Kinek a vezetése alatt élek?

Ahhoz, hogy megértsük mit jelent tökéletesen Isten királyságának uralma és vezetése alatt élni, vissza kell mennünk Sámuel próféta idejéig. Ebben az időben még nem volt földi királya a zsidó népnek. Isten volt az egyetlen király, akit minden tisztelet és imádat illetett. Isten prófétáin keresztül kommunikált népével. Isten szólt, a próféták pedig mindent tisztán hallottak, és mindent tisztán és ferdítések nélkül tovább tudtak adni a népnek. Isten így közölni tudta, hogy mi az, amivel őt megbántják, mely területen várja tőlük a bűntől való elszakadást. Valami olyan tisztséget töltött be a próféta, mint most a kormány szóvivő, bár ez utóbbi csak halvány mása az elődjének. A próféta szava megkérdőjelezhetetlen és követendő volt, s maga a próféta is egy igen nagy tiszteletben álló személy volt.

Az idegen népeknél látott vezetői rendszer viszont Izrael népét is magával sodorta. Ez Sámuel prófétaságának idejében történt. Földi királyt kértek maguknak, ahogyan az összes többi körülöttük élő pogány népnek is földi királya volt. Istent bántotta, hogy a nép a földi király vezetésében jobban bízik, mint az isteni vezetésben, de megadta nekik kérésüket, s így lett Izrael első királya Saul, második királya pedig Dávid. Mindkettőt Isten akaratából Isten prófétái kenték fel királlyá, s életük nagy részében Isten akarata szerint is vezették a rájuk bízott népet. De mivel emberek voltak, így az ő életükben és a többi király életében is ott állt az elbukás, a tévedés lehetősége. A gyarló bűnös ember ugyanis nem lehet olyan tévedhetetlen, mint az örökké szent Isten.

Sámuel próféta óta a Izrael és a Föld összes népeit , földi királyok és uralkodók kormányozzák, a prófétaság intézménye pedig lassan kikopott, s nem az Isten akaratából kerültek a királyok sem megválasztásra. Így az emberiség lassan teljesen elveszítette az Istennel való kapcsolatát. Földi uralkodók , földi törvényeit alkották meg, s az Istent és az ő törvényeit elfelejtették.

Így történhetett meg az, hogy már 2000 évvel ezelőtt az Isten Fiát is olyan kevesen ismerték fel, mikor testben közénk jött. Így történhetett meg az, hogy magát az Istent ( Jézus Krisztust) is megölték, s nem más, mint a saját választott népe.

Jézus Krisztus nemcsak azért jött, hogy megváltsa népét, hanem annak minden tévedését is helyre akarta hozni. Ismét felragyogtatta számunkra az Isten akaratát, mintegy utolsó prófétaként, ami örök értékű törvényként áll 2000 éve a Szentírásban bármikor bárki számára hozzáférhetően. Így ha ma Isten szavát hallani szeretnénk,ennek legegyszerűbb módja az, ha kinyitjuk a Szentírást, és a világ kiabálásától és hazugságaitól elfordulva őszintén kérjük, hogy az élő és igaz szóként hatoljon be szívünkbe.

Bár a Szentírás egyértelmű és tiszta, de Isten ellenségei azt bármely ponton félre tudják magyarázni. A legnagyobb ajándék a mai ember számára az, ha Isten szavát, ha Jézus Krisztus 2000 évvel ezelőtti prófétai szavait, úgy tudja meghallani, amilyen szándékkal azt Jézus közölte. Ennek megvalósításában segítségünkre jön a Szentlélek.

De mindenkor mélységes alázattal kell lennünk annak tekintetében, hogy mit fogadunk el Isten szavaként. Emberek vagyunk és tévedhetünk, s azt sem állíthatjuk, hogy a Szentlélek segítségével mindent mindenkor helyesen ítélünk meg.

Ha őszinték vagyunk beismerjük, hogy ott állunk egy hatalmas zűrzavar kellős közepén. Nem az Isten a királyunk, nincs a nép által egységesen elfogadott Sámuelünk, aki az Isten szavát egy az egyben közvetíti felénk. Egyrészt a világ kiabálását halljuk, aztán ott van a gonosznak számtalan hamis prófétája, aki látszólag Isten nevében beszél, de valójában nem az Isten akaratát közvetíti. S természetesen ma is küld az Isten Sámueleket, Malakiásokat, Izajásokat, akik az ő valós szavát hallatják. De ki ismeri fel őket? Ki hallgatja őket? Ki teszi meg azt, amit mondanak?

Egy biztos, amikor azt látjuk, hogy a világ és a magát hívőnek tartó ember átöleli egymást, és a kettőnek élete szinte már alig különbözik egymástól, akkor nem az igaz prófétákra hallgattunk.

Nekünk meg kell találnunk az igaz utat, mely a tisztaság és a szentség útja, mely tiszteli Isten törvényeit a Tízparancsolatot, annak szó szoros értelmében mindenféle elferdítés és könnyítések nélkül. Meg kell hallanunk az aggódó és figyelmeztető szót is az égből, mely a bűnbánatra és a megtérésre és a bűnökért való engesztelésre hívja az egész emberiséget. Hiszen az Ószövetségben is mindig erre figyelmeztette Isten a népét prófétái által.

Lehet tehát ma is tökéletesen az Isten vezetése alatt állni?

Isten nem hagyott magunkra minket a mai korban sem, számtalanszor szólt az elmúlt évszázadokban és a jelenben is népéhez, leggyakrabban talán a Szűzanya ajka által , például Fatimában, Lourdesban, Medjugorjeban, de említhetjük a kevésbé ismert látnokokat is: LA Salette, Garabandal, akitai Ágnes Sasagawa, Stefano Gobbi atya, s a jelen idők számtalan élő prófétáját.

Az ne tévesszen meg minket, hogy van egy út, melyet bizonyos reprezentatív egyházi személyek követnek, s ez az út nem mutat hasonlóságokat ahhoz, amit az égből igaznak hallani vélünk.

Mivel az utolsó időket éljük, borzasztóan sok bogáncson és tövisen keresztül kell eljutnunk az igazsághoz és legfőképpen az örök élethez, melyhez az igazság vezet el minket.

De ma is lehet tökéletesen az Isten vezetése alatt élni!

Kérjük alázattal, hogy a sok hamis hang között meg tudjuk hallani Urunk valódi életet adó hangját! S miután meghallottunk alázatosan alá is tudjuk vetni magunkat akaratának.

Mikor azt mondjuk az Úr imádságában: legyen meg a te akaratod, legyünk egészen biztosak abban, hogy az Úr valóságos akaratát követjük, s nem valami széltől fújt eltévelyedett tanítás áldozatai lettünk!