Mit jelent Jézus követőjének lenni?

Jézus követése Jézus idejében azt jelentette, hogy aki tanítvány lett, az elhagyta a régi életmódját, s mindig ott volt, ahol Jézus, és mindig azt tette. amit Jézus. Jézus követése ma sem jelent mást. Aki Jézus követője lesz, annak az életnek ma is gyökeres változáson kell keresztülmennie. És ez az irány nagyon fontos: az én életem válik olyanná, mint Krisztusé, s nem fordítva. Ma ugyanis a modern egyházi gondolkodók és tanítók azzal próbálkoznak meg, hogy Krisztus tanítását közelítsék az emberi, azaz a világi gondolkodáshoz. Így aztán nem az ember tér meg Jézushoz, hanem mintegy Jézustól várja el, hogy ő kövesse az emberi utakat. Ez semmiképpen nem a kereszténység útja.

Van egy ének, melynek utolsó sorai így hangzanak: "Te vagy az Úr a szívemben Jézus Krisztus, jöjj Te vezess utadon." Ez pontosan kifejezi azt, ami a megtérés lényege. Amikor az ember Krisztus követője lesz, akkor letér az ő addigi világi útjáról, és rátér Krisztus útjára. Sokan ezt az éneket másképp éneklik: "Te vagy az Úr a szívemben Jézus Krisztus, jöjj Te vezess utamon. " Egyetlen betű változik csak benne, de ezáltal az értelme is teljesen megváltozik. Nem én térek rá a Krisztusi útra, hanem Jézust hívom, hogy legyen mellettem az én utamon. Nagyon jó, ha Jézussal együtt járjuk a saját útjainkat, de még jobb, ha mi térünk rá a Krisztusi útra, s már nem a saját akaratunk és terveink irányítanak, hanem egyszerűen csak követjük Jézust. Mint ahogyan egy másik kedves énekünkben mondja Jézus: "Aki nékem szolgál, engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám. "

A Szentírás megörökíti Jézus első tanítványinak meghívását. Nagyon egyszerű szavakkal és röviden történik mindez. Jézus ugyanazt mondja a halászként dolgozó Péternek, Andrásnak, Jánosnak és Jakabnak, s a vámnál ülő Máténak is: Kövess engem! Valószínűleg ezt megelőzően ők már találkoztak Jézussal, s e hívás az utolsó olyan momentum, mely arra ösztönzi őket, hogy végleg Jézus mellé szegődjenek. Valamennyi tanítvány történetében fellelhető az, hogy a régi életükkel teljesen felhagynak, mindent a hátuk mögött hagynak, s Jézus követői lesznek. Máté a vámos, a bűnöst jelképezi, aki elhagyja a bűnös életmódot, s onnantól tiszta lelkiismerettel követi az Urat. De nem csak a nagy bűnösöknek van szüksége az Urra. Ő egyszerű, tiszta életű halászembereket is meghív tanítványai közé. Ezek azokat az embereket jelképezik, akik ugyan erkölcsösen, de mégis Jézus nélkül élnek. Nekik is szükségük van Jézusra.

Nem tudni, hogy a mi életünkben hányszor hangzott már el Jézus szava: Kövess engem! Lehet, hogy sokszor. Lehet, hogy valamilyen mértékben már követjük is őt. Vannak olyanok is, akik vonzódnak ugyan hozzá, de nem tudnak lemondani régi életük kincseiről, s így nem lehetnek az Ő igaz követői.

Hogy ki éppen hol jár ezen az úton, azt mindenki magáról nagyon jól tudja. Egyszerű módon összevethető életünk azzal a tökéletes Krisztusi élettel, mely az evangéliumok olvasása által bontakozik ki előttünk. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor tudjuk, hogy mi az, amiben az életünket még a Krisztuséhoz kell igazítanunk. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy Krisztus kora más kor volt, és az nem hasonlítható össze a mai korral, mert ez hamis módon legalizálhat olyan dolgokat az életünkben, ami valójában nem krisztusi. Ne mondjuk, hogy a válás és az újabb házasság a mai korban már megengedett, mert Krisztus nem legalizálta a házasságtörést. Ne mondjuk, hogy az azonos neműek házastársként való együttélése ma már elfogadható, mert Isten ezt mindig elítélte. Ne szeressük a gazdagságot, mert Krisztus és tanítványai szegények voltak. Ne szeressük a test kényeztetését és szórakozást, mert Krisztus élete soha nem erről szólt.

A krisztusi élet egyszerű, tiszta, mentes attól, hogy akaratát másokra kényszerítse, vagy mások felett uralkodjon. A Krisztust követő élet nyitott arra, hogy lemondjon a saját terveiről és elinduljon azon az úton, melyet úgy ismert fel, hogy az Úr készített számára. A krisztusi élet le tud mondani a saját boldogságának kereséséről, hogy másokat boldoggá tudjon tenni. A krisztusi út nem mindig a könnyebb út. Néha áldozatokkal jár, néha fájdalommal jár, de biztos reménysége van arra, hogy küzdelmes élete után az örök jutalmat nyeri el. Az igazi krisztusi élet soha nem népszerű a világ előtt, mert a világot emlékezteti a saját gyarlóságira és a Krisztus nélküliségére. Aki úgy él, úgy gondolkozik, úgy beszél és úgy cselekszik, mint a világ, az nem követője Krisztusnak, neki hiába szólt Jézus hívása: kövess engem. Az ilyen ember megmaradt a vámos asztalánál, illetve a halászhálónál.

Életünkben újból és újból hangzik Jézus Krisztus hívása: Kövess engem!

Mérjük fel, hogy mit veszítünk és mit nyerünk, ha őszintén igent mondunk ennek a hívásnak! Az első tanítványok tudták, hogy amit otthagynak, az sokkal értéktelenebb a Krisztussal való közösségnél, és a Krisztus szereteténél. Örömmel és határozottan indultak el Jézus után! Megtalálták a szántóföldbe rejtett kincset és eladtak érte mindent- ahogy Jézus példázata tanítja.

Jézus ma is ilyen igaz követőkre vágyik, ezért hangzik most is épp oly szeretettel szájából ugyanaz a két szó: Kövess engem!