Lázadás vagy engedelmesség?

 Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának jelentőségét csak a Paradicsomban történt bűnbeesés történetének fényében érthetjük meg. Miután Lucifer fellázadt Isten ellen, Isten királysága mellett egy másik királyságot alapított meg , az Isten elleni lázadás királyságát. Mivel ő és az őt követő bukott angyalok mindannyian örökre elvesztették az Isten barátságát, féltékenység jelent meg a szívükben. Ekkor az ember még birtokolta mindazt a kegyelmet, mellyel őt Isten megajándékozta, Lucifer és bukott angyalai pedig szerették volna, ha az ember is elbukik, sőt ha ugyanabba az állapotba kerül, mint ők: Istentől örökre elszakítva. Ezért kísértette meg a Paradicsomban az első emberpárt. Figyelemre méltó Ádám és Éva reakciója, mikor Isten őket a bűnbeesésről kérdezi. Az elkövetett bűnnel kapcsoltban semmilyen vád nincs szívükben önmagukkal szemben. Ádám azt mondja, hogy Éva csábította őt a rosszra, Éva pedig azt, hogy a kígyó mondta neki, hogy egyen a tiltott fa gyümölcséről. Tettem valamit, ami Istent sérti, de nem érzem magam felelősnek érte, tehát nem vagyok bűnös. Ez a gonosz által uralt szív legfőbb tulajdonsága: mindenki hibás csak én nem. Az ilyen szív Lucifer királyságának, az Isten elleni lázadás királyságának a szolgája lesz, még akkor is ha erről nem tud. S ami még jellemző rá, hogy bujkál az Isten elől, nem akar vele találkozni, mert valahol a szíve mélyén mégis csak tudja, hogy vétett ellene.

Vajon nem így él-e ma is a világon nagyon sok ember? Engedetlenül és Istentől elszakadva? S nem így vagyok-e sokszor én is? Ha valami rossz történik, akkor nem magamat vádolom, hanem mást teszek felelőssé? Vagy esetleg évekig évtizedekig bujkálok az Isten elől, mert engedetlenségem miatt félek szembe nézni vele?

S vajon nem így élt-e a teremtéstől kezdve Jézus koráig számtalan sok emberi nemzedék?

Mit tesz Isten, mikor látja a kígyóhoz hasonló ellene fellázadt engedetlen teremtményei sokaságát?

Létrehoz egy új Évát, Szűz Máriát. akit ara rendel, hogy helyrehozza az emberiség történelmében azt a hibát, melyet Éva elkövetett. Arra rendeli, hogy az Isten ellen lázadó emberek között egy gyönyörű szép tiszta és engedelmes teremtményként ragyogjon.

Az Isten által teremtett új Éva ( Szűzanya) mentes mind attól az átörökölt lázadó emberi természettől, melyet minden ember fogantatásakor már, mint egy csírát magában hordoz.

Szűz Mária szeplőtelen fogantatásával új időszámítás kezdődik. Egy új felnövekvő nemzedék sarja ő, mely az Isten elleni lázadásból kilépve az engedelmesség útján kíván járni.

Szűz Mária szeplőtelen méhéből születik meg ugyanis a Megváltó, aki a lázadó emberiséget kegyelmei által képes visszavezetni a paradicsomi ( bűnbeesés előtti) engedelmesség állapotába.

Karácsonykor az emberiség Megváltójának születését ünnepeljük, s oly szépen illeszkedik bele az advent ünnepkörébe az ő Édesanyja szeplőtelen fogantatásának ünnepe. Hiszen karácsony nem lett volna Szűz Mária szeplőtelen fogantatása nélkül, s az angyali üzenetre is csak egy olyan teremtmény tudott teljes szívvel azonnal igent mondani, aki maga is Isten többlet kegyelmével, a szeplőtelen fogantatás kegyelmével rendelkezik.

Éva, minden élők anyja, de nem példakép, mert amikor választás előtt állt, hallgatott a Gonosz szavára és a rossz utat választotta.

A második Éva, a Szeplőtelen Szűzanya szintén minden élők anyja lett, amikor a keresztfa alatt Jézus Édesanyánkká tette ( "Íme at Anyád") Ő szeplőtelenségével, és az Istennek kimondott engedelmes igenjével, mint példakép áll előttünk. De sokkal több, mint példakép, mert szeplőtelensége által hatalma van a Gonosz felett, s e hatalma által minden gyermekét segíteni tudja, hogy az Isten elleni lázadó állapotból az Isten iránti engedelmesség állapotába jusson.

Jézus a Megváltó, akitől minden kegyelem származik, de Szűz Mária, mint bűntől mentes, és Isten Fiával legszorosabb szeretetkapcsolatban álló teremtmény, e kegyelmek bőséges kiosztója, bűnösök menedéke és szószólója.

Sokkal több tehát, mint Jézus Édesanyja. S mindez azért lehetséges, mert szeplőtelenül fogantatott.

A szeplőtelenségnek tehát hatalma van a bűn és a Gonosz felett, s mivel a Gonosz a halál ura, a halál felett is.

A szeplőtelenség egy olyan mag, melyet az Isten ültetett el, azért, hogy az emberiséget megmentse a bűntől és annak következményétől a haláltól. A Szűzanya szeplőtelen fogantatásával kezdődött el a mi megváltásunk terve és folyamata.

A Szűzanya szeplőtelen szíve pedig ma is egy olyan menedék, mint amilyen menedék volt a bárka Noé idejében. Menedék a pusztulás és a halál ellen, mellyel a Lucifer által vezetett királyság ma is épp úgy nyomorba akarja dönteni az egész emberiséget minden egyes napon, mint ahogyan ezt a Paradicsomban Évával és Ádámmal tette.

Egy vasárnapról hétfőre tett ünnep, talán azt sejtetheti velünk, jelentéktelen kis esemény az egyházi évben, de mégis oly tündöklő és ragyogó ünnep, mely nélkül az emberiség még mindig a megváltatlanság állapotában lenne. A Szűzanya igenje kellett ugyanis a mi megváltásunkhoz.

De itt még ne álljunk meg. Istennek a mi igenünkre is szüksége van. Nemet kell mondanunk a kísértőnek, mikor az Isten elleni lázadásra késztet és igent kell mondani Jézus és Szűzanya szentséges és szeplőtelen szíveinek, mikor az Isten iránti engedelmességre hív.

A harc ma is naponta dúl minden egyes emberi szívben. Lázadás vagy engedelmesség? E kettő közül lehet választanunk. Biztosan ismerjük a két erő hangját, mikor a szívünkben egymással vetekszenek. S biztosan emlékszünk olyanra, amikor az első emberpárhoz hasonlóan győzött a gonosz felettünk is.

A történet itt azonban nem ér véget. A szeplőtelen Édesanyánktól tanult alázattal az első emberpárral ellentétben ezt mondhatjuk: hibáztam, én hibáztam, a jót elvetettem és a rosszat választottam. Jézusom értem kiontott drága vérének érdemeiért bűnbocsánatot kérek és Isten kegyelméből újat szeretnék kezdeni. A Szűzanya gyermeke szeretnék lenni, Isten parancsait követve.

Isten tehát megteremtette a szeplőtelen Szűzanyát, hogy minket is a szeplőtelenségre hívjon el. A szeplőtelenség elérése a kísértő folyamatos jelenléte miatt azonban egy nagyon hosszú és küzdelmes harc, mely nem hullik automatikusan az ember ölébe, s amely itt a Földön kezdődik, s általában a tisztítótűzben fejeződik be. A szeplőtelenség feltétele az örök életünknek..

A világ a szeplőtelenségnek az ellensége , s sajnos még az Egyház is oly kevéssé hangsúlyozza ennek jelentőségét. Sőt a világ ma azt mondja az Egyháznak: engedd meg nekünk ezt és ezt az Isten elleni lázadást, de úgy, hogy az örök életet még elnyerhessük.

Ez az, ami lehetetlen, mert Isten örök és változhatatlan, s az ő törvényi is változatlanok. Ami idáig Isten elleni lázadásnak számított, nem lehet, hogy a jövőben ne számítson annak!

A világ bármennyire is szeretné, csak két út van: az lázadás vagy az engedelmesség, s az utak is annak megfelelően végződnek, ahogyan azokat járták. Az engedetlen szív nem nyerheti el az engedelmeseknek ígért boldog örök életet. Mindenki azzal az Úrral tölti az örökkévalóságot, akinek életében engedelmeskedett.

Szűzanya szeplőtelen fogantatásának ünnepén fontos ezeken a dolgokon komolyan és mélyen elgondolkodnunk. Az örömhír viszont az, hogy bármennyiszer is voltunk engedetlenek Istennel szemben, életünk minden egyes hátralévő napján az ő kegyelméből még van lehetőségünk Szűzanya példáján keresztül az engedelmességet választani.