Meghívás a lakomára Isten országában

"Jézus egyszer egy előkelő farizeus házában ebédelt. A vendégek közül megszólalt valaki: "Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában!"
Jézus a következő példabeszéddel válaszolt: "Egy ember nagy lakomát rendezett. Sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma ideje, elküldte szolgáját, és ezt üzente a meghívottaknak: »Jöjjetek! Minden készen van!« De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: »Földet vettem. El kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!« A másik azt mondta: »Öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki engem!« Egy további így szólt: »Most nősültem, nem mehetek.«
A szolga hazatért, jelentette mindezt urának. A házigazda haragra lobbant. Meghagyta szolgájának: »Menj ki azonnal a város tereire és utcáira, és vezesd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat, sántákat!« A szolga jelentette: »Uram, parancsodat teljesítettem, de még mindig van hely.« Az úr akkor megparancsolta a szolgának: »Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts be mindenkit, hogy megteljék a házam! Mondom nektek: Senki sem ízleli meg lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak.«" Lk 14,15-24

Jézus az örök életről beszél a fenti példázatában. Mivel erről a csodálatos országról csak sejtéseink vannak, a példázatot úgy mondja el, hogy földi gondolkodásunkkal is megérthessük. A mennyei lakomát semmiképpen sem valami nagy evés- ivásként kell elképzelnünk, mert mindaz az édesség, mely Isten örök országában ízlelhető lesz, főként a megdicsőült és üdvözült lélek megtapasztalása lesz. Öröm, boldogság, békesség, szeretet, egység olyan formában és mennyiségben, ahogyan itt a földön ezt elképzelni most még nem tudjuk. Erre kapott meghívást mindenki Istentől.

A meghívó pedig Jézus Krisztus személye. A meghívás így hangzik: " Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő, mint Isten, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez. Megalázta magát, és engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely felette áll minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr." Fil 2,5-11

Jézus Krisztus Istenként megalázva magát kinyilvánítja a Szentháromság szeretetét az emberiség számára. Ártatlanul meghal, hogy mi örök életet nyerhessünk. Feltámad a halálból, hogy lássuk a halál nem jelenti az élet végét, hanem csak egy földi szakasz lezárását. S feltámad, hogy megmutassa, hogy az élet erősebb, mint a halál.

A meghívás, "jöjjetek, minden készen van" azt jelenti, mindnyájatokat megváltottalak, várom válaszotokat szeretet gesztusomra. Jézus minden mennyei dicsőségről lemondott, mindet odaadott, hogy minket megmentsen és helyet biztosítson számunkra a nagy mennyei lakoma asztalánál.

Hogyan válaszolunk Isten e szerető meghívására? A példázatban többen visszautasítják Isten szeretetét: földet, vettem, öt iga ökröt vettem, megnősültem, nincs időm a mennyei vendégséggel foglalkozni. A földi élethez, a földi dolgokhoz jobban ragaszkodtak, mint Jézus Krisztus megváltó ajándékához. Van tehát olyan, hogy az Isten szerető gesztusára az ember semmit nem válaszol, s lemarad a lakomáról, anélkül, hogy tudná, mit veszít el.

Aki a nagy lakomának, azaz az örök boldogságnak részese kíván lenni, valamilyen módon válaszolnia kell Isten meghívására. Aki megértette azt, hogy a megváltásban milyen nagy szeretetet nyilvánított ki a Szentháromság számunkra, képtelen válasz nélkül tovább menni. Az üdvösségünknek tehát feltétele, hogy mi az Isten szeretet gesztusára a saját szeretetünkkel válaszoljunk. Mit jelent ez? Földet, munkát, házastársat, gyermeket azonnal ott kell hagyni, és menni a lakomára? Nem... A földet, ökröt vett és frissen házasodott személyek esete leginkább azt szemlélteti, hogy akinek jól megy a sora és nincs problémája, kevésbé törődik az Isten meghívásával. S talán tévesen hiheti azt is, hogy Isten azt várja tőle, hogy most azonnal minden földi boldogságról és jólétről mondjon le. Ez az Isten szeretetének és meghívásának félreértése. A boldog, teljes élet, és az örök boldogság reménye nem összeegyeztethetetlen. Sőt, talán nincs is annál boldogabb ember, aki már itt a földön minden gazdagságot megkapva reménykedhet az örök lakomán való részvételben.

A meghívás elfogadásának akadálya az is lehet, hogy a meghívó a meghívott életének megváltoztatását várja el ahhoz, hogy az részt vehessen a lakomán, de a meghívott többre tarja a jelen élet édességét az eljövendő élet ígéreteinél, s nem fogadja el a meghívást, anélkül, hogy tudná ezzel mit veszít el.

A példázat beszél szegényekről, bénákról, vakokról és sántákról, akik azonnal elfogadják a meghívást és mennek. Ők lehetnek akár testi vagy lelki szenvedések közt élők, de lehetnek olyan jó körülmények közt élők is, akik felismerik az Isten és az örök reménység nélküli élet nyomorúságát, felismerik a bűn rabságában való élet kilátástalanságát, s örömmel válaszolnak a meghívásra. Gyógyulni és megváltozni mennek Jézushoz. Azok, akik a lakoma részesei lesznek mindig valamilyen formában válaszolnak Isten szeretetére.

Az örök lakomán való részvételhez tehát nem elég csupán a meghívás, a meghívást el kell fogadni. Jézus lemondott mindenről, hogy Isten meghívását felénk közvetítse. Az igazi szeretetben való válsz erre csak az lehet, hogy én is lemondok az olyan földi boldogságról, mely Istentől elszakít. Az Isten előtt tiszta és szent házasság, a gyermekek szeretetben való nevelése és a tisztességes munka nem választanak el Istentől. Az Isten előtt nem tiszta emberi kapcsolatokban, a pénz és a világi élvezetek hajszolásában való megmaradás viszont a meghívás visszautasítását jelentik.

Isten meghívására sokféleképpen és sokféle időben lehet válaszolni. Lehet életünk utolsó percében, mint a jobb lator, de életünk végére akár teljesen meg is szentelődhetünk. Szeretetünk mértékétől függ, hogy mennyire mondunk le a világ kívánalmairól, és mennyire szenteljük oda magunkat Krisztus szolgálatának. Egy biztos, bármilyen életet is éljünk, bármikor is fogadjuk el a meghívást, a jutalom jár, Isten örök asztalának vendégei lehetünk.