Szenvedni vagy megszabadulni

"A szenvedő Jób így panaszkodott: Nemde küzdelem az ember sorsa a földön? Nemde napszámos módjára tölti el napjait? Olyan, mint a rabszolga, ki árnyékba vágyik, olyan, mint a napszámos, ki a bérét várja. Csalódással teli hónapok jutottak nekem osztályrészül, keserves éjszakák lettek fizetségem. Már lefekvéskor azt kérdezem: "Mikor virrad?" És mihelyt felkelek: "Mikor lesz már este?" Tele vagyok kínnal egész alkonyatig. Napjaim futnak, mint a takács vetélője, eltűnnek, s nyomukban nem marad reménység. Gondold meg: életem csupán egy lehelet, szemem soha többé nem lát boldogságot"Jób 7,1-4.6-7

"Abban az időben Jézus kijött a zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött." Márk 1. 29-34

Szenvedés és a szorongattatásból való megszabadulás. E két egymással gyökeresen ellentétes elem rajzolódik ki a feni két szentírási szakaszból. Érthetően szenved az a Jób, aki egy nap leforgása alatt mindent elveszített, ami földi értelemben értékes volt számára: "13Amikor pedig egyik napon Jób fiai és leányai ettek és bort ittak elsőszülött testvérük házában, 14hírnök jött Jóbhoz és mondta: »A marhák éppen szántottak, a szamarak pedig legeltek mellettük, 15amikor rajtuk ütöttek a sábiak és elhajtottak mindent, a szolgákat pedig kardélre hányták; csak magam tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.« 16Még beszélt az, amikor jött egy másik is, és azt mondta: »Az Isten tüze hullott le az égből, leütötte és elemésztette a juhokat és a szolgákat; egyedül én menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.« 17De még ez sem fejezte be szavait, máris jött egy másik és azt mondta: »A kaldeusok három rajba állva meglepték a tevéket és elhajtották őket, a szolgákat pedig kardélre hányták; csak magam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.« 18Míg ez beszélt, íme, jött egy másik és mondta: »Fiaid és leányaid ettek és bort ittak elsőszülött testvérük házában, 19amikor hirtelen hatalmas vihar kerekedett a sivatag felől, megrendítette a ház négy sarkát, úgyhogy az összeomlott és rászakadt gyermekeidre és meghaltak; egyedül én menekültem meg, hogy hírül hozzam neked." Jób 1, 13-19. Nem lenne olyan ember, aki ebben a helyzetben boldog tudna lenni.

Eztán viszont következik egy olyan rész, ahol szintén sok szenvedő emberi sors rajzolódik ki előttünk, de jön valaki, aki mindezt egy szavával és egy érintéssel semmissé teszi, a betegek meggyógyulnak, a gonosz lélektől megszállottak pedig megszabadulnak. Ki ez a személy, aki az emberi nyomorúság felett ekkora hatalommal bír? Sokan tették fel ezt a kérdést abban az időben, mikor Krisztus testben itt járt köztünk. Sokan hittek abban, hogy, meggyógyulnak, akár csak attól is, ha a ruhája szegélyét megérintik. A legnagyobb örömhír az, hogy ez a Jézus ma is épp oly valóságosan köztünk van az Oltáriszentségben, mint egykor Názáretben, Jeruzsálemben és a többi helyen. Ereje nem változott. Ma is képes megszabadítani minket minden nyomorúságból, testi és lelki bajból. Mégis oly kevesen megyünk ma hozzá gyógyulni . Inkább szenvedő Jóbok maradunk, mint hogy elhiggyük, hogy az Úr Jézus ma is hatalmat gyakorol minden emberi szenvedés felett. Keresztény emberek inkább pszichológushoz, természetgyógyászhoz járnak, mint sem hogy meglátogatnák az Urat az Ő szent templomában, azzal a hittel, hogy ha az Úrral egyesülnek, akkor az Ő ereje meg tudja gyógyítani őket. Nincs hitünk ahhoz, hogy leboruljunk az Oltáriszentség előtt, és kérjük az ő gyógyító kegyelmét ugyanúgy, ahogyan ezt 2000 évvel ezelőtt sok szenvedő megtette.

Ez a mi hitünk próbája. Megmaradunk -e szenvedésünkben földi gyógymódoktól várva az enyhülést, vagy merjük-e hittel kimondani , Uram, hiszem hogy egyedül a te erőd képes meggyógyítani engem- Mikor Jézus a vakon született embert meggyógyította, azt kérdezte tőle:" »Hiszel-e az Emberfiában?« 36Az így felelt: »Ki az, Uram, hogy higgyek benne?« 37Jézus azt mondta neki: »Hiszen láttad őt: ő az, aki veled beszél.« 38Erre az így szólt: »Hiszek Uram!« És leborult előtte."János 9, 35-38. Ez a lelkület hiányzik ma belőlünk. Hisszük-e, hogy az Emberfia olyan valóságosan van jelen az Oltáriszentségben, mint ahogyan ott állt a vakon született ember előtt? Megtudjuk-e vallani neki: Hiszem Uram, hogy Te vagy az Emberfia, akinek hatalma van mindenek felett, az én nyomorúságom felett is.

Az Úr Jézus ma is vár arra, hogy találkozhasson ilyen hívő lelkekkel, és Isteni hatalmával megszabadítsa őket, minden nyomorúságból.

Adja Isten, hogy legyen elegendő hitünk befogadni mindezt!