ADVENT: Tegyük egyenessé az Úr ösvényét, hogy megláthassuk az Isten dicsőségét

Isten az ő Fiában meglátogatja az ő népét. Ez az esemény kétszer ismétlődik meg a világtörténelemben. Óriási jelentőséggel bíró események ezek. Az első a megtestesülés csodája: maga az Isten ölt emberi alakot, s jön el az ő népe közé úgy, mint egy közülük. A második. az ő dicsőséges visszajövetelének napja, amely még előttünk áll. Mit éreznénk, ha valaki most azt mondaná, hamarosan az Isten személyesen meg fog állni teelőtted. Alkalmasnak találtatnánk-e az Istennel való találkozásra? Félnénk-e ettől a találkozástól? Mit tennénk abban az időszakban. ami az Úr érkezéséig még adatik? Isten elküldte Keresztelő Jánost, hogy az embereket felkészítse erre a különleges találkozásra. Mit mond János, hogyan várjuk az Urat? Tegyük egyenessé az ösvényét. Van egy út, amely mindannyiunkat az Úrhoz visz. Mindannyian meg fogunk érkezni hozzá egyszer. Van aki a halálakor, és lesznek olyanok is, akik megérik dicsőséges második eljövetelét. Az utunk vége tehát biztos: valamennyien az Isten színe elé fogunk állni. De látjuk-e őt az út végén? HA nem, akkor a mi utunk még nem egyenes. A halmokat el kell hordani, a völgyeket pedig fel kell tölteni. Erről beszél már Izaiás próféta, és ugyanezt ismételi meg Keresztelő János is: 3Egy hang kiált: »Készítsétek a pusztában az Úr útját, egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek! 4Minden völgy emelkedjék fel, minden hegy és halom süllyedjen alá; a göröngyös legyen egyenessé, és a hegyláncok síksággá! 5Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége, és látni fogja minden ember egyaránt. Iz. 40, 3-5

Mik ezek a hegyek és völgyek, melyek akadályozzák, hogy az Úrral méltóképp találkozunk? Ha egyszerűen szeretnénk megfogalmazni, a hegy valami olyan, ami van, de nem kellene, hogy legyen, a völgy pedig valami olyan, ami nincs, de kellene, hogy legyen. HA a feleslegeset lemorzsoljuk a hiányokat pedig kitöltjük egyenessé válik az utunk az Úr felé. Elmondhatjuk, hogy a bűneink, a világi dolgokhoz való kötődésünk és a rendetlen testi ragaszkodásaink olyan hegyek, melyek elválasztanak minket Istentől. Másrészről ott a sok hiányosságunk. Amit megtehettünk  volna, de nem tettük meg, mert helyette a hegyvonulatainkon jártunk. A pénzünkkel, kényelmünkkel, szórakozással foglalkoztunk, miközben valakink szüksége lett volna az időnkre, a szeretetünkre, vagy segítségünkre. Vannak magas hegyeink, de nincsenek jóízű termő gyümölcseink. A lélek gyümölcseit csak alig-alig teremjük.

Emellett szükségünk van az Isten világosságára is, mert amíg a sötétégben vagyunk, nem látjuk sem a hegyeket sem a völgyeket, sem végcélunkat, Istent.

Keresztelő János a pusztában a bűnbánatra és jó lelki gyümölcsök termésére hívta a hozzá forduló tömeget. Ő mutatta meg, hogyan lehet a mi Istenhez vezető járhatatlan utunkat járhatóvá tenni. Már ez önmagában világosságot jelentett, hiszen az emberek meglátták életük útján a hegyeket és a völgyeket. Miután ő felkészítette a népet, megjelent a világ világossága, Jézus, s akik egyenessé tették útjukat, meglátták életük értelmét, az örök világosságot. Sok hívő ember eljut a tisztaságra, megtartatja a parancsolatokat de mint a gazdag ifjú, nem tudja az utolsó lépést megtenni. Bűnei hegyét ledöntötte, de a tehetetlenség gödrében rostokol, mert képtelen a lelki gyümölcsöket teremni. Hiányzik belőle valami, ezért nem tudja a megszentelődés útját folytatni. Ahhoz, hogy az Úr felé haladjunk nem elég tehát a bűntől való megtisztulás, konkrét hiányosságainkat is pótolnunk kell.

A világra ma is nagyon nagy sötétség borul. Az emberek nem tudják, hogy létezik Jézus, nem tudják, hogy újra el fog jönni. Nem tudják, hogy a sötétben hegyeken és völgyeken botorkálnak. Igaz, hogy a Krisztus világossága minden út végén ott ragyog, de azt a nem egyenes úton járó ember nem látja. Még akkor sem, ha a hegyei csúcsán van. Ezek ugyanis a sötétség magaslatai. Az Urat egyedül az egyenes úton lehet meglátni.
Azok, akik az egyenes úton járnak, és ismerik az Isten világosságát, hordozzák is azt, és ott járnak naponta azok közt, akik a sötétségben élnek. Egy szó mely megvallja Jézust Urának, egy láthatóan tiszta élet, egy jézusi jó cselekedet, mind-mind fényt gyújt a sötét éjszakában, lehetőséget ad a változásra azoknak, akik a sötétségben járnak. A világosság fiainak kötelessége az Isten világosságát mindenütt megmutatni. Keresztelő Jánosok ugyan nem vagyunk, de a Szentlélek a mi szánkba is ad olyan szavakat, melyek egy adott ember életében világosságot gyújtanak.

Ha utunkat egyenessé tettük, fogjuk meglátni a jászolban az Isten földre szállt Fiát. Ki ő? Csak azok tudják, akik az egyenes úton felé már elindultak. Jézus a hegyi beszédében azt mondta: Boldogok, akiknek szívük tiszta. mert ők az Istent meglátják. Akiknek a szívük tiszta nem csak betlehemi kisgyermeket látják, ahogyan 2000 évvel ezelőtt fekszik a szalmában, hanem meglátják Isten üdvösségét az Oltáriszentségben is. Őt, aki adatott nekünk arra, hogy a kenyér és bor színei alatt a világ végezetéig velünk legyen valóságosan.

Tegyük hát egyenessé az Úr ösvényét, hogy meglássuk Jézust annak, aki ő valójában. S ne elégedjünk meg azzal, ha már láttuk és látjuk. Életünk ugyanis mindig további tisztogatásra szorul, hiszen senki nem mondhatja el, hogy útja tökéletesen egyenes. Mindannyiunk útja göröngyös. Advent legyen az egyenessé tétel ideje. Félretenni mindent, ami felesleges, és igyekezni megtenni mindent, ami fontos. Apró lemondások, ima, alamizsna, mind-mind a mélyedéseket töltik fel, a bűnbánat, és a kihagyható világi szokásokhoz való ragaszkodás elhagyása az emelkedőket dönti le. Tegyük a lehető legegyszerűbbé a karácsonyi készülődést, s akkor a pásztorokkal együtt meghalljuk majd az angyali öröméneket, és nemes egyszerűségben borulhatunk le Ég és Föld ura előtt.