Tisztíts meg Uram, és fehérebb leszek, mint a hó

Dávid bűnbánati zsoltárának szavai ezek. Mennyire vágyik erre a szívünk vajon? Sokan és sokféleképpen tartunk bűnbánatot. Néhányan azért mennek évente egyszer gyónni, mert egyházunk előírja ezt, s "legyen meg ez is" felkiáltással napirendre tűzik a gyóntatófülke felkeresését. Nagyobb kegyelem az, mikor gyónni azért megyünk, mert a lelkiismeretünk nyugtalan egy vagy több elkövetett bűn miatt. Üdvös az az Istenfélelem, mely az Isten eljövendő haragjától félve élete valamennyi rejtett bűnét igyekszik feltárni és megbánni, és elhagyni, mert az, aki minden lehetőt megtett szíve megtisztítása érdekében, bátran nézhet szembe a halállal élete bármely pillanatában. És vakmerően bátor az az ember, aki bár a szíve mélyén sejti, hogy nem a helyes úton jár, mégis nagy merészséggel halad tovább élete bűnös pályáján azzal a tapasztalattal, hogy idáig sem érte őt baj, s bízik abban, hogy ezután sem fogja. A helyes istenfélelemtől tehát nem kell félni. Sőt, maga a Szentlélek adja szívünkbe azt. Nem azt jelenti, hogy valaki egész életében retteg az Isten megsemmisítő haragjától. Ellenkezőleg, éppen az Istenfélelem juttatja el a bűnös lelket a teljes és tökéletes bűnbánatra. Az istenfélelem addig egészséges mértékű a lelki életünkben, ameddig azt szolgálja, hogy az elkövetett bűnök nyomán erős lelkiismeret furdalást érezzünk, mely egészen addig nem hagy nyugodni, míg bűneinket meg nem bántuk és el nem hagytuk. A megtisztított és bűnbocsánatot nyert emberi szív nem félhet Istentől.

Erre mondhatjuk viszont azt, hogy nincs bűn nélkül való ember, így valamilyen szinten az Istenfélelem is el fog kísérni egész életünkben. Ez így igaz. Nem szabad viszont hagynunk, hogy eluralkodjon a lelki életünkön az Istentől való félelem, mert szívünket sokkal inkább az irgalom fürdőjében megtapasztalt isteni szeretet kell, hogy betöltse.

Hozsannás könyvünkből a gyónás szentségének kiszolgáltatása után ezt imádkozzuk:"Édes Jézusom, Te meggyógyítottál engem." Mit jelent az , hogy valaki meggyógyul? A gyógyulás azt jelenti, hogy mindaz a rossz, amivel addig együtt éltünk elmúlik, eltűnik. Ilyen erejű-e a mi gyónásunk? Ilyen-e a mi gyónás utáni éltünk? A tapasztalat sajnos azt mutatja, hogy nem. Miután Jézus meggyógyított, nagyon gyakran a régi bűnös életünk tünetei újra jelentkeznek. Ha ez az eset áll fent, akkor viszont azt kell, hogy mondjuk, hogy nem gyógyultunk meg teljesen. Inkább csak az történt, hogy a betegség ( azaz a bűn)tünetei eltűntek egy időre, de az gyökerestül nem lett kiirtva a szívünkből. Újabb kérdések sora következik. Jézus akkor nem gyógyította meg a szívemet tökéletesen? De. Jézus a bűnbánat szentségében tökéletes gyógyulást ad valamennyiünk számára. Akkor hogyan lehetséges az, hogy nem sikerül elhagynom a régi bűnös életem? A helyzet az, hogy minden rajtunk áll és fordul. Legfőképpen azon, hogy hiszünk-e életünk teljes megjobbításában. Hisszük-e, hogy azoktól a bűnöktől, amelyekkel évek vagy évtizedek óta küzdünk, Jézus teljesen és véglegesen meg tud tisztítani? Nem szükséges ehhez nagyobb hit, mint azé a leprásé, akit Jézus egyetlen érintéssel meggyógyított: "2És íme, odajött egy leprás, leborult előtte és azt mondta: »Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!« 3Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: »Akarom, tisztulj meg!« Erre az mindjárt megtisztult a leprától. " Máté 8, 2-3 Betegsége emberi tapasztalat szerint gyógyíthatatlan volt, tehát földi értelemben véve lehetetlen lett volna abból meggyógyulnia. Néha így vagyunk mi is az évek során szorosan hozzák nőtt bűneinkkel. A tapasztalat azt mutatja, hogy senki nem tud tőle megszabadulni. Itt kell viszont, hogy látótérbe kerüljön a hit fontossága. Van valaki, aki minden földi dimenziót átívelve ura életnek és halálnak, egészségnek és betegségnek, bűnnek és bűntelenségnek. Ez a valaki Jézus, aki a bűnös szívünket éppen úgy meg tudja tisztítani, mint ahogyan a leprást megtisztította leprájától. Teljesen és véglegesen. Ha ezt mi hisszük, akkor a mi életünkben is megtörténhet a végleges gyógyulás csodája. Jézus ugyanis tud is és akar is cselekedni a mi életünkben."Akarom tisztulj meg: mondta a leprásnak." Jézus mindannyiunk életét meg akarja így tisztítani. Ehhez viszont azt a nagy hittel bíró és ráhagyatkozó lelkületet várja tőlünk is, amelyet a példabeli leprás esetében megtapasztalt. A tökéletes gyógyulást hozó Isteni erő ugyanis csak a tökéletes hittel és a megújulás elszántságával rendelkező emberi szívben tud megnyilvánulni. A rendszeresen meggyónt , majd újra és újra elkövetett bűnök esetén az történik, hogy az Isteni erőt gyenge hitünk miatt nem hagyjuk megnyilvánulni az életünkben. Ott van, de nem tud működni. Mintha valami védőburokkal vennénk körbe mindazt, ami rossz, hogy az Isten ne tudja meggyógyítani teljesen.

Van egy jól ismert és sokat emlegetett igazság, mely gátol mindannyiunkat abban, hogy hinni merjük, hogy régi bűneinktől mi is megszabadulhatunk: "bűn nélkül való ember nincs". Ebbe az igazságba mi úgy bele tudunk néha kapaszkodni, hogy úgy gondoljuk, az életszentség magasabb fokára már soha nem lehet eljutnunk. De lássuk be, hogy ez pont olyan, mint ha a történetbeli leprás, legyintett volna egyet arra, hogy Jézus éppen mellette halad, el, s megalkudott volna azzal a gondolattal, hogy a leprából nem szoktak meggyógyulni az emberek.

Mindaz tehát hazugság, hogy a régi bűnöktől nem lehet végleg megszabadulni. Az igazság az, hogy a büszkeségünk miatt legtöbbször mi ragaszkodunk a régi bűneinkhez annál nagyobb mértékben, mint amennyire a teljes tisztulás után vágyakozunk. Egy mérleghez hasonlítható mindez. Természetesen a bűnhöz való ragaszkodásunk leplezve van, nagyon nehéz annak gyökereihez eljutnunk, és teljes valóságában meglátnunk. Így életünk nagy része bukdácsolással telik, megmaradva a gyógyulás reménytelenségének érzésében. Ha elkövettük, majd megggyónjuk újra, Eddig is ezt tettük, és mindenki ezt csinálja. Isten viszont nem erre hívott el minket. Nem szeretné, ha mi is a bűn leprafoltjaival élnénk le az életünket, mert Ő tisztaságra és az igazságban való életre teremtett minket.

Merjük elhinni, hogy a mi életünk is gyökeresen megváltozhat! Isten részéről ehhez minden adva van. Csupán a mi ráhagyatkozó hitünkre vár. A bűnös életmódunk gyógyulását ezentúl ne mi munkáljuk gyenge emberi eszközeinkkel. Helyezzük az ő kezébe. Mondjuk ki imában neki: "hiszem Uram, hogy te megtisztíthatsz végleg és teljesen ettől és ettől a bűnömtől, amivel oly régóta küszködöm. Segíts az én hitetlenségemen! A te kezeidbe teszem le az én bűnös életemet, hogy te rendelkezzél vele üdvös terved szerint. "Aki így indul el a teljes gyógyulás útján, s azt türelmesen és reménységgel végig is csinálja, azt Isten a szív csodálatos megújulásával fogja megajándékozni.

Adja az Úr, hogy ez mindannyiunk életében valósággá váljon!