A szeretetből meghozott áldozat értéke

 Volt egy áldozat a világtörténelemben, amelyhez fogható soha azelőtt és soha azóta nem történt. Egy ártatlan Istenszülött, Jézus Krisztus a világ összes gonoszságát csendben tűrve áldozatul adta magát a világ üdvösségéért. Arca a felismerhetetlenségig eltorzult az emberi gonoszság durvaságától, Izajás próféta szerint ezért elfordult és iszonyodott tőle mindenki , s szenvedése utolsó szakaszában még az Atyától való elszakítottság fájdalmát is át kellett élnie. Ő a szenvedések férfija volt. De szenvedésének volt értelme, mert vele az egész emberiségnek megadta a megmenekülés ajándékát. Mérhetetlenül nagy áldozatot hozott Jézus az emberiségért szeretetből. Ha keresnénk sem találnánk ettől az áldozattól értékesebb dolgot a világon. Az emberi élet drága kincse, örökké megmaradó értéke ez.

S milyen a mi életünk?

Tudunk-e Mesterünkhöz hasonlóan áldozatot hozni szeretetből?

Ha igen, akkor a mi életünknek is van értéke.

Ha igen, akkor a mi életünknek is van értelme. Máskülönben nincs. Mert minden felhalmozott pénz és földi értelemben értékes tárgy egyszer az enyészeté lesz, minden testi örömökben és élvezetekkel eltöltött idő elmúlik és értékét veszti. Csak rövid ideig tündököl, aztán feledésbe merül, s a Mennyországba megérkezve semmilyen értéke nem lesz.

Csak két dolognak lesz értéke, ha oda megérkezünk: Jézus szeretetből meghozott áldozatának és a mi szeretetből meghozott áldozatunknak.

Szeretni nem azt jelenti, hogy olyat teszek a szeretett személlyel, ami nekem jól esik.

Szeretni azt jelenti, hogy azt adom a másiknak, amire vágyik, amire szüksége van. Szeretni azt jelenti áldozatot hozok azért, hogy a másikat boldoggá tegyem.

Ha a szeretetet másoktól várom, az nem gazdaggá, hanem szegényebbé fog tenni engem.

S minél több szeretetet adok, annál gazdagabbá válok.

A másik boldogságáért szeretetből meghozott áldozat így működik, nem úgy mint a világi javak, melyekből félünk adni, mert nekünk akkor nem marad.

Krisztus Urunk erre az áldozatra adott nekünk példát. S lehet, hogy most azt érezzük, hogy a körülöttünk élő emberek számunkra keresztek, akiket hordoznunk kell. De ne dobjuk el őket, hiszen akkor fognak velünk felérni a Kálvária csúcsára, ha magunkkal visszük őket. Akkor, ha nem mondunk le róluk, és szeretetből képesek vagyunk értük áldozatot hozni.

A mai világ embere nagyon nehezen tud áldozatot hozni. Még a megszokott élvezetiről is nagyon nehezen mond le, nemhogy a mások keresztjét magára vegye.

A böjt és az általunk kívánt dolgokról való lemondás segít nekünk elindulni ezen az úton. Nem magunknak adjuk meg azt, ami jó, hanem helyette másoknak. Ez az életfelfogás a kezdete annak, amit Jézus bejárt előttünk itt a Földön.

A mai kereszténységben elterjedt az a téves elképzelés, hogy a világot átölelve is lehetsz jó keresztény. Csakhogy a világ, amit átölelünk, a bűnt, a kapzsiságot és az élvezeteket fogja adni nekünk. S aki ezeket öleli át, az nem tud szeretetből áldozatot hozni. Az nem Krisztus útján jár. Érdemes most nagyböjtben szemlélnünk Krisztus értünk szeretetből meghozott áldozatának nagyságát. Jézus Krisztus, az élő Isten Fia, lemondott a királyi dicsőségről és az emberek közötti utolsó helyet vállalta.

Tegyük fel magunknak is a kérdést: mi mennyire vagyunk képesek lemondani arról, ami úgy gondoljuk járna nekünk? S mennyire vagyunk képesek magunkat szeretetből odaadni másoknak?

A lelki életben való előrejutás és szentté válás útján az egyik legfontosabb kérdés ez.

Szánjunk rá időt az Úr szenvedését szemlélve ebben a nagyböjtben!