Nagyböjt, elfordulás a világtól, odafordulás Istenhez
A nagyböjt ettől sokkal többre adatott, nekünk. Mert a nagyböjt nem az Istenért van, hanem értünk. Nem azért hajtjuk végre nyögve-nyelve ezeket a megszorításokat, hogy megfeleljünk valaki kívánalmainak, hanem azért mert ezáltal közelebb szeretnénk kerülni Istenhez.
A mai világban nagyon nehéz igazi lelki nagyböjtöt tartani. Túl sok a világi csábítás, túl kevés a csend. És igazából nem is nagyon értjük, hogy mindez miért van.
A kiindulási pont nem az kell legyen, hogy testileg éheztetjük magunkat, hanem az, hogy észrevegyük lelki éhségünket. Minden ember vágyik az Istennel való kapcsolatra. Életünk legnagyobb betöltetlen hiánya az Istennel való hiányos kapcsolatunk. Ezt a mai XXI. századi ember valamilyen módon a földi élvezetekkel próbálja pótolni. De ezek hosszú távon nem adnak boldogságot. Az ember továbbra is éhes és szomjas marad.
Amikor a világ zajától és értéktelen dolgaitól elfordulunk és testileg is az önmegtartóztatást és a mértékletességet gyakoroljuk, alkalmunk nyílik találkozni azzal, akire éhezik és szomjúhozik az életünk. A mai evangélium a szamáriai asszonyról szól, aki Jákob kútjánál találkozik Jézussal. Földi szomjat oltó vízért megy, és találkozik Jézussal, aki az örök életre szökellő vízforrást kínálja neki. Egy olyan vízforrást melyből ha iszik soha többe nem szomjazik meg.
A Jézussal való találkozás azonban nem csak az élő víz osztogatásáról szól. Jézus szembesít önmagukkal is, ahogyan a szamáriai asszonyt is szembesítette azzal, hogy ő a már a hatodik férjével él, aki tulajdonképpen nem is a férje. Kicsit olyan ez, mintha a XXI. században játszódna. Jézus ismer minket, de nem ítél el, és nem kárhoztat minket. Várja azt , hogy önmagunktól lássuk be , mi az, ami nem helyes az életünkben. Ez is a nagyböjt egyik feladata: szembesülni önmagunkkal, bűnbánatot tartani. Ezt csak a csendben, csak böjtölve és csak a világtól elfordulva, csak Jézus valós jelenlétében és Jézus valós megítélése alapján tudjuk igazán és teljesen megtenni. Erre mindannyiunknak szüksége van, hogy aztán megérthessük mit kíván tőlünk Isten,mit akar a mi életünkben elvégezni. A mi útjaink ugyanis nem az ő útjai és a mi gondolataink nem az ő gondolatai.
A böjt lehetőség a letisztulásra, emberi felesleges vágyaink és kötődéseink eldobására, és Isten akaratának keresésére. Ha igazán sikerül elcsendesednünk meg fogjuk látni mennyire messze vannak a mi földi vágyaink attól, amit Isten vágyik elvégezni a mi életünkben, vagy mások életében mi általunk. A tiszta lélek mindig Isten akaratát keresi. Lássuk meg milyen nagy a különbség a világ csábításai közt, Isten nélkül élő, és az önmagát egyszerűségben Istennek szentelő lelkek közt. S melyik a boldogabb? Isten szentjeinek arcán még a nehézségek közt is az értelmes élet öröme ragyog fel. Mert az élet legnagyobb öröme és értelme: életünket belehelyezni Isten szent akaratába.
Isten Fia megáll előtted, és azt mondja: én vagyok az akire szomjazol, és most íme itt van, neked tudom adni azt, amitől többé nem fogsz megszomjazni. A megtisztult lélek magához veszi Jézus örök életre szökellő vízét, és ontja a körülötte élő embereknek is. Aki ivott az örök élet forrásából, az a szamáriai asszonyhoz hasonlóan társainak is el fogja vinni a jó hírt: találkoztam a világ Üdvözítőjével!
Jézus Jákob szamáriai kútjánál nem csak a szomjúságról, hanem az éhségről is beszél. Tanítványai a testi eledel körül forognak, de Jézus azt válaszolja: "Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, hogy elvégezzem az ő művét." Lelkileg mindannyian éhesek maradunk, míg nem találunk rá Isten akaratára életünkben és nem teljesítjük azt. A lelki jóllakottság azt jelenti: megértettem és elkezdem teljesíteni az, amit Isten az én életemben eltervezett. Istennek terve van mindannyiunk életével, és a legnagyobb boldogság úgy élni, hogy Isten akaratát teljesítem.
Ez a nagyböjt legnagyobb értelme és célja.
Minket is erre hív most Isten.