Ki az erős?
Egy ember ártatlanul megkínozva, véresre verve, vállán a kereszttel halad a kivégző helye felé. Talán azt hihetnénk, micsoda emberi gyengeség, aki mindezt az igazságtalanságot szótlanul tűri!
Életükben minket is nagyon sokszor érnek méltatlan és igazságtalan bántások. Tudunk-e úgy viselkedni, mint Mesterünk? Az erő ugyanis nem abban rejlik, hogy felháborodottam kiabálunk másokkal. Beleeshetünk abba a tévedésbe, hogy ilyenkor mi vagyunk az erősek és azok gyengék, akik szótlanul tűrik a mi felhevültségünket. Ez azonban egy hazugság, a gonosz hazugsága. Igazán erősek ugyanis akkor vagyunk, amikor szó nélkül el tudjuk viselni a minket ért sérelmeket. Emberi büszkeségünk azt diktálja, hogy hangosan szálljunk szembe minden igazságtalansággal. Jézus példája viszont azt mutatja, hogy a csendes alázat az, melyben az igazi erő rejlik, és ami mindet legyőz.
Aki gyenge, az nagyon nehezen viseli a szenvedést, a keresztet, sőt gyakran ledobja magától. A világ szemléletmódja az, hogy itt a Földön legyünk minél boldogabbak, és iktassunk ki minden szenvedést az életünkből. Ma a kereszténység is egyre inkább ezt vallja, sokszor még Krisztus törvényeinek áthágása árán is. Mennyivel könnyebb és boldogabb egy új házasság, mint egy sok konfliktusokkal járó régi! Mindez az emberi gyengeség tanúbizonysága. Olyan gyenge embereké, akik nem vállalják a keresztutat, mint Jézus.
Erősek igazából, csak Jézussal lehetünk, nélküle olyanok vagyunk, mint a partra vetett hal, mely hangosan vergődik, miközben nem veszi észre, hogy elszakadt a kegyelem tengerétől!
De ha van hozzá bátorságunk, és erőnk, hogy továbbmenjünk az úton, akkor is ha az nehéz, akkor meg fogjuk tapasztalni, hogy Jézus odalép mellénk, és segít vinni a keresztünket. Még ha fájdalmas is utunk, Jézus jelenléte az, mely örömet ad. Az igazán erős emberek soha nem fordulnak vissza és nem választják a könnyebb és a világi értelemben vett boldogabb utat, hanem Krisztusukkal menetelnek az üdvösség kapuja felé.