Munkásnak lenni az Úr szőlőjében

E vasárnapi evangéliumunk az Úr szőlőskertjéről szól, ahová ő munkásokat hív ( Mt 20,1-16). Van akit korábban, van akit később hív el, de van olyan is, aki soha nem dolgozik az Úr szőlőskertjében. Mi az oka ennek? A választ a fenti evangéliumi részben kapjuk meg: Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: "Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?" Azok ezt válaszolták: "Mert senki sem fogadott fel minket."

"Mert senki nem fogadott fel minket!"

Érdemes ezt a mondatot kicsit jobban kielemezni. Emberek, akik tétlenül álldogálnak a piactéren, mert senki nem hívta el őket munkásnak. Emberek, akik tétlenül és értelmetlenül élik le életüket, anélkül, hogy az Úr szőlőjében dolgozhattak volna. Ha körülnézünk mai világunkban, sok ilyen embert látunk. A romlandóságra építik saját és mások életét. Semmi maradandót nem alkotnak, mert mindaz, amit tesznek, testükkel együtt elmúlik. Miért? Mert senki nem hívta el őket.

A Szentmise egyik könyörgése hívja fel rá a figyelmet, mit is jelent valójában az Úr szőlőjében dolgozni. Azt jelenti: megtaláltuk életünk értelmét, s többé már nem kell tétlenül és értelmetlenül tölteni életünket.

A kérdés már csak az, hogyan lehet meghívást kapni az Úr szőlőjébe. Ha Pál apostol életére gondolunk, aki a mai szentleckében azt mondja: jobb nektek, ha életben maradok, mert arra nagyobb szükség van, mintsem, ha elköltöznék az Úrhoz, körülbelül lehet elképzelésünk arról, mit jelent az Úr szőlőjében dolgozni. Pál apostol megtalálta az élet értelmét. Miután találkozott a feltámadott Jézussal a damaszkuszi úton, élete nem szólt egyébről, mint hogy dolgozzon az Úr szőlőjében, s másokat is munkásnak hívjon oda. Ne higgyük azt, hogy ahhoz apostolnak kell születni, hogy jó munkásnak találtassunk az Úr szőlőjében, s ahhoz sem, hogy másokat meghívjunk az erre való munkára.

Az Úr szőlőskertje az a hely, ahol a keresztények lelkei sok örökre megmaradó gyümölcsöt teremhetnek már itt lenn a Földön. A szőlőskertben dolgozni pedig azt jelenti, segíteni egymásnak abban, hogy gyümölcsöző lelki életet éljünk.

A munka sok a munkás pedig oly kevés. Ki az, és mi az, ami a tétován álló munkásokat meg tudja szólítani? Isten szava az, mely a mai Szentleckében íly szépen van megfogalmazva: "10Mert amint lehull az eső és a hó az égből, és nem tér oda vissza, hanem megitatja a földet,
termékennyé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek,11úgy lesz az én igém is, mely számból kijön: nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem megteszi, amit akarok, és véghez viszi, amiért küldtem." Iz. 55, 10-11

Isten szava ma írott és szóbeli formában szólíthatja meg a tétován ácsorgó tömegeket, és meghívhatja őket is az Úr szőlőskertjébe. Mi vagyunk azok, akik a tétován ácsorgók kezébe adhatjuk az Úr szavát, és mi vagyunk azok, akik személyesen is megszólíthatjuk őket.

Mert senki nem fogadott fel minket..........

Mert senki nem hívott el minket..........

Ne legyenek e szavak vádló szavak ellenünk, amikor majd számot kell adnunk arról, hogyan és hány embert hívtunk meg az Úr szőlőjébe.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindenkire rá kell erőltetni az evangéliumot és a vallásosságot, hanem inkább azt, hogy ne legyenek olyanok, akik azért nem hallottak az Úr szőlőskertjében való munka lehetőségéről , mert mi nem beszéltünk nekik róla.

Mi csupán közvetítő közegek, szócsövek vagyunk, valójában az Úr az, aki a tétován ácsorgókat meg tudja szólítani.

Adja Isten, hogy a mi közvetítésünk által sok szőlőmunkás menjen az Úr szőlőjébe!