Találkozás a világ világosságával

                               Saul, a későbbi Pál apostol találkozik a damaszkuszi úton Jézussal, a világ világosságával

"Mert ha valaki hallgatja az igét és nem cselekszi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a saját arcát a tükörben szemléli; ha megnézte magát és elment, rögtön elfelejti, hogy milyen volt. Aki azonban gondosan beletekint a szabadság tökéletes törvényébe, és megmarad abban, s annak nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója, az boldog lesz tette által. Ha pedig valaki vallásosnak tartja magát, de nem fékezi a nyelvét, hanem megcsalja saját szívét, annak hiábavaló a vallásossága." Jakab 1

"Azután Betszaidába érkeztek. Egy vakot vezettek hozzá, és kérték őt, hogy érintse meg. Ő kézen fogta a vakot, kivezette a helységből, és a szemére köpve rátette a kezeit, aztán megkérdezte tőle, hogy lát-e valamit. Az föltekintett és azt mondta: ,,Látom az embereket, mintha a fák járkálnának.'' Azután ismét a szemére tette a kezét, mire az látni kezdett, meggyógyult, és tisztán látott mindent." Mr 8, 22-26.

Kissé mindannyian hasonlítunk az evangéliumbeli vak emberhez, és Saulhoz, aki a damaszkuszi úton találkozik a világ világosságával.  Sem a világot sem önmagunkat nem látjuk a maga valóságában. 

A világra a gonosz ereje által jelenleg is mély sötétség borul. Oly sok ember, aki azt hiszi, hogy a világosságban él, valójában a sötétségben jár.  Rengeteg hanggal vagyunk ma körülvéve. De vajon felismerjük-e biztosan, hogy melyik mond igazat? Felismerjük-e közte Jézus Jelenlétét? Felismerjük-e közte Jézus hangját? A világon ma oly sok ember magabiztosan mondja: ismerem és követem az igazságot. De mi az igazság? Aki sötétségben van, az ugyanis nem tudhatja, nem láthatja, hogy ki szól hozzá. A sötétségben bátran mondhatja magáról a Gonosz, hogy ő Jézus, és rengeteg követője lesz. Hangja alapján fogják őt követni az emberek, de őt követve nem tudhatják, hogy hová tartanak.

Jakab apostol kemény szavakat fogalmaz meg levelében: aki vallásosnak tartja magát, de nem a jézusi tanítás szerint él, annak hiábavaló a vallásossága. Sokszor tudjuk és halljuk, hogy mi a jó, de közben egészen másként cselekszünk. Tükörbe nézünk, meglátjuk, hogy nem vagyunk tiszták, de mégis tovább megyünk és tovább szennyezzük a magunk és mások életét. Ha annak ellenére cselekszünk és élünk, mint amit jónak megismertünk, akkor valóban vakok vagyunk és a sötétségben élünk, mert nem látjuk cselekedeteink súlyát, nem látjuk cselekedeteink romboló voltát. Lehet, hogy sokszor láttuk már magunkat a tükörben úgy, mint a történetbeli vak, homályosan és felismerhetetlenül ( olyanok az emberek, mintha a fák járkálnának), ez azonban még nem a gyógyulás. Ilyenkor nekünk is szükségünk van arra, hogy Jézus újra megérintse szemünket, hogy egészen tisztán lássunk. Talán nincs a mai világban nagyobb kegyelem attól, mint mikor valaki a lelki vakságából a teljes világosság és látás állapotára eljut. Megláthatja magát a tükörben olyannak, amilyen valójában. Ha ez elrettenti őt, akkor onnantól kész a változás útjára lépni. És nincs nagyobb kegyelem attól, mint mikor kinyílik a szemünk a körülöttünk lévő világ eseményeire, és meglátjuk, hogy valójában ki kicsoda, milyen szándékkal és hová akar minket vezetni. Ilyenkor teljesen átértékelődhet minden, amit idáig a világról hittünk.

Ehhez azonban találkoznunk kell a világ világosságával, Jézussal. A jó hír az, hogy a világ világossága itt van köztünk. Nem kell évszázadokat várni rá. Egyszerűen kérni kell őt, mint a vak ember: Uram add, hogy mindent tisztán és a te szemeddel lássak! Jézus azonban csak azt tudja meggyógyítani aki tisztában van vakságával. Fontos tehát alázatban alászállnunk, és bevallanunk, nem látunk mindent helyesen, szükségünk van az Úr világosságára.

A sötétség a gonosz legfőbb birodalma, mert ebben titokban azt tehet, amit akar, senki nem fogja látni. A sötétség erői szorosan tartanak minket, mert félnek a világosságtól, hiszen ott minden hamisság, melyet az életünkben műveltek, azonnal lelepleződik. A sötétség sokszor elhiteti velünk, hogy ő a világosság, és nem akarja hogy a világosságra menjünk. Mivel számtalan visszahúzó erő létezik, ezért olyan nehéz az embereknek a világosságra menniük.

Ma is két út áll előttünk. 

Az egyik a Damaszkuszba tartó Saul útja: mindent tisztán és jól látok és igazul cselekszem, nincs szükségem a világosságra. 

A másik a vak ember útja: Uram add, hogy lássak!