Mikor mindent elvesztettünk mi marad?

Kétféle kincset lehet gyűjteni, kétféle kapcsolatba lehet belekapaszkodni, kétféle hatalom megtartó erejében lehet bízni és kétféle Úrnak lehet szolgálni ezen a világon.

Van ugyanis olyan , hogy valaki a földi kincseket gyűjti, emberi kapcsolatokba kapaszkodik bele, és a pénz megtartó erejében bízik.

De van olyan is, aki a mennyei kincseket gyűjti, aki emberek helyett Istenbe kapaszkodik, és aki az Isten gondoskodásában és megtartó erejében bízik.

És vannak olyanok is, akik egyszerre mindkét Úrnak próbálnak szolgálni, bár ez valójában nem lehetséges.

A nemrég elhunyt énekes, Balázs Ferenc az egyik dalában azt énekli: "Amikor vége az utolsó dalnak is, az utolsó hang is szétfoszlott már...... Mi lesz veled egyedül hagy a zajos tömeg? "

Ez a dal a szív ürességét fejezi ki, azt az állapotot, mikor a csendben nem az Isten jelenléte, hanem a félelem jelenik meg. Egy kicsit jelképezi ez életünk utolsó percét is. mikor már mindentől búcsúzunk, mert mindent és mindenkit itt hagyunk. Halálunk pillanatában is így állunk lecsupaszítva egyedül és magányunkban.

Mikor mindent elvesztettünk mi marad? Gyűjtöttünk-e maradandó kincseket a földön?

Mi lesz velünk, ha az emberek elhagynak és egyedül maradunk?

Egy ideig a világ zsongásába beszállva talán kerülhető ez az állapot, de előle senki nem menekülhet el. Mert előbb utóbb eljön.

Mikor egy koncert véget ér valóban csak a csend és az üresség marad utána. Mennyivel másabb, mikor egy szentmise végén egyedül marad az ember a templomban, s nem az ürességet és a félelmet, hanem az Úr Jézus valós jelenlétét tapasztalja meg!! Aki látja és hallja Krisztusát az nem fél az egyedülléttől, hanem egyenesen keresi azt, mert a csendben találja meg a teljességet és a boldogságot. Az ilyen embernek a mennyország gazdagsága tárul fel az egyedüllétben és csendben.

Advent az Úr Jézus eljövetelének várása...

Ez lehet a halálunk pillanata is, de lehet az Úr második eljövetele is..

Találkozni fog vele mindeni, ez egészen biztos. Nem csak azok,akik várják őt, hanem azok is, akik nem tervezik vele a találkozást.

Mikor majd megállok előtte, mit tudok felmutatni neki?

A félelem fogja-e marcangolni szívemet, mert annak üressége félelemkeltő a világ leggazdagabb királya előtt, vagy az öröm, hogy végre láthatom azt, akit már itt a földön annyira szerettem?

Mikor mindent elveszítettünk, mi marad?

Advent egy lehetőség arra, hogy elszakadjunk a világtól és közelebb kerüljünk Istenhez.

De miért vagyunk oly távol tőle?

Izajás próféta ezt mondja: " 1Íme, nem rövid az Úr keze, hogy ne tudna megszabadítani, és nem tompa a füle, hogy ne hallana; 2hanem a ti bűneitek lettek válaszfallá köztetek és Istenetek között, és a ti vétkeitek fedték el arcát előletek, hogy ne hallgasson meg." Iz 59,1-2

De vígasztalásunk van abban, és ezt halljuk adventben: "Ime jön a Föld Ura s Királya és leoldja rólunk a bűnök láncát."

Akik szabadok, azok nem félnek többé az elhagyatottságtól, és nem félnek az Úr jelenlétében.

Advent örömüzenete tehát ez:

"Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek. Akkor megnyílik a vakok szeme, és a siketek füle hallani fog. Ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas, és a némák nyelve ujjongva ujjong. Mert vizek fakadnak a pusztában, és folyóvizek a sivatagban.

A száraz vidék tóvá változik, a szomjas föld vizek forrásává. A sakálok egykori lakóhelyén zöldellő fű és nád terem. És egy tiszta út vezet majd át rajta, úgy fogják hívni: a szentek útja. Tisztátalan nem léphet rá, sem a balgák nem bolyongnak rajta.

Nem lesz ott oroszlán, és más ragadozó sem jár arra; a megváltottak vándorolnak rajta, akiknek az Úr szabadulást szerzett, azok térnek vissza rajta. Éneket zengve érnek a Sionra, és örök boldogságot tükröz az arcuk. Öröm és ujjongás jár a nyomukban, mert fájdalom és siralom nem lesz többé." Iz, 35.

Ezt az örömöt, boldogságot, tisztaságot szeretné megadni az Úr mindenkinek advent csendjében!