Jézus várás, adventből karácsonyba

 Advent Jézus várásáról szól…. Mindenki másképp várja Jézust, mindannyian mást és mást szeretnénk kapni tőle. Ő az ajándékozó, mi pedig a megajándékozottak. Többnyire ebben merül ki az adventi várakozásunk. De vajon egyezik-e az, amit Jézus nekünk hoz, azzal amit mi várunk tőle?

Mi többnyire futó találkozásban vagyunk Jézussal, de az életünk nagy lépéseit, döntéseit vagy akár csak egyetlen napot is mindig a saját terveink szerint rendezünk és élünk.

Képzeljük el most a mi szívünket, mint egy Betlehemet, melyet Isten arra rendelt, hogy a Megváltó megszülethessen benne, az adventet pedig szemléljük egy olyan képben, ahol a Szűzanya Szent József kíséretében szamárháton közeledik felénk méhében hordozva Szent Fiát, Jézus Krisztust.

Napról napra egyre közelebb kerülnek hozzánk, néhány nap és fogadnunk kell őket.

Ha az első betlehemi barlangra nézünk, azt kell mondjuk, hogy Isten nem igényes. Készíthetett volna Jézusnak egy csodálatos pazar helyet is, ahol királyhoz méltó módon születhetett volna meg. De nem. Isten az egyszerűséget, a csendet választotta Fia számára. És nyilvánvaló, nem csak egyszerű, csendes, de tiszta is volt az a hely, ahol Jézus a világra született.

Ma is ilyen helyeket keres a Megváltó. És Isten a mi szívünket választotta ki, mint egy Betlehemet, hogy a Megváltó ott megszülethessen. Ilyen-e a szívünk Karácsonyra várva?

Gondoljuk csak el, mily sivár, rideg és kihalt az a bizonyos betlehemi barlang egészen addig míg a világ világossága szállