Pál ültette, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta

Sokszor félünk az igazság magját elhinteni arra, amerre járunk. Leginkább azzal szoktuk önmagunkban ezt az antievangelizációs magatartást megindokolni, hogy a talaj úgy is terméketlen, s hiába hintjük a magot, úgysem fog kikelni.

De eldöntheti-e a magvető, hogy mely talaj alkalmatlan? Vajon mindent lát-e az emberi szem, mikor megítél valakit arról, hogy mennyire fogékony az evangélium befogadására.

Ez a kép sok mindenre megtanít minket: 

Betonból is nőhet virág. A látszólag terméketlennek tűnő lélek is teremheti a lélek gyümölcseit. Nekünk pedig nem a véletlenre kell bíznunk, hogy a mag odahulljon. Magunknak kell elhintenünk. Isten a kövekből is tud életet fakasztani. A legelvetemültebb Istentagadó is megtérhet. A csoda Isten kezében van. A mi kezünkben pedig a lehetőség, hogy elhintsük a magot ott, ahol majd Isten később csodát tesz. Növekedés csak akkor lehet, ha volt vetés. Isten nélkülünk nem tudja elvégezni a lélek újjáteremtésének, és megmentésének csodálatos munkáját.

" Az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak az Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja meg fáradozásához méltóan." 1 Kor. 3, 7-8.