Máriák és Márták 

Mindannyian ismerjük a Szentírásból Mária és Márta történetét. A testvérpár, akik közül az egyik a házimunka körül forog, a másik pedig Jézus lábainál ül, és hallgatja őt. A dolgozó Márta még Jézusnak is szemére veti, hogy nem szól Máriának, hogy segítsen neki a házimunkában. Jézus azt válaszolja: Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha. Lk 10,42 E mondat első felét nagyon gyakran idézzük, de lássuk mit is jelent az, hogy a jobbik részt nem lehet soha elveszíteni. . A Jézussal töltött idő olyan, ami nem hiábavaló, ami örökre megmarad. A házimunka, melyet Márta végez, olyan tevékenység, melynek rövid időn belül semmi nyoma nem marad, elvész a feledés homályában. Az a kategória, amit a prédikátor könyve hiábavalóságnak nevez. Földi életünk és tevékenységeink nagy része ilyen, semmi nem marad belőle és egy idő után már senki nem is fog rá emlékezni.

De van egy jó hír! A mártai szolgálatot is tudjuk úgy végezni, hogy valami örökre megmaradjon belőle. A szeretet az, amely örökre megmarad. A szeretettel végzet szolgálat szemmel látható része szintén elmúlik, de a szeretet, mellyel végeztük, örökre megmarad, mert minden szeretettel meghozott áldozat fel van írva a mennyben. Ne úgy szolgáljunk tehát, mint a történetbeli Márta! Ne panaszkodva, és ne rosszkedvvel, mert ez mind el fog veszni. Jézus azt mondja, aki Őt választja, az a jobbik részt választotta, amit soha nem is fog elveszíteni.

Tehát nemcsak csendességben és imádkozva, hanem szolgálva is választhatjuk a jobbik részt! Ahhoz viszont, hogy ne panaszkodó Márták legyünk, rendszeresen le kell ülnünk Jézus lábaihoz, mint Mária, mert ott kapjuk meg azt a részt, amely soha nem vész el, s amelyet a szolgálatban is tovább tudunk adni, mint örökké megmaradót.

A történet egyik tanulsága tehát az, hogy sokszor kell Máriának lennünk, hogy ne panaszkodó Mártákká, hanem örömmel szolgáló emberré válhassunk!