Az Isteni irgalom kimeríthetetlen tengere

Szeretett fiaim, örvendjetek velem a szenvedés fájdalmas Anyjával, és a Feltámadás megvigasztalódott és örvendetes Anyjával. Örömetek egyesüljön az angyalok seregeinek örömével, akik meghajolnak, hogy Jézus Fimat imádják, amikor előttük istenségének tündöklő ragyogásában jelenik meg.

Ma sokat halljuk: Isten szeretete független attól, hogy mi mit teszünk.

Hogy ezt az alapvető kérdést gyökereitől megismerhessük vissza kell mennünk Isten Paradicsomába, ahol Ádám és Éva a bűnbeesés előtt úgy élt, hogy az életében nem létezett a rossz. Isten gyönyörű, gazdag teremtett világa, békesség, boldogság, Isten és ember tökéletes egysége-ennyi létezett. Bűn, betegség, halál nem volt. Nem kellett különbséget...

Egyházunk hagyománya szerint már virágvasárnap Jézus szenvedésének története áll a középpontban. Miért?

A nagyböjt ettől sokkal többre adatott, nekünk. Mert a nagyböjt nem az Istenért van, hanem értünk. Nem azért hajtjuk végre nyögve-nyelve ezeket a megszorításokat, hogy megfeleljünk valaki kívánalmainak, hanem azért mert ezáltal közelebb szeretnénk kerülni Istenhez.

Nincs bennem félelem a jövőt illetően, mert életem biztosan ott van megváltó Krisztusom kezében. Nem félek a haláltól, mert tudom, hogy az csak átmenet ebből az életből az örök életbe. Ha rakéták zúgnának is a fejem fölött, akkor sem félnék, és nem menekülnék, mert ha Isten akar, akkor itt is meg tud védeni, és ha a gonoszság oly nagyon...

Saul, a későbbi Pál apostol találkozik a damaszkuszi úton Jézussal, a világ világosságával

Három szentírási részt olvashattunk az elmúlt vasárnapon , három olyan emberről, aki felismerte Isten nagyságát, és mellette emberi kicsinységét és gyarlóságát.

A szentmise találkozás az élő Jézus Krisztussal. A szentmise Jézus Krisztus egyetlen áldozatának folyamatos újbóli megjelenítése. A szentmise engesztelő áldozat a világ bűneiért.