Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra

 Királyságom nem e világból való- mondja Jézus Pilátusnak halálra ítélésének napján. Egy királyság, mely teljesen különbözik a földi királyságoktól. És egy király, aki teljesen különbözik a földi királyoktól.

Talán nem is próbáltuk idáig Krisztus királyságát megismerni olyannak, amilyen az valójában. Manapság mindre rányomjuk a keresztény és krisztusi jelzőt, miközben az valójában nagyon messze áll attól, ami valójában krisztusi. Azt mondjuk, hogy szívünk Jézusé, de mégis a világ hívó szava után rohanunk, miközben őt, akit királyunknak nevezünk, magányosan és egyedül hagyjuk a tabernákulum sötétségében, parancsait nem akarjuk megtartani, döntéseinkben pedig nem kérjük a tanácsát. Tulajdonképpen a mi kis királyságunk az, mely elnyomja és nem hagyja szóhoz jutni bennünk Krisztus királyságát.

Érdemes újból megvizsgálni, milyen a Krisztus királysága!

Mikor Jézus Krisztus megszületett, nem volt sem fűtött szobája, sem meleg ágya, mégis király volt, már ott az istálló jászolában is. A mennyei, szemmel nem látható gazdagságot hozta el nekünk a Földre. Életét is az egyszerűség, nem pedig a fényűzés jellemezte.

Krisztus királysága tehát nem a pénzről, nem a földi pompáról, ragyogásról, hanem az egyszerűségről és a szegénységről szól. Éppen ezért, aki Krisztus királyságához tartozónak nevezi magát, nem kötheti a szívét a földi kincsekhez, hanem Krisztushoz hasonlóan egyszerűnek és az anyagiaktól függetlennek kell lennie.

Krisztus királysága végtelenül szelíd királyság. Ha létezik a világon kegyetlen diktatúra, mely az emberekre mindent erőszakkal ráerőltet, akkor Krisztus királyságát úgy képzeljük el, mint ennek a gyökeres ellentétjét. Krisztus királyságában semmi nem kötelező, hiszen a szeretet nem férhet össze az erőszakkal, de ugyanúgy következménye van minden tettnek, mint bármelyik földi királyságban.

Éppen ezért, aki a Krisztus királyságához tartozónak nevezi magát, nem uralkodhat a másik ember felett, nem erőltetheti rá a másik emberre az akaratát, hanem annak szabadságát Krisztushoz hasonlóan tiszteletben kell tartania.

Krisztus királyságának szelídsége és alázata a közvetlen emberi megnyilvánulásokban is érezhető kell legyen. A büszke és önző ember soha nem mondhatja, hogy ő Krisztus királyságához tartozik.

Krisztus királyságában két törvény uralkodik: a Tízparancsolat és a szeretet törvénye. E kettő egymás mellett szépen megfér annak életében, aki valóban krisztusi életet él. Ma a világ egy olyan szeretettörvényt kreált magának, ahol a Tízparancsolatot kihagyva a másik ember elfogadását helyezi előtérbe, függetlenül attól, hogy annak élete Krisztus parancsai szerint való -e vagy sem. Ma sokan azt mondják, szeretem Jézust, de a Tízparancsolat elavult, azt nem szeretném betartani. Tudja-e az ilyen ember, hogy ha így gondolkodik, akkor hasonló lesz ahhoz a tömeghez, aki nagypénteken a rablógyilkos szabadon bocsátását követelte a bűntelen Jézus szabadon engedése helyett? Mert két választásunk van: Krisztus királysága tiszta és szeplőtelen, a világ pedig bűnnel beszennyezett. Mi melyikre mondunk igent? Ugyanis Krisztus királyságához tartozónak csak az vallhatja magát, aki a hisz az Egyház és az egyéni életek tisztaságában, s nem karolja át barátjaként a bűnt.

S máris itt áll előttünk ismét a király: véresen, megszégyenítve, tövisből font koronával a fején, a szenvedő Krisztus. Ő, aki majd egykor a világmindenséget jön el ítélni, ott áll a jeruzsálemi tömeg előtt. Mivel a földi bíró, Pilátus nem találja bűnösnek, kiszolgáltatja őt a népnek, s a nép ítéli meg a világmindenség királyát! A nyilvános bűnöst felmenti, Jézust pedig kegyetlen kereszthalálra ítéli.

