Sohasem ígért Jézus szenvedésmentes életet

A vasárnapi evangéliumban azt a történetet olvastuk, amikor Jézus bejelenti tanítványainak közelgő szenvedését és halálát: "Ettől az időtől kezdte Jézus jelezni a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia."Mt 16,21.

Jézus földi élete abban hasonlít az aznapi olvasmányban szereplő Jeremiáséhoz ( Jer, 20, 7-9), hogy mindketten azért szenvedtek üldöztetést, mert ajkuk az Isten tiszta igazságát szólta. Ez a mai kor keresztényeire még sokkal hangsúlyosabban igaz. Ha a világ minket nem bánt, nem kritizál és nem gyűlöl úgy, mint Jeremiást és Jézust, el kell gondolkodjunk azon, hogy vajon a helyes úton járunk-e. Ma a kereszténység, Krisztus Egyháza sok mindenben próbál a világ kedvére tenni, melynek intő jele az, hogy a világ lassan barátjának nevezi az Egyházat, és fordítva szintúgy. Ebben a kérdésben pontos útmutatást adnak nekünk Pál apostol szavai: "Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át értelmetek megújításával, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a jó, neki kedves és tökéletes."Róm 12,2

Értelmünknek tehát meg kell újulnia, e zavaros időkben is fel kell ismernünk, hogy mi az Isten akarata, mi az, ami Isten előtt kedves, és tökéletes. Isten mindig a próféták által szólt teremtményeihez. A próféta Istennel beszélt, és Isten üzenetét továbbította a nép felé. Sohasem a magáéból merített, Isten üzenetét, tisztán és szó szerint adta tovább. A prófétákkal Istennek mindig az volt a célja, hogy általuk az eltévelyedett nép szívét ismét magához fordítsa. Ma rengeteg prófécia lát napvilágot, számtalan hamis próféta is van, ahogyan azt Urunk előre megmondta nekünk. Elmondhatjuk, hogy a levegőben keringő számtalan igazság közül ma nagyon nehéz egy kereszténynek útmutatás nélkül megtalálnia a valódi igazságot. Fontos támpontunk lehet az, ha nem csak a modern kori teológiát tanulmányozzuk, hanem vissza tudunk nyúlni a tanítóhivatal korábbi megnyilatkozásihoz is. Ha ismerjük azt, amit az Egyház korábban ((vagyis mindig) tanított, észre kell vegyünk ha valaki ma valami ezzel teljesen ellentéteset tanít. Isten tanítása ugyanis az idők során nem változik. Ma ugyanaz jó, kedves és tökéletes az Isten előtt, ami 500 vagy 2000 évvel ezelőtt.

Ha az igazságot valóban megtaláltuk, akkor az életünk nem lesz mindig probléma mentes, a világgal mindig súrlódásaink lesznek.  Az igazság ugyanis mindenkor üldöztetést fog szenvedni. Jézus azt mondja: ,,Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt."

Ha nem a világhoz, hanem az Isten akaratához és törvényeihez szabjuk életünket, már fel is vettük keresztünket, és Jézus követői vagyunk. Elveszítjük a világ szeretetét, a hozzá való vonzalmunkat, és megnyerjük Istent és az örök életet.

Még egy érdekes momentum emelendő ki a fenti evangéliumi részből. Péter Jézus szavait hallva úgy gondolja, lehetetlen, hogy Jézussal mindez a szörnyűség megtörténjen: "Péter erre félrehívta őt, és kezdte lebeszélni: ,,Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled.'' Ő azonban elfordult és azt mondta Péternek: ,,Távozz előlem, Sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!'' Egy másik fordítás talán még pontosabban megfogalmazza: "Takarodj előlem, sátán! Terhemre vagy, mert emberi módon, s nem Isten tervei szerint gondolkodol."

Emberi módon és nem Isten tervei szerint gondolkodott Péter. Valószínűleg ezt azért utasította el ilyen durva szavakkal Jézus, mert Péter Jézust a megváltás nagy cselekedetében próbálta szavakkal megakadályozni. De fel kell ismernünk e dialógusban azt is, hogy az is mindig a gonosz lélek sugalmazása, hogy a jó ember, a keresztény ember nem szenvedhet. "Téged az Isten szeret, ezért a te életed csak csupa idill és szépség lehet. Nem lehetsz még beteg sem, anyagi és társadalmi jólétben kell élned, mert ez az isteni áldás jele." Nagy tévedése ez a mai kor keresztényeinek, s hogy megcáfoljuk, elég Jézusunk és nagy szentjeink földi életére tekintenünk. Egyikük sem volt gazdag, s nem kereste a földi jólétet, még csak a testi egészséget sem. Jézusért mindent odaadtak. Jézus pedig maga mondja, vegyük fel a keresztünket. A kereszt pedig nem a szenvedés mentességről szól. Persze ez nem azt jelenti, hogy Isten direkt elhalmoz minket nehéz keresztekkel, hanem azt, hogy azt a szenvedést és nehézséget, melyet az élet leküzdhetetlenül hoz számunkra, Krisztusi szelídséggel kell viselnünk. A keresztek állandó ledobása, és a könnyebb élet keresése nem a Krisztusi út.

Van még egy csele a Gonosznak. Nagyon szereti a múlt és a jövő terheit is a vállunkra tenni, s így azt sugallni: "elviselhetetlenül nehezek ezek számodra, tedd le őket végleg, válassz valami könnyebb utat. Jézus útja nagyon nehéz számodra." Jézus a Getszemáni kertben is ezt a kísértést élte át. Velünk ez legtöbbször úgy történik, hogy a rosszat és nehezet, melyen változtatni nem tudunk, újra és újra eszünkbe juttatja, mintha azt azon a napon kellene megoldanunk. A múlt és a jövő terheit le kell tennünk Jézus lábaihoz, máskülönben a ma terhét nem tudjuk elviselni, vagy csak zúgolódva tudjuk vinni. A múlton és a jövőn nem dolgunk rágódni, mindazt Isten tartja kezében. Jézus tanította: elég minden napnak a maga baja.

Adja Isten, hogy keresztünket mindig Krisztushoz méltón tudjuk viselni!

Ez a szép imádság naponta segíthet minket ebben:

"Nem tudom, hogy milyen megpróbáltatások és nehézségek várnak ma rám, de azt tudom, hogy minden a Te akaratodból történik Uram, s ez elég nekem. Kérlek adj erőt, türelmet és alázatot, hogy a rám váró nehézségekkel a szeretetedhez méltón nézhessek szembe, s így áldozatomat egyesíthessem Szent Fiad Krisztusi áldozatával.  Ámen "