Ne szeressétek a világot, mert a világ elmúlik

"15Ne szeressétek a világot, sem azt, ami ebben a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete, 16mert minden, ami a világon van, a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége. Ez nem az Atyától, hanem a világtól van. 17Ez a világ elmúlik, és elmúlik a kívánsága is. De aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké." 1 János 2,15-17

"""Az istenfélelem természetesen nagy nyereség, ha megelégedés kíséri. 7Mert semmit sem hoztunk magunkkal a világra, és el sem vihetünk semmit. 8Ha tehát van ennivalónk és ruházatunk, elégedjünk meg azzal. 9Mert akik gazdagok akarnak lenni, kísértésbe esnek, kelepcébe, sok haszontalan és káros kívánságba, amelyek pusztulásba és romlásba döntik az embert. 10Minden bajnak gyökere ugyanis a kapzsiság: jó néhányan, akik hozzá szegődtek, eltévelyedtek a hittől, és sok gyötrelmet okoztak maguknak. 11De te, Isten embere, menekülj ezektől a dolgoktól: igazságosságra, vallásosságra, hitre, szeretetre, béketűrésre, szelídségre törekedj." 1 Timóteus 6, 6-11

Soha nem csábította ennyire az emberiséget a világ kínálata, mint napjainkban. Miközben a pénzen megvásárolható, de Isten által elmúlásra ítélt földi értékek egyre nagyobb mennyiségben vesznek körül minket, a lelket felüdítő tiszta evangéliumra, a valódi és örökké megmaradó értékekre alig lehet rátalálni. Így az emberiség nagy része talán önhibáján kívül is azt fogja keresni és kívánni, ami a szeme előtt van. Mivel mindenki ezt csinálja, sokat dolgozunk, hogy sokkal több mindent, az életünkhöz tulajdonképpen nem szükséges értékeket is megvehessünk magunknak és családunknak.

A keresztény emberek sem kivételek ez alól. A szívükben lévő istenfélelem a pénz szeretetével, és földi értékek megszerzésének vágyával keveredik. Mindez önmagában még nem lenne baj, ha nem állna fenn, annak a veszélye, hogy az ember belsőjében lévő egyensúly felboruljon. Amikor ugyanis a mammon szeretete a szívünkben van, nem elégszik meg azzal a kis hellyel, amely neki jutott. Minél többet megszerez ugyanis magának anyagilag egy ember, annál nagyobbra fog vágyni, mert mindig lesz olyan, aki nála több, vagy jobb mindent birtokol. A lelki kincsek értéke számára idővel így lecsökkenhet, s a benne lévő istenfélelem idővel ki is aludhat.

Pál apostol azt mondja: nagy nyereség az istenfélelem, ha megelégedés kíséri. A megelégedés ellenszere annak, hogy a mammon imádata elfoglalja szívünk legfőbb helyét. Ellenszere annak, hogy a bennünk lévő istenfélelmet elveszítsük. Ez nekünk ma épp olyan aktuális, mint Timóteusnak az apostol korában. Aztán tovább folytatja: "minden baj gyökere a kapzsiság", azaz a pénz szeretete. Aki Isten embere az menekül ezektől a dolgoktól. Miért? Azért mert tudja, hogy semmit sem hoztunk magunkkal erre a világra, és el sem fogunk vinni semmit. Azért mert tudja, hogy minden ami a világban van, az el fog múlni.

Mikor Isten ítélőszéke előtt megjelenünk, senki nem fogja megkérdezni, hogy hány és milyen márkájú autónk volt, melyik távoli országban voltunk nyaralni, mennyi pénz volt a bankszámlánkon. Mindezeket ugyanis itt fogjuk hagyni. Lehet, hogy egyetlen szempillantás alatt. Odaát azt fogják megkérdezni, hogy szeretted-e Uradat és Istenedet, és azt, hogy Jézus nevében tettél e jót embertársaiddal. Az Úr abban fog gyönyörködni, ha az ő általa adott lelki kincsekkel felékesítve érkezel meg hozzá. Lelkileg akkor gazdagodhatunk, ha a pénz szeretetét kizárjuk életünkből. Ez nem jelenti azt, hogy szegénységi fogadalmat kell tennünk, vagy azt, hogy ne vehetnénk meg valamit, ami után nagyon vágyódunk. Ha mindeközben a szívünk forrón vágyik a lelki kincsek megszerzésére is, s feleslegünkből a rászorulót is segítjük, jó úton járunk az Úr felé. Persze a tökéletességnek több fokozata is létezik. Volt olyan szentünk, aki egész életében egy rongyos ruhában járt, és jó táplálékot sem akart magához venni. Ő ezt vállalta az Isten országáért. Pál apostol azt mondja, ha van ennivalónk és ruhánk elégedjünk meg azzal, azaz ha az alapok megvannak, ne kötözzön meg  minket valami olyan elérésének a vágya, ami nem szükséges. Így marad hely a szívünkben Krisztus számára.

Még egy nagy különbség van a mammon és  a lelki értékek közt. Mindaz a pénz, melyet magunknak megszerzünk, előbb utóbb elveszik, még az örök megsemmisülés előtt. Megkopik, elromlik, kidobásra kerül mindaz, amit a pénzünkön vettünk. Egy önmagát kifogyasztó rendszer ez, melyet ha nem táplálunk újra, nem marad belőle semmi. A legfőbb érték, a szeretet, melyet Istentől kaptunk viszont olyan, mint egy szökőkút. Folyamatosan ontja magából a vizet, s mégsem fogy ki soha, mert a körforgást fenntartó Isten örökké él.

Ne szeressük tehát a világot, mert minden, ami a világban van. elmúlik. Keressük ehelyett az örök életre megmaradó kincseket buzgón és kitartóan.