóan Isten maradék harcosainak pillanatképét villantaná fel, némi önkritikát sem mellőzve.

Elmélkedés az évközi 23. vasárnap szentírási részei alapján:

Látszólag képtelennek tűnik, de valószínűleg sokan megtapasztalták már , hogy minél közelebb kerülünk Istenhez, annál inkább rájövünk, hogy még mennyire távol vagyunk tőle. Ez csak azért lehetséges, mert minél közelebb kerülünk Istenhez, annál nagyobb világosság vesz körül minket, s annál jobban rávilágít életünk sötétségeire.

"36Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek! 37Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. 38Ő azonban így szólt hozzájuk: Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? 39Nézzétek meg a kezeimet és a lábaimat, hogy valóban én vagyok!...

Manapság a teológiában divat beszélni arról, hogy az emberben a szent és a bűnös együtt van jelen. Azt mondják:, Ne beszéljünk annyit a bűnről, Isten szereti bennünk a bűnöst is, és mi is béküljünk meg a bűnös önmagunkkal. Ha ezt szó szerint értjük, akkor ez azt jelenti, nyugodjunk bele, hogy bűnösök vagyunk, ez ellen úgysem tehetünk már semmit....

Húsvét után egy héttel az Isteni irgalmasság vasárnapját ünnepeltük.

Volt egy áldozat a világtörténelemben, amelyhez fogható soha azelőtt és soha azóta nem történt. Egy ártatlan Istenszülött, Jézus Krisztus a világ összes gonoszságát csendben tűrve áldozatul adta magát a világ üdvösségéért. Arca a felismerhetetlenségig eltorzult az emberi gonoszság durvaságától, Izajás próféta szerint ezért elfordult és iszonyodott...

"Egy alkalommal, amikor Szent Ferenc súlyosan megbetegedett, Leó testvér ápolta őt. S történt, hogy amint az említett Leó testvér Szent Ferenc közelében imádkozott, egyszer csak elragadtatásba esett, és lélekben egy nagy, széles és veszedelmes sodrású folyó mellett találta magát. Ahogy ott állt, és nézte az átkelőket, megpillantott néhány barátot,...