Nem mindegy kire tekintek

Félelem a jelentől, félelem a jövőtől, félelem attól, hogy beteg leszek, félelem attól, hogy elveszítem a munkahelyem, félelem attól, hogy elveszítek egy szeretett személyt. Életünk tele van hasonló félelmekkel, s a mai világra ez hatványozottan érvényes. Életünk gyakran hasonlít Péteréhez, Jézus tanítványáéhoz. aki Jézus szívára el kezdett a vízen járni. Alatta volt mindaz, ami rémisztő , a pusztító mélység, ő mégis határozottan lépdelt Jézus felé. Amíg Jézusra tekintett, nem látta azt, ami lába alatt van. Mikor letekintett, megrémült. Szilárd talaj nélkül lépkedett a tó vizén, aminek elvileg el kellett volna nyelnie őt. Mikor levette tekintetét Jézusról, azonnal süllyedni kezdett. Félelme tárgyára nézett, elfelejtkezett arról, aki őt minden veszedelemből ki tudja menteni.

Gyakran mi is így vagyunk. Életünk viharos tengerében el kezdünk süllyedni. Mikor félelmünk tárgyára nézünk, mi is levettük tekintetünket a mi reményünkről, Jézusról.

Napjainkban a gonoszság nagy erőkkel próbál uralkodni életünkön, mind testi, mind lelki értelemben. Sokszor szinte úgy vesz körül, hogy már nem is látjuk a kiutat. Ilyenkor talán sokszor azt hisszük, minden elveszett.

Ne felejtkezzünk meg azonban arról, hogy minden gonosz erő felett ott áll egy még hatalmasabb erő, mely bármikor egyetlen leheletével képes elsöpörni azt. Isten a leghatalmasabb, s ha van bátorságunk felemelni rá tekintetünket, félelmeink elmúlnak.

A kérdés mindig az: kire tekintek? Ha a gonoszra, mely olyan, mint egy veszedelmes mély tenger, mely a halálomra vár, akkor félelmeim elhatalmasodnak, süllyedni kezdek, s reménytelenül elveszhetek.

Ha Jézusra, akkor felül tudok emelkedni minden félelmen, s a gonosz minden ármánykodásán, s bátran folytathatom utamat.

De ha bármikor süllyednék is, Jézus mindig ott áll és kinyújtja felém kezét!