Jézus akkor is király, mikor meggyötörve megalázva, kereszttel a hátán halad a Golgota dombja felé. Milyen az ő királysága? Szenvedő. Éppen azért, aki a szenvedésből egy kicsi részt sem kíván elfogadni Krisztus szeretetéért, hanem mindig a könnyebbet és az élvezetet választja, nem mondhatja, hogy Krisztus királyságához tartozik.

Krisztus királysága továbbá adakozó. Krisztus az utolsó, leheletéig csak adott és soha nem vett el semmit. A sötétségben élőket az igazságra tanította, a betegeket gyógyította, a halottakat feltámasztotta, s végül életét is teljesen odaadta az övéiért. Éppen azért az, aki másoktól elvár és követel, sőt erőszakkal elvesz, de ő maga adni nem szeret, nem nevezheti magát Krisztus királyságához tartozónak.

Krisztus király nem szerette a népszerűséget sem. Mikor a kenyérszaporítás után királlyá akarták őt választani elmenekült az őt ünneplő tömeg elől. Nem vágyott semmiféle földi elismerésre. Éppen ezért mindaz, aki földi dicsőségre vágyik, s főleg, ha mindazt a tehetséget és jót sajátjának tartja, amivel őt az Isten ajándékozta meg, bármennyire is úgy gondolja, nem a Krisztus királyságának a tagja. Krisztus királyságát a mély alázat, hála és az utolsó hely elfoglalása jellemzi.

Krisztus királysága szemmel nem látható, kézzel nem fogható, láthatatlan örök és reménybeli.

Ily módon ad az övéinek enni és inni is.

A szamáriai asszonynak, aki a kúthoz azért jött, mert megszomjazott, az örök életre szökellő vízforrást ígéri, amelyből, ha iszik az ember, soha többé nem szomjazik meg.

S mi több, saját, kereszten feláldozott Testét és Vérét adja táplálékul övéinek. Nem azért, hogy ebben a földi világban ne éhezzenek, hanem azért, hogy az örök életet elnyerhessék.

Van-e még a Földön más ilyen király, aki engedi, hogy az ő Testét és Vérét egyék és igyák?

Krisztus királysága valóban egészen különleges, egészen távol áll mindattól, amit e világban látunk és tapasztalunk.

De még ha oly elvontnak és megközelíthetetlennek tűnik is, lehet ebben a királyságban élni már itt a földön is.

Krisztus királysága és a világi szellem ( a földi királyság ) egymással folyamatos harcban állnak. Ezt látjuk akkor, mikor a világ szelleme Egyházunkat ostromolja, le akarja dönteni benne mindazt, ami krisztusi, ami szép, ami tiszta, ami érték, és meg akarja tölteni az e világ szellemével és erkölcsével..

De ugyanez a harc folyik az egyes emberek szívében is. Ahogyan egy énekünk mondja:" Édes igád terhe ellen fellázadt a gonosz szellem, szívek trónját bitorolja, de mi híven kiáltunk: Jézus a mi királyunk."

Nagyon fontos e megtévesztésekkel teli világban, hogy tisztában legyünk azzal, mit jelent Krisztus királyságához tartozni. Ez nem csak ma, hanem több évszázaddal ezelőtt is azt jelentette: szembe menni a világgal.

Krisztus királysága nem e világból való, s ha mi az Ő királyságának tagjai vagyunk, mi sem mehetünk a világgal egy irányba.

Jézus azt mondta: aki az igazságból való ( vagyis az ő királyságának valódi tagja) . az hallgat az ő szavára. Sőt mi több és ez már az evangéliumnak csak egy kiegészítése: aki az igazságból való az nem csak hallgat az igazságra, hanem hirdeti is azt a Krisztus királyságától elszakadt hazugságokkal teli világnak. Hirdeti és imáival is harcol az igazság győzelméért!

Ezek Krisztus igazi katonái!

Minket is erre hív ma Isten!