Szeretetből követni Jézust

Két nagyon fontos kérdés van az életünkben. Az első, hogy Jézus valódi követői vagyunk-e? A második pedig az, hogy miért követjük Jézust?

Az első kérdésre választ adni ma nagyon nehéz, sokan vannak ugyanis, akik Jézus követőinek gondolják magukat, de valójában nem azok. Miért is állítom ezt? Azért, mert ma nagyon sok hamis próféta él köztünk. Hamis tanításokkal csapdába csalnak ártatlan kereső embereket, akik azt hiszik, hogy Jézus követői, de valójában nagyon távol állnak attól, ami Krisztusi.

Két evangéliumi történetet emelnék ki annak megértésére, hogy mit jelent Jézus valódi követőjének lenni. Az első, Máté a vámszedő meghívása.( Mt 9,9) A Szentírás igen tömören tudósít e történetről. Jézus éppen Máté, a vámszedő asztala mellett halad el, meglátja őt, s csak annyit mond: Kövess engem. Az pedig felkel és követi őt. Mi e történet legfőbb üzenete számunkra? Tudjuk, hogy az evangéliumban a vámszedőket mindig egy lapon emlegették a bűnösökkel: "bűnösök és vámszedők". Máté előéletéről semmit nem tudunk, de tudjuk, hogy abban a korban a vámszedők sok pénzt elsikkasztottak. Ismerjük Zakeus, a másik vámszedő megtérésének gyönyörű történetét is: "vagyonom felét a szegényeknek adom, s akit amennyivel megrövidítettem, négyszer annyit adok vissza neki. "Jézus követésének első lépése tehát a bűntől és a bűnös élettől való teljes elfordulás, vagyis a megtérés. Zakeus is lehetett volna Jézus egyik tanítványa, de Isten erre egy másik vámszedőt jelölt ki. Mikor Máté feláll a vámosok asztalától, azt a helyet hagyja ott, ami számtalanszor alkalmat adhatott neki a bűnre, amit talán el is követhetett, akár Zakeus.Mikor a tökéletes és bűntelen Isten Fia, azt mondja a vámszedőnek, kövess engem, ez azt jelenti-nemcsak Máté, hanem mindannyiunk számára- hagyd el a bűnt és élj velem ezután tisztán. Máté ezt megtette. Ez Jézus követésének első feltétele. De mi a bűn? Manapság erről is nagy viták folynak. Sokan a keresztény egyházakon belül a bűnt nem nevezik bűnnek, ezért az Isten gyermekeit abban a hamis illúzióban ringatják, hogy ők régi, bűnös életükben megmaradva is lehetnek Jézus követői. E megtévesztett világban a mi elsődleges lámpásunk a Szentírás, legfőképpen pedig az evangéliumok. Jézus tiszta és érthető szava szól benne ma is az emberiséghez, anélkül, hogy bármit vesztett volna erejéből és hitelességéből. Érdemes nagyon sok időt szánnunk e tiszta szó megismerésére és megértésére. Nincs az a lélek, akitől az Atya megvonná a kegyelmet, hogy megértse Jézus akaratát, ha azt ő őszintén keresi és követni kívánja. A Szentírás olvasásakor mindig arra kell, hogy törekedjünk, s ezt kérnünk is kell , hogy belőle az Isten akaratát ismerjük meg, s ne a saját életünk hibáit vagy bűneit próbáljuk vele igazolni. Ez utóbbit ugyanis bárki megteheti, a Gonosz ugyanis az Isten szavát felhasználva is igazolhatja gonoszságát.

Az második evangéliumi történet, a két halásztestvér, Péter és Andás, és Jakab és János elhívása. A Szentírás erről is röviden tudósít. (MT 4, 19-22) Jézus megjelenik a Galileai tenger mellett, ahol a két testvér, Simon Péter és András éppen halászik, azaz a mindennapi betevőjét keresi. Ugyanezt teszi Jakab és János, a másik testvérpár is. Magunkról és családjaikról gondoskodnak éppen. S akkor jön valaki, s azt mondja nekik: "Jöjjetek utánam, és én emberek halászaivá teszlek titeket." Azok pedig azonnal elhagyták hálóikat és követték őt. Elhagyták a biztonságot, elhagyták a megélhetésük alapját szolgáló munkát, s elindultak valakivel, aki csak annyit mondott nekik : ezután emberek halászaivá teszlek titeket. Mi lesz velünk? Mi lesz a családjainkkal? Ki fog minket ezután eltartani? Nyilván e kérdések megfogalmazódtak a négy halászban, mielőtt Jézus mögé álltak...................Isten ezután rólunk és a családunkról is gondoskodni fog. Egészen biztosnak kellett lenniük ebben ahhoz, hogy egy pillanat alatt mindent ott hagyjanak. Jézus követése tehát másodsorban azt jelenti, nem a láthatókban, nem az anyagikban bízom ezután, hanem abban a Krisztusban, akinek a követője lettem. Rá bízom a saját és a családom élét is. Ő gondoskodik ezután rólunk. Életemet akkor is meg fogja tartani, amikor az emberi szemmel nézve kilátástalan. Nem az anyagiakért vetekszem, hanem jövőmet egészen egyszerűen rábíztam Jézusra.

A bűnös élet elhagyása és a Jézusban való feltétlen bizalom. Ez jellemzi tehát a két evangéliumi történet szerint a Krisztus valódi követőit.

Jézus egy másik alkalommal ezt mondja "Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen." MK. 8,34. Jézust követni azt jelenti, hogy már nem a magam ura vagyok, hanem elfogadom mindazt, amit Jézus mond és tesz. Mivel én őt követem, ugyanazt kell tennem és mondanom, mint ő. Mindez nem kötelező. Jézus úgy kezdi: "ha valaki követni akar".  Bár a fent említett evangéliumi részekben felszólító módban mondja Jézus: "kövess engem, a tanítványok részére ez mégsem volt külső kényszer, melyet feltétlenül teljesíteniük kellett volna. Saját döntésük alapján lettek Jézus követői. Akkor talán még nem tudták, hogy Jézus nevéért a vértanúságot kell majd vállalniuk, mégis valami legyőzhetetlen erő vonzotta őket Jézus mellé. Ki ez a Jézus, aki egy mondattal képes magához vonzani a halászokat és a vámszedőt? Feltételezhető, hogy Jézus nem ekkor találkozott velük először, hiszen már tanítványai elhívása előtt is a környéken működött. Ismerhették Jézust, s már érlelődhetett szívükben a vágy, hogy egyszer majd teljesen mellé szegődnek. Mégis mi volt az, ami a tanítványokat ennyire vonzotta? Jézus, mint ember, Isten Fiaként a mennyország ízét hordozta életén, bármerre is járt. Az erre érzékeny tiszta lelkek ezt mindenütt megízlelték, s némelyek számára ez oly ellenállhatatlanul vonzó volt, hogy azonnal követték Jézust.

Ma nem jár s kel köztünk Jézus, de van két hely, ahol ma is megtaláljuk szeretetét. Ha Jézus keresztjére, és az oltáron megjelenő valóságos Krisztus Testére és Vérére tekintünk, lélekben megláthatjuk és megízlelhetjük Krisztus szeretetét. Krisztus az, aki önmagát adta értünk egykor, és ma is. Amint valóságosan megízleljük, mit jelent az, hogy Krisztus hagyta magát feláldozni a világ, és az én megmentésemért, és az, hogy ma is önmagát adja nekünk, és személyesen nekem is az Oltáriszentségben, elképzelhetetlen hogy ne ugyanaz legyen a reakciónk, mint a tanítványoknak. Téged akarlak követni, aki ennyire szerettél, és szeretsz engem ma is.

Jézus hangja ma is szól: Kövess engem! Semmi erőszak nincs benne, a világ leglágyabb és leg szeretetteljesebb hívása ez, mely számunkra a legjobbat akarja.

Miért is követjük tehát Jézust? Azért, mert ellenállhatatlan szeretete minket is elért, s e szeretetre nem lehet másképp válaszolni, mint viszont szeretettel: ezután mindig melletted akarok lenni, mert Te vagy az, aki engem a legjobban szeretsz.

Jézus tehát a szeretetével nyeri meg magának tanítványait. Fentebb viszont azt monda: aki őt követi, annak a keresztjét is fel kell vennie. Tehát akkor mégsem egy boldogságban úszó könnyű út ez? Krisztus szeretete mindig velünk lesz, de ettől a világtól sok sebet és fájdalmat fogunk kapni, ahogyan Urunknak is ez volt az osztályrésze. Krisztus követés nincs tehát kereszt nélkül. De reménykedve hordhatjuk keresztünket, mert tudjuk, hogy az utunk végén az a szeretet, melyet most csak töredékesen ismerünk, kiteljesedve vár majd minket odaát örökre. Érdemes megfutni pályánkat, mert ahogyan Pál apostol mondja: " a mi mostani, könnyű szenvedésünk ugyanis a dicsőségnek igen nagy, örök mértékét szerzi meg nekünk. 18Ha nem a látható dolgokra figyelünk, hanem a láthatatlanokra. Mert a látható: ideig való, a láthatatlan pedig örökkévaló." ( 2 Kor. 4. 17-18)

Van-e a világon ennél gyönyörűségesebb út? Tekintetünket soha ne az út nehézségeinkre szegezzük, egyenesen előre tekintsünk, a kimondhatatlan mennyei dicsőségre, mely odaát vár ránk.