Megbékülni az Istennel

"5És ő ( Jézus) azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. ......17Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. 18De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott. 19Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. 20Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel! 21Ő azt, aki bűnt nem ismert, "bűnné" tette értünk, hogy benne "Isten igazságossága" legyünk." 2 Kor,5 

A fenti szentírási szakaszt olvasva  felmerülhet a kérdés, hogy miért is kell megbékülni az Istennel? Haragban vagyunk-e vele?

Istenről azt tanultuk, hogy ő maga a szeretet. Miért kell kiengesztelődni és miért kell megbékülni valakivel, aki ennyire szeret minket?

Először is az, hogy Isten szeret minket , nem zárja ki azt, hogy haragudjon ránk.

Szeretete állandó a teremtett világ iránt, de az ember engedetlenségével ki tudja vívni az Isten haragját is.

Aki ismeri a szentírást és tanult hittant, az tudja, hogy az emberiség jelenlegi állapota nem az, mint amibe Isten egykor őt bele teremtette. Ha így lenne, akkor ma is a Paradicsomban élnénk boldogan , betegségek , mindenféle gond és gonoszság nélkül. Persze van, aki a Paradicsomot csak egy régmúlt, talán meg sem történt mesének tartja.

A Szentírás viszont leírja mind a paradicsomi létet, mind az első emberpár bűnbeesését, mind a paradicsomból való kiűzetését. Ha hisszük, hogy a Szentírás Isten szava, akkor mindaz, amiről a Szentírás ír, az valóban megtörtént. Ha viszont kétségbe vonjuk a Szentírás bármelyik szakaszát is, értelmetlenné és érthetetlenné válik általa minden további esemény, és az újszövetség tanítása is.

Azt, hogy Istennel miért kell megbékülnünk, csak akkor érthetjük meg, ha az egész Szentírást elejétől kezdve értjük. Miután az első emberpár engedetlen lett Istennel szemben, Isten kiűzte őket a Paradicsomból. Az első emberpár engedetlensége által pedig az egész emberiség ebbe a Paradicsomból kiűzetett állapotba születik bele. Ha valaki elűz minket az otthonunkból, nem mondhatjuk, hogy békében élünk vele.

"Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel" - mondja Pál apostol.

Istennel megbékülni azt jelenti, hogy visszaállítani azt az állapotot Isten és ember közt, ami az első emberpár bűnbeesése előtt volt.

Lehetséges-e ez önmagától, csupán emberi kezdeményezésre?

A válasz az, hogy nem, mert Isten ettől egy sokkal fenségesebb és dicsőségesebb visszatalálási utat készített a számunkra. Saját Fiát küldte el, hogy ő a keresztfán vérét ontva eleget tegyen minden emberi engedetlenségért, ezzel kiengesztelve az Atyát és megnyitva az utat az emberek előtt arra, hogy az Istennel ismét békében éljenek. A Szentírás fenti szavaival: 21Ő azt, aki bűnt nem ismert, "bűnné" tette értünk, hogy benne "Isten igazságossága" legyünk."

Ez a kiengesztelődés, vagy más szóval megbékélés az Istennel egy új életformát jelent: "17Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg."

Új teremtmény az, aki elfordul a világtól, annak szokásaitól ,annak kívánságaitól, annak élvezetitől, és egy teljesen új életet kezd állandó életközösségben az Istennel.

Talán rémisztő az Istent nem ismerő ember számára egy ilyen hirtelen nagy fordulat. Otthagyni a biztonságosnak tűnő régi életet és kezdeni valami olyat, amit nem ismerünk? És persze ez nem is megy az embernek egyik napról a másikra.

Mégis vonzó, hiszen annyi csodálatos és reményteljes dolgot ígér, mert aki az Istennel kibékült, az onnantól:

⦁ nem kell féljen a haláltól, hiszen Krisztus által a feltámadás és a boldog örök élet ajándékát kapja meg.

⦁ nem kell féljen a megélhetési gondoktól, mert Isten atyai gondviselését élvezi, aki azt ígérte, hogy aki hittel kéri tőle, az megkapja a mindennapi kenyerét.

⦁ nem kell földi kincsek felhalmozásával foglalkoznia, és ezeket féltenie sem kell, mert tudja, hogy egykor mindent itt fog hagyni

⦁ nem kell embertársaival haragban élnie, mert az Istennel való kiengesztelődés az embertársakkal való kiengesztelődést is elővételezi.

Biztonság, béke, és boldogság, ugyanaz, ami a teremtett ember életét a Paradicsomban a bűnbeesés előtt jellemezte. Talán nehéz elhinni, de létezik ilyen a mai világban is..

"Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel" - szólítanak fel a Szentírás szavai.

Istennel kiengesztelődni azt jelenti, megbánjuk mindazt, amivel Istent megbántottuk, az ő parancsai ellen elkövetett engedetlenségeinket: lopást, csalást, hazugságot, házasságtörést,paráznaságot, kapzsiságot, pénzsóvárságot, irígységet, kicsapongó élvezetekkel, szenvedélyekkel teli életet, istenkáromló beszédet, bálványimádást, esetlegesen homoszexualitást, és egyszerűen azt, hogy életünket ezidáig nélküle éltük. Sokszor csak azért élünk az Istennel haragban, mert valami rosszat hozott az élet számunkra, ami miatt Istent okoljuk.

Mikor Istennel megbékélünk, életünket Isten jelenlétében kezdjük el élni.

Amikor valaki azt hiszi, hogy a kereszténység arról szól, hogy szigorú szabályokat kell megtartani azért, hogy Istennek megfeleljünk, téved. A kereszténység Jézus Krisztus szeretetéről szól, amit csak akkor ismerhetjük meg, ha felnézünk a keresztre. Valaki azért jött és azért áldozta fel magát, hogy Istennel ismét kibékülhessünk, hogy félelemtől mentes a halálon is átívelő örök reménységet nyerjünk. Mikor a földi életünket e csodálatos reménységnek fényében látjuk, már nem számít az, amit ezért meg kell tennünk. Nem számítanak az áldozatok, a lemondások, az esetleges nehézségek, egyedül Jézus számít. Ő kincs, akire ha rátalálunk, minden más értéktelenné válik mellette.

Isten adja meg világosságát ahhoz, hogy ezt a kincset minden ember fel tudja ismerni életében!