Mindent rábízni Istenre

Emberi szokásunk, hogy minden apró dolog miatt hosszasan aggodalmaskodunk, illetve, minden nehézségre egyedül próbálunk megoldást keresni. Nem olyan-ez, mint egy szülőtől elszakadt gyermek állapota? Egy gyermek, ha szülő közelében van, nem fél semmitől, mert tudja, hogy a szülő mindig meg fogja védeni, tudja, hogy a szülő mindig a legjobbat akarja neki . Tudja, hogy a szülő kezét fogva biztonságban van. Nem ilyen kapcsolatban kellene-e élnünk nekünk is Istennel?

Oly sokszor tesszük fel a kérdést: Mi lesz ha........? Hogyan fogom én ezt megoldani?  Tulajdonképpen elképzelünk egy utat, ami szerintünk jó, és saját és környezetünk életét is ahhoz igyekszünk igazítani, anélkül, hogy tudnánk, Istennek mi a terve velünk. Jó-ez így? Egészen biztos, hogy nem. Az ilyen élet ugyanis tele van félelemmel, aggodalommal, csalódásokkal, bukásokkal. Ennek legfőbb oka az, hogy nincs feltétel nélküli bizalmunk Istenben. Úgy gondoljuk, hogy ő majd ott áll a háttérben, s segít nekünk a terveink megvalósításában. Elfelejtjük, hogy ő a hatalmas Isten, mi pedig csak apró porszemek.

Isten  nem a háttérből akarja asszisztálni az életünket. Ő mindannyiunk életében mindent úgy tervezett és valósított meg, hogy az az üdvösségünk szempontjából a legkedvezőbb, és legjobb legyen. Így lehet jelen az életünkben akár egy sok szenvedéssel járó betegség, jelen lehet a szeretett személyektől való elszakadás, mely ellen tíz körömmel harcolunk, mert nem akarjuk. Isten sem akarja ezeket, de az üdvösségünk szempontjából fel tudja használni, ezért megengedi.

A másik, ami fontos, hogy Isten nem csak a jelen állapotunknak Ura és tervezője, hanem az egész további életünket is kezében tartja. Az Úrnak tervei vannak velünk. Ezek a tervek, nem biztos, hogy egyeznek azzal, melyet mi elterveztünk. Útjaink lehet, hogy sokszor nagyon fájdalmasak és nehezek. De tudnunk kell azt, hogy ha az Úr ezt megengedte az életünkben, akkor az üdvösségünk szempontjából ez a legjobb út. Ha bízunk az Istenben, akkor el tudjuk fogadni, hogy az, ami most van, azért van, mert az számunkra Isten szemével a legjobb.

Merjünk ma így bízni Istenben, és merjük ma kezébe adni minden nehézségünket, hogy segítsen azokat hordozni. Isten akaratával nem ellenkezhetünk. Gondoljunk csak Péterre, mikor azt mondta Jézusnak, nem eshetik meg veled az, hogy Keresztre feszítsenek. Emberi ésszel mit sem tudott felfogni abból, hogy Krisztus halálával Istennek mekkora terve volt. Pétert pedig egyenesen Sátánnak nevezi Jézus, mikor ő az üdvtörténet egyik legnagyobb eseményéről  próbálja lebeszélni Jézust!

Ne ellenkezzünk Isten akaratával! Fogadjuk el azt , amit a mi életünkbe adott. S minden jövőbeli megoldatlan problémát helyezzünk az ő kezébe. Ezeket ugyanis nem nekünk kell megoldani. A Világmindenség teremtője minden gyermeke életét ismeri, s azt a Magasságoshoz méltó bölcsességgel tervezi és egyengeti. Nekünk más teendőnk nincs, mint átadni neki minden jelenvaló aggodalmat és a teljes jövőnket. Ezt jelenti Isten gyermekének lenni! Ezt jelenti Istenben bízni! Ezt jelenti békességben élni!