Milyen szeretetre hívott el minket Isten?

Utalva a legutóbbi írásra, mely az alázatban véghezvitt szolgálatról szólt, lényeges megemlíteni mindennek a mozgatórugóját. Örömmel szolgálni csak szeretettel lehet. A szeretet indít minket arra, hogy a másik embert szolgáljuk. Egy francia szerzetes ezt egyszer így fogalmazta meg nagyon szépen:

"A szeretet ott kezdődik, mikor lemondasz saját magad boldogságáról, hogy másokat megpróbálj boldoggá tenni. " Bizony, ez az isteni szeretet definíciója. Ez az, melyet az embernek egész élete folyamán tanulnia kell, de még akkor is csak megközelítheti. Ez az isteni tökéletesség, melyet megszentelődésünk során egyre inkább szükséges elsajátítanunk. Így adni csak az tud, aki nagyon sokat kapott, vagyis tudatában van annak, hogy milyen sokat kapott, mert tulajdonképpen mindannyian nagyon sokat kaptunk. Elég ha odatekintünk a keresztre, és láthatjuk, mit kaptunk. Isten mindent odaadott értünk. Ez a szeretet! Mindent odaadni azért, hogy másokat boldoggá tégy.

Mire tanít minket Isten szeretete?

• Az igazi szeretet nem attól függ, amit te teszel, önmagadért szeretlek. Isten nem nézte, hogy mit kap majd viszonzásul a teremtményeitől, mindent megelőlegezve odaadta Fiát értünk.
• Ha te engem megbántasz, akkor is szeretlek, és akkor is adni akarok neked. Az Isten szeretete állandó, nem inog meg attól, amit mi teszünk.
• Az igazi szeretet nem vár el semmit, nem önző, csak adni akar.

Az általánosságban szeretetnek nevezett érzés nem több attól, mint mikor egy kedves kisgyermeket megsimogatunk, vagy megpuszilunk. Könnyű így szeretni, hiszen ez nekem is jó. Az igazi szeretet viszont ad akkor is, amikor ő nem leli benne örömét. A szeretet másik ember boldogságát nézi , nem a sajátját. Pontosabban, az hogy másoknak örömet okozzak, fontosabb számomra, mint az, hogy én jól érezzem magam. Ez a szeretet!

Mikor az ember így ad, nem szegényedik el, mennyei kincseket gyűjt magának. Azáltal gazdagszik meg, hogy másoknak ad.