Méltónak lenni Isten Fiához

                                (gondolatok a szeplőtelen fogantatás ünnepére)

A Szűzanya szeplőtelen fogantatását ünneplejük december 8-án. Miért volt szükség arra, hogy legyen Istennek egy legkedvesebb leánya, aki már születésekor mentes az áteredő bűntől, és egész életén keresztül mentes minden bűntől? Erre egyetlen észszerű válasz létezik: azért, mert csak az méltó Krisztushoz, aki tiszta és szeplőtelen. Az méltó, hogy méhében hordozza, és testileg-lelkileg egyesüljön vele, aki tiszta és szeplőtelen.

A szeplőtelen Szűzanya alakja, mint egy példakép áll előttünk, hozzá egyre hasonlóbbá kell válnunk, hogy Krisztushoz mi is méltók lehessünk. Adventkor, Jézus születésének és egyben második eljövetelének várásakor nem hangozhat annál sürgetőbb és fontosabb üzenet, hogy vizsgáljuk meg szívünket, méltó-e arra, hogy az Úrral találkozzon, hogy az Urat hordozza magában. Krisztus ugyanis nemcsak egyetlen szeplőtelenül fogantatott emberrel, hanem az egész emberiséggel egyesülni szeretne. Ezért hagyta ránk örökségül szent Testét és Szent Vérét már itt a Földön, de az örök boldogságba is csak azok lépnek be, hogy ott Krisztussal örökre egyesülve éljenek, akik megtisztították menyegzői köntösüket a Bárány vérében.

Amikor az Eucharisztiát magunkhoz vesszük, a szeplőtelen Szűzhöz hasonlóan, mi is Krisztus hordozókká válunk, s ahogyan a Szűzanya Krisztust adta a világnak, nekünk is Krisztust kell elvinnünk és adnunk a világnak. A Szűzanya Istennek egy tökéletes és kész alkotása volt, mi pedig az Isten kezei alatt folyamatosan formálódó edények vagyunk. Az , hogy még nem vagyunk készen, nem jelenti azt, hogy a másik ember nem láthat meg bennünk valamit, amit az Úr már csodálatosan kiformált az életünkben. Tekintsünk hát magunkra mindig úgy, hogy az Úr Jézus már elkezdte bennünk a jó munkát, melynek a Krisztus Jézus napjára kell befejeződnie. Mi tehát Krisztust már felmutatók, de Krisztus jövetelére még folyamatosan készülők is vagyunk.

Az azonban, hogy botladozó és bűnnel megterhelt életek vagyunk, nem lehet mentség arra, hogy Krisztust méltatlanul várjuk, vagy szent Testét méltatlanul vegyük magunkhoz. Talán soha nem volt ilyen aktualitása annak, hogy a Szűzanya csodálatos és tiszta alakja felragyogjon előttünk, mint napjainkban, mikor a bűn számtalan formája kerül elfogadásra nemzetek kormányai által, s alig van olyan nemzet, mely az Isten törvényei mellett akár csak részlegesen is kiállna. Egyre több helyen elnéző az Egyház is a halálos bűnnel szemben, pl a házasságtörés, az azonos neműek párkapcsolatának, papi hivatások feladásának tolerálásában.

Bármi történjék is azonban a világban, nekünk egyetlen példaképünk van az emberi nem szülöttjei közül, a szeplőtelen Szűzanya. Álljon most és minden napon előttünk az Ő alakja, hogy ki tudjunk lépni a világ tisztátalan forgatagából, és a tisztaság legyen számunkra a legfőbb dolog, melyet elérni óhajtunk. Egyedül így lehetünk méltók arra, hogy egykor majd szégyen nélkül állhassunk meg Krisztus, a vőlegény előtt.