Megfizetni az adósságainkat

Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: "Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?" Jézus így felelt: "Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: »Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!« Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: »Add meg, amivel tartozol!« Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: »Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!« De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: »Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad?« És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének." Mt 18,21-35

Mikor Péter Jézust a megbocsátásról kérdezi, Jézus egy olyan példázatot mond el, mely az emberek adósságáról és annak rendezéséről szól.

Mi köze a megbocsátásnak az adóssághoz? Mi az, amivel az egyik ember a másiknak tartozik?

A Szentírás megadja erre a választ: "Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeretitek." Róm 13,8. Kiegyenlítetlen szeretet tartozásaink vannak egymás felé, és természetesen az Isten felé is.

Alapjában véve megállapítható, hogy minden bűn valamilyen szinten sérti a szeretet törvényét. Mikor a másik ember ellen vétkezünk, akkor szeretet adósságunk keletkezik vele szemben. Ha haragszunk rá, vagy mogorvák vagyunk vele, már tartozunk, mert elmulasztottuk szeretni. Ezt a másik ember érzi és a szeretetlenség által megsebződik a lelke. Mivel sebeket kap, ő sem tudja a másikat viszont szeretni, s így kölcsönössé válik a harag és a szeretetlenség. Ez egy olyan állapot, amikor szeretnünk kellene, de kapott sebeink miatt nem tudunk. Adósságunk van a másik felé, de nem tudjuk megfizetni.

A világ tele van ilyen szeretet adóságokkal. Az ember elvárja, hogy a másik szeresse őt, de mivel ezt nem kapja meg, úgy érzi, hogy a másik tartozik neki. A tartozásokat szokásunk hosszan észben tartani, azaz nem tudunk megbocsátani. Ez persze adódik abból a gyarló emberi szokásból, hogy a legtöbbször csak azt nézzük, hogy a másiktól mit nem kaptunk meg, ezt jól felnagyítjuk, és nem vesszük észre, hogy a másik emberben is van nagyon sok jó és szeretnivaló. Igazából nem is akarunk megbocsátani, mert jogosnak tartjuk, hogy a sérelmeket a haragot tartsuk, hiszen lelkileg megsebeztek minket. Nem mi vagyunk a hibásak, mi csak a sértett fél vagyunk, efféle indokokkal szoktunk a haraghoz hosszú időn át ragaszkodni.

De Jézus egészen mást mond…

Hetvenszer hétszer is meg kell bocsátani. Ha az emberekre úgy szeretnénk nézni, ahogyan azt az Isten elvárja tőlünk, meg kell tanulnunk Jézus szemléletmódját. Akárhányszor megbánt minket egy ember, mindig meg kell bocsátanunk neki, azaz el kell engednünk a szeretet adósságát, mellyel nekünk tartozik. Ez nem könnyű dolog, a példázatbeli szolgának sem sikerült.

Miért? Azért nem tudta elengedni a neki tartozó adósággát, mert nem értette meg, hogy milyen nagy jót tett vele az, aki az ő adósságát elengedte.
A példázatban fel kell ismernünk, hogy a király, Istent jelenti. Az a végtelenül nagy adósság ( tízezer talentum, egy olyan nagy összeg amit abban az időben egyetlen ember sem tudott volna életében megfizetni) a bűneinek és szeretetlenségünk adóssága, mellyel Istennek és az embereknek tartozunk. De Isten megelőlegezi nekünk a megbocsátást, azaz elengedi adósságunkat. Hogyan? Jézus golgotai áldozatára tekint. Arra a keresztre, ahová az összes ember összes adóslevelét odaszegezték. Így Jézus Krisztus drága szent testével és vérével tesz eleget minden emberi szeretet adósságért.

Minden adósságunk el van engedve. Szabad emberként mehetünk tovább.

Szembe jön embertársunk, aki szintén tartozik nekünk, mert elmulasztotta, hogy szeressen minket.

Mit teszünk? Nem könnyű dolog…..

Ha Jézus Krisztus drága megváltó vére megmosta az emberi szeretetlenség miatt keletkezett megannyi sebünket, akkor ez arra kell indítson minket, hogy mi is engedjük el embertársainknak azt, amivel tartozik nekünk. Bocsássuk meg, hogy megbántottak, megsértettek, elmulaszottak szeretni minket. S nézzünk a másik emberre úgy, ahogyan Isten tekint ránk, megannyi hibája ellenére is szeretem, szeretni akarom, megbocsátok neki.

Nincsen nagyobb dolog a szeretetnél. Az élet legfőbb célja ez, ezt a parancsot adja tanítványainak Jézus az utolsó együtt töltött estéjükön is: "Ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. "Ez az ember hivatása a földön. Mert a szeretet gazdagítja a másikat, a harag és szeretetlenség pedig szegénnyé teszi és a halába taszítja.

A példázatból még egy gondolatot érdemes kiemelni. Miután a király megelőlegezte a bűnbocsánatot, a szolga, akinek megbocsátottak, nem tudott embertársának megbocsátani. Így végül a király is visszavonta az ő megelőlegezett bocsánatát. S a szolgát börtönbe vetették, ahol addig sínylődhetett, amíg meg nem fizeti mindazt, amivel tartozik. Az adósság nagysága alapján tudhatjuk, hogy ez egy örökkévalóságot jelent, és talán a pokol börtönét is jelentheti.

Ha haragot tartogatunk a szívünkben, akkor Isten sem tud megbocsátani nekünk. Jézus azt mondja hegyi beszédében: "Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre.. 23Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: 24hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj, békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj és ajánld föl adományodat."Mt 5,22-24

A harag természetes velejárója életünknek, hiszen emberi kapcsolatainkban rengeteg sebet kapunk. Míg ezek a sebek be nem gyógyulnak, nem tudunk megbocsátani s nem tudunk szeretni sem. Nekünk is tartozik a másik és mi is tartozunk a másiknak, szeretettel.

Minderre Jézus Krisztus vére az orvosság, mert az ő sebei által gyógyulunk meg minden megsebzettségünkből.

Mikor úgy érezzünk képtelenek vagyunk megbocsátani, fürödjünk meg Jézus drágalátos vérének gyógyító tengerében, keressük és kérjük a kiengesztelődést embertársainkkal. Ha ezt megtesszük, megtapasztalhatjuk azt a csodát, hogy a sok sérelem és szeretetlenség ellenére is újból megtanulhatjuk szeretni a másikat.

Ne új emberi kapcsolatokat keressünk, mert ezt a gyáva, a megbocsátani nem merő és nem akaró szív keresi. Hiszen legkönnyeb azt szeretni, akivel még nincsen semmilyen rossz emlékünk. S attól, hogy a haragnak és haragunk tárgyának hátat fordítunk, az még nem gyógyult meg. Szívünkben hordozzuk gyakran hosszú évtizedekig.

A leginkább beteg emberi kapcsolatainkat vigyük Jézusunk, áldott orvosunk elé, és merjük hinni, hogy Istenhez hasonlóan mi is a tenger mélyére tudjuk dobni és többé nem emlékezünk arra, amivel a másik ember megbántott.

Ez a csodálatos ígéret vár mindazokra, akik merik Jézusukra bízni minden megromlott emberi kapcsolatukat.

Amikor szentáldozásban részesülünk, az Eucharisztiában Jézusnak szentséges vérét is magunkhoz vesszük. Kérjük őt minden szentáldozás alkalmával, hogy szent vérével mossa meg megsebzett emberi szívünket, hogy minden embert az Istentől tanult szeretettel tudjunk szeretni.

Ha ez megtörténik az emberek nem lesznek egymásnak szeretet adósai, és be tudják tölteni azt a feladatot, melyre Urunk Jézus Krisztus hívja az egész emberiséget.