Krisztus áldozata, mely mindent egybe fog

A szentmise, mint Krisztus egyetlen áldozatának újbóli megjelenítése, a földkerekség életének legfontosabb eseménye ma is, mégis oly kevés embert vonz, s mondhatjuk, hogy a fiatal generáció szinte teljesen el is szakadt már élete forrásától. Az emberiség nagy része ma a világi dolgok körül forog, s többnyire a világ által kínált lehetőségekkel próbálja megoldani problémáit is. A hazugság özöne óriási, a megfélemlítés eszközeivel az emberiség nagy része szinte mindenre megnyerhető. A megélhetés miatti aggodalom egyre inkább üti fel fejét a társadalomban, s a reménytelenség egyre mélyebb. Az emberiség cserben hagyva, kifosztva vár arra, hátha valahonnan segítséget kapjon.

Miközben Jézus szelíden és csendben valóságosan ott él a templomok szentélyében, s várja, hogy a reménytelenség sötétségében élő emberiség hozzá forduljon segítségért. Ő, az Eucharisztikus Jézus "nem csak" egy valóságos Jelenlét, hanem áldozat is. Test és Vér, mely akkor kel életre, amikor az Isten Fia meghal az emberiségért.

Krisztus áldozata, mely bár egyetlen tökéletesen végbevitt áldozat, mégis minden szentmisében újra és újra megjelenik, s elérhető marad a templomok tabernákulumaiban is. 

Jézus Krisztus áldozata ma is ott áll a világ Golgotáján, mely köré kétféle embercsoport sereglik. Az egyik az, melyet a jobb lator jelképez, azok akiknek Krisztus áldozata az üdvösségükre válik. A másik csoport, melyet a bal lator jelképez, amely ugyan jelen van az áldozatánál, de azt nem tudja üdvösségére felhasználni , s az örök élet szempontjából elveszik.

Az emberiség szempontjából ez a két legfontosabb egymástól elkülönülő csoport ma is, bár a világ ma számtalan más megosztottságokra reflektál, melyet oly sürgetőnek tart megszüntetni. Számtalan kiengesztelődési próbálkozás lát ma napvilágot világszerte, még az egyházunkban is. A vallások közti béke fontos, mondják, még a nem keresztény vallásokkal is.

Mindenki engedjen egy kicsit, jussunk konszenzusra, hogy végre egység legyen. De mindeközben elveszíthetjük azt a legfontosabbat, mely minket katolikusokat 2000 éve Krisztushoz köt.

Embercsoport embercsoporttal engesztelődjön ki, s akkor béke és egység lesz, mondják.....

Az egymás közti kiengesztelődés fontos, de van egy még ennél is fontosabb, az Istennel való kiengesztelődés. A jobb lator ezt megtette halála óráján Krisztus áldozatának golgotai jelenlétében. A bal lator viszont nem: "39A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: »Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!« 40De a másik megrótta ezekkel a szavakkal: »Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! 41Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.« 42Aztán így szólt: »Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.« 43Ő azt felelte neki: »Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!" Lk 23.

Kiemelten fontos része ez a Szentírásnak, mert szinte az egész emberiség történelme( múltja, jelene, jövője) benne van. A bal lator szidalmazza Jézust, hogy ő a földi szenvedésétől nem szabadítja meg őket, miközben nem veszi észre, hogy az Isten Fia az ő örök életéért is szenved. A bal lator úgy hal meg, hogy Istennel nem engesztelődött ki, s nem jut el a boldog örök élere. Reménysége csak csak e földi életre szolt, számára nincs tovább.....

A bal lator az emberiség hitetlen részét jelképezi, akik bár ott vannak a világ Golgotáján, de Krisztus áldozatába, mint fogódzóba nem tudnak belekapaszkodni.

A jobb lator bizonyságot tesz Jézusról még a bal lator előtt előtt is. Mondhatjuk,szinte evangelizálja őt: 41Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.« - azaz éppen értünk szenved, nem érted? Miután elismerte bűnösségét, Jézushoz fordul:"»Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.«" Jézus irgalmasságába kapaszkodik, Jézus pedig feloldozza őt: Te "velem leszel a paradicsomban!". Istennel kiengesztelődve távozik el ebből a világból. Az emberiség azon csoportját képviseli, akinek Krisztus áldozata nem volt hiábavaló.

Amikor egységről beszélünk vagy azt munkáljuk, akkor annak mindig Krisztus áldozata kell, hogy a középpontja legyen, s nem az, hogy emberi vagy akár vallási eszméket közös nevezőre hozzunk. A jobb lator példája alapján evangelizálnunk kell a bal latrokat, s csak az Isten igaz tanítása és Krisztus egyetlen, tiszta és üdvözítő áldozata körül alakulhat ki az emberiség igazi egysége. 

Az emberiség nem képes Golgotája elől elmenekülni , s Jézus valamelyik oldalán ott áll.

S miért nem túlzás a világ Golgotájáról beszélni? Azért, mert tulajdonképpen mindannyian halálra vagyunk ítélve, hiszen bűneink által jött a halál az életbe, mely alól egyikünk sincs mentesítve.

Miben áll tehát a keresztények Egysége? Abban, hogy jobb latorként, bűnbánatot tartva elfogadjuk és magunkévá tesszük Jézus Krisztus áldozatát. Ez életünk megmentője. Jézus azt mondta kafarnaumi beszédében: "aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. 55A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. 56Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne." J 6, 54-55 Míly csodálatos misztérium, hogy Krisztus áldozatát ételként magamhoz vehetem, ez által egyessülök vele örökre és ez garantálja számomra az örök életet!