Lelki életünk és a böjt

 A test és a lélek állandó harcban áll egymással. A test kívánságai kioltják a lelek szép gyümölcseit, a lélek pedig szabad akaratával képes megzabolázni a testet, hogy a lélek titkos tartalékai napvilágra kerülhessenek.

A böjtöt nem véletlen vezette be az Egyház, mivel a test kívánságaitól való elfordulás szabad tetet ad a léleknek abban, hogy Isten kegyelmében növekedni tudjon.

Akinek a böjtöt nehezére esik betartani, nem sok lelki fejlődésre számíthat.

A szent három Nap oly mély titkokat tartogat számunkra, hogy előkészület nélkül aligha tudjuk azokat megérteni, akár csak részlegesen is.

A böjt nem más, mint egy lelki gyakorlat, az Istenre és a lélekre való összpontosítás, annak érdekében, hogy a szent húsvéti ünnepekre felkészülten tudjunk megérkezni.

Mikor böjtölni kezdünk, fontos, hogy önkamunkkal tisztában legyünk. Sokszor elmondhatjuk, hogy a világot és a másik embert már jól ismerjük, de önmagunkról alig tudunk valamit. Ahhoz, hogy az igazi önismeret útján elinduljunk, alázat kell. Ki kell tudjuk mondani, mély sötétség uralkodik a szívünkben, Isten világosságára van szükségünk ahhoz, hogy önmagunkat megismerjük olyannak, amilyenek valójában vagyunk. A böjt tulajdonképpen nem más, mint az önmagunk fokozatos megismerésének útja. Rossz tulajdonságaink, rossz szokásaink feltárása, azoktól való elfordulás és azok végleges elhagyása.

Assisi szent Ferenc megtérésekor a híres szent damianoi keresztnél így imádkozott: "Istenem! Gyújts világosságot szívem mély sötétségében!"

Minden kegyelem ugyanis ott kezdődik, mikor beismerjük vakságunkat, tehetetlenségünket, ostobaságunkat, és kérjük, hogy Isten világosítsa meg elménket azzal kapcsolatban, kik is vagyunk valójában és mi az ő terve velünk. Jézusnak nincs más terve egyetlen emberi szívvel sem, minthogy azt megváltoztassa, a kegyelem apró kincseit, melyek az emberi szívben laknak, kivirágoztassa, az önzést és rossz szokásokat pedig megkötözze és kidobja onnan.

Nagyböjt ennek az ideje, szívünket megpróbáljuk minél inkább kiüresíteni egyrészt a világ dolgaitól, kívánságaitól, másrészt a benne lakó rendetlen tervektől, olyan megkötözöttségektől, melyek Istentől elszakítanak.

Általában igaz az, hogy a szív egészen addig gyötrődik, míg rendetlen tervei valóra nem válnak. Olyan tervekről van itt szó, melyet nem az Isten készített el az ember számára, csupán az emberi szív ragaszkodik hozzá. Mihelyst ezeket el tudjuk engedni, le tudunk mondani róluk, mély békesség fogja eltölteni szívünket, mert az abban lévő ürességet immár nem a rendetlen emberi vágyaink, hanem Isten fogja kitölteni. Nagyböjtnek ez is célja, helyet készíteni benne a Megváltónak. Kisöpörni belőle minden olyan dolgot, ami az Urat kiszorítja onnan.

Önvizsgálatunknak nagyon fontos eleme a másik emberrel való kapcsolatunk is. Ha a velünk élő embert szomorúnak, idegesnek, boldogtalannak látjuk, őszintén fel kell tenni a kérdést magunkban: mennyire vagyok én oka annak, hogy a másik ember ilyen állapotban van? S tovább víve: mit tudok tenni annak érdekben, hogy ő boldogabb, kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb legyen? Azaz, hogyan tudom őt jobban szeretni? Gondolkozzunk el főleg a családunkban ezekről a dolgokról!

A nagy misztikus sienai szent Katalin azt mondja, az emberi szív Jézussal egyesült része az a föld, mely a kegyelmek kincseit termő fát táplálja. Minél inkább egyesülünk Jézussal, annál több lelki gyümölcsöt terem az életünk. Jézussal azonban csak úgy tudunk egyesülni, ha a saját akaratunkról és terveinkről le tudunk mondai valami nemesebb cél érdekében. Ez is egy jó gyakorlat, melyet a nagyböjtben el tudunk kezdeni: mondjunk le valamely elképzelésünkről azért, hogy a másik ember szeretet szükségletét ki tudjuk elégíteni. Sokszor ez nehéznek tűnik, de ne felejtsük el, minden egyes lemondással egy részt adunk át szívünkből Jézusnak, s így vele egyesülve a feni példa alapján sokkal gyümölcsözőbb életet tudunk élni.

Csend, ima, elmélkedés, lemondás, áldozathozatal, testi kívánságaink féken tartása- ezek tehát a mi segítőink nagyböjtben és további életünkben is arra nézve, hogy az úr Szent titkait jobban megismerhessük, és vele sokkal mélyebben egyesülhessünk!

Isten áldja meg ezen igyekezetünket!