Új esztendőben új szívekkel

 Az új év általában az új fogadalmak ideje. A keresztény ember elhatározza, hogy megváltozik, jobban fog szeretni, kevesebbet vét Isten ellen. Az elhatározás mindig nagyon jó, de a látható eredmény idővel általában el szokott halványulni , s nem azért, mert Isten kegyelme bármikor is kisebb mértékben áradna felénk, hanem azért, mert a kegyelem befogadója már nem annyira igyekszik a jót cselekedni, nem annyira becsüli a kapott kegyelmet, s ismét visszacsúszik régi rossz szokásaiba.

Általánosan elmondható, hogy a gyümölcs ( mennyei gyümölcs) termő élethez két dolog szükségeltetik. Az Isten kegyelme, és a tiszta és fogékony emberi szív, melyben az új isteni élet meg tud foganni. Az emberi szív egy idő után nagyon gyakran ellene áll az Isten kegyelmének. Olyas valami ez, mint a nőgyógyászati fogamzásgátlás, nem engedi, hogy az Isten úgy egyesüljön az emberrel, hogy új és maradandó élet jöjjön létre. Mindez észrevétlenül megy végbe az emberi szívben, s nem más végzi, mint az élet ellensége, a halál ura, a gonosz szellem. A gonoszra jellemző, hogy minden friss, új életet, új hajtást próbál tönkre tenni az emberi szívben, akár a kártevő rovarok a növények friss hajtásait. Ha pedig nevén akarjuk nevezni , akkor az élet e szép új hajtásainak tönkre tevője a kísértés és a bűn. Ugyanaz történik az emberi szívben, mint egykor a Paradicsomban, s ezért oly kevés az életünkben a maradandó gyümölcs, ezért van az, hogy az elhatározásunkat egy idő után már nem követi siker.

A bűn tehát akadálya annak, hogy tartósan jó gyümölcsöket teremjünk, ezért törekednünk kell szívünk állandó tisztaságára. Viszont van még egy akadály, a sötétség, mely megakadályozza, hogy saját bűneinket úgy megismerjük, amilyenek azok valójában.

Karácsony arról szól(t), hogy a világosság a sötétségbe jött. A megtestesült Ige azért jött közénk hogy világosságot gyújtson szívünkben, nem csak azért, hogy a világot a maga igazságában megismerjük, hanem főleg azért, önmagunkat megismerjük. Mikor az önmagunkban lévő mély sötétséggel merünk szembesülni, megkezdődik a kegyelem csodálatos működése. Az ember felismeri önmagában azokat a hibákat, bűnöket, amelyet azelőtt soha nem ismert és nem látott, melyek mindvégig, mint vad hajtások ott voltak az életében, hogy ne engedjék az élet szép gyümölcsöző hajtásit megnőni. Ahhoz, hogy új esztendőben új szívekkel élhessünk, keresztül kell mennünk életünknek eme Isten általi átvilágításán. Ez nem egyetlen villanás, ez egy folyamat, melyet tudatosan kell keresnünk és kérnünk, miközben Istennel csendben együtt vagyunk.

De, ha a megtestesült Ige világosságában felismertük életünk mély sötét rejtekeit, még mindig nem vagyunk készen.

Nagyon fontos, hogy a bűnbeeséskor az ember három dolgot veszített el, értelme elhomályosult, emlékezte meggyengült és akarata rosszra hajló lett. Ezek olyan dolgok, melyek ellen minden nap fel kell vennünk a harcot, mégpedig az Istentől kapott világosság kegyelmével, fegyverével.

Azaz… és most nagyon fontos mondat következik …..  nem elég a bűneinket megismerni, azokat meg kell tanulnunk legyőzni, nem elég pl egy szentírási részt megérteni, hanem azt alkalmazni is meg kell tanulnunk az életünkben.

Képzeljük el, a szántóföldbe rejtett kincs példázatát, melyben Jézus azt mondja, hogy egy ember mindenét eladja, hogy a kincset, melyet a szántóföldben talált megnyerje. A történet a Szentírásban idáig tart, de az életben nagyon gyakran úgy szokott folytatódni, hogy a kincset kiássuk, gyönyörködünk benne egy kicsit, aztán ott hagyjuk és futunk vissza a világba a régi dolgaink után.

A kincs akkor még nem a miénk ha csak megtaláltunk, csak akkor a miénk, ha használjuk!!!!

Ez egy nagyon fontos lépés egy hívő életében, s talán éppen ennek mellőzése miatt van az, hogy évről évre ugyanazokkal a bűnökkel járunk vissza a gyóntatófülkébe. Ez nem más, mint a hivő élet stagnálása, Isten viszont azt szeretné, hogy a szentségben napról napra gyarapodjunk. 

Ehhez viszont mind az értelmünknek, mind az emlékezetünknek, mind az akaratunknak meg kell gyógyulnia, így e hármat minden nap Isten elé kell vinni, hogy meg tudjuk érteni, mit akar Isten az életünkben, hogy évekkel később is tisztán emlékezzünk mind ezekre, s legfőképpen pedig akarjuk az Isten által elkészített újat és jót cselekedni..

Sok hívő idén január 5-én húsvét előtt 90 nappal az Exodus 90 (vagy női nevén FIAT 90) lelkigyakorlatba kezdett. Ez nem más, mint egy meghosszabbított nagyböjt, melyben megtanulunk lemondani saját testi kívánságainkról, s megtanulunk ez helyett jobban odafigyelni a környezetünkben élő emberek szükségleteire, megpróbáljuk őket jobban szeretni. Kicsit olyan ez, mint amiről Keresztelő szent János beszélt: az életünk felesleges dombjaival fel kell töltenünk az életünk hiányos mélyedéseit. Azt az időt, erőt , pénzt, melyet saját magunkra pazaroltunk, oda kell adnunk másoknak, s így válik egyenessé az előttünk álló út. Ha a feleslegeset elhagyjuk nem lesz domb mely akadályoz, s ha a hiányos mélyedést feltöltjük, nem lesz olyan árok, mely akadályoz minket az Isten felé vezető útban.  Nagyon fontos, hogy egy ilyen időszakot végig kísérje a tisztaság utáni mély vágyunk és a bűnbánat aktusa is.

Minden nap újból és újból el kell határoznunk, hogy nem mi vagyunk azok akik kapni szeretnének, hanem mi vagyunk azok, akik adni szeretnének, mégpedig szép és ízletes lelki gyümölcsöket a körülöttünk élő embereknek, melynek édességében Isten is gyönyörködik.

Adja Isten, hogy az új évet így élhessük, s mely egyben alkalmat ad arra is, hogy egy új életformát alakítsunk ki. Így lehet reményünk arra, hogy maradandó gyümölcsöt termő életek legyünk Isten kertjében életünk minden hátralévő napján!