Legyen nekem a Te igéd szerint

Szűzanya alakja csodálatosan szemlélteti minden keresztény ember legfőbb küldetését. Istennek minden megszületett emberrel van valamilyen terve. Isten a legmagasztosabb és legnagyobb feladatot a szeplőtelenül született szűz leánynak szánta: te légy az Isten Fiának édesanyja.

Valószínűleg Szűz Máriának is voltak tervei: feleségül szeretett volna menni jegyeséhez Józsefhez, közös gyermekeket szeretett volna felnevelni vele, s akkor egyszer hirtelen megjelent Gábriel, az Isten angyala. A meglepett fiatal lány még magához sem tér az ámulattól, mikor az angyal őt minden asszonynál áldottabbnak nevezi, s következő pillanatban már azzal szembesül, Isten őrá bízza, hogy a megváltó Krisztus édesanyja legyen.

S ami ezután következik az az igazán példa értékű. Szűz Mária nem mentegetőzik, hogy ő nem ezt tervezte, és azt sem mondja, hogy ő alkalmatlan az Isten anyaságra, s keressen Isten mást e feladatra, hanem nemes alázattal azt válaszolja: Íme, az Úrnak szolgáló leánya, legyen nekem a Te igéd szerint.

Mi történt? Szűz Mária lemondott arról, amit tervezett, és odaadta magát annak a nemes ügynek, amit az Isten számára tervezett. Ez az alázatos engedelmesség. Ezután pedig hátralévő életének minden erejét és idejét odaadta, hogy amit az Úr rábízott, azt méltóképpen tudja teljesíteni.

De ugyanezt látjuk Józsefnél is. Szűz Mária jegyese volt, s azt tervezte, hogy ő lesz majd az édesapja a születendő gyermekeiknek. Ekkor szembesül azzal, hogy jegyese várandós. El akarja bocsátani, de Isten angyala neki is megjelenik, s kijelöli számára az Isten által neki szánt utat: te leszel Mária támasza és születendő isteni gyermek nevelő apja. Ő is elutasíthatta volna ezt az úgymond másodhegedűs szerepet, de Szűz Máriához hasonlóan ő is kész volt az életének folyását Isten akaratára bízni. Bár a Szentírás nem említi, de minden valószínűséggel ő is kimondta: Íme az Úrnak szolgálója, legyen a te akaratod szerint.

Az engedelmesség legcsodálatosabb példaképe viszont Jézus. Azt mondja: "Azért jöttem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki engem elküldött." Jézus nem szórakozni és happy életet élni jött, hanem azért, hogy Isten akaratát véghez vigye. Hogy megtanítsa az embereket az igazságra, és hogy feláldozza magát az Atyának kedves áldozatként. Máshol azt mondja: "Aki nékem szolgál, engem kövessen, s ahol én vagyok ott lesz az én szolgám." Minden embert erre rendelt Isten, hogy ott legyen, ahol a Mester van. Az életben sokszor a saját útjainkon járunk, nem azon az úton, amelyet Isten szánt nekünk. Sokszor még azt is elvárjuk, hogy Jézus csatlakozzon a mi utunkhoz, legyen segítőnk mindannak a véghezvitelében, amit mi terveztünk el.

De hol az Isten akarata? Keressük-e azt, hogy Isten a mi életünkkel mit tervezett? Azon a helyen vagyunk-e, amit Isten nekünk szánt? Érdemes életünk főbb nagy vonalain mélyebben is elgondolkodni.

De az alázatos engedelmesség a hétköznapi apró dolgokban is gyakorolható. Az életben (s főleg a mai felgyorsult világunkban) oly sokszor váratlanul torpan elénk egy-egy teendő. Oly sokszor nem azt terveztük, de lehet, hogy Isten éppen akkor és ott azt várja tőlünk, hogy mondjunk le a saját terveinkről, és teljesítsük azt, amit ő adott elénk. Éppen a heti keresztutunk járásakor hozza elénk az Úr Simon példáját. aki az aznapi munkájától elgyötörve, fáradtan tért volna haza, de útközben váratlanul arra kényszerítik a római katonák, hogy segítsen Jézusnak vinni a keresztjét. Mi hajlandók vagyunk-e Krisztusnak segíteni? Hajlandók vagyunk-e a tervezettnél több pluszt neki adni? Jézus Krisztus az emberiség megmentése érdekében menetelt a Kálváriára, s Simon ebben segített neki, bár valószínűleg ő ezt ott nem tudta. Mi segítünk-e ma Jézusnak a lelkek megmentésében? Szánunk-e időt arra, hogy az elveszettekért imádkozzunk? Vagy a napi munkánk után hazatérünk pihenni, s hagyjuk, hogy Jézus vigye a keresztet egyedül?

Ha őszintén magunkba nézünk, sok-sok mulasztást kell bensőnkben meglátnunk. Sok eltékozolt erőt és időt, amit Istennek szánhattunk volna. Szűzanya alakja legyen előttünk, aki Isten akaratára igent mondva, teljes életét, erejét és idejét annak szentelte, hogy a Megváltó édesanyja legyen.

Keressük tehát, hogy hol van az életben az Isten által nekünk szánt hely, s ha már benne vagyunk, igyekezzünk minden erőnkkel és időnkkel Isten nevét megdicsőíteni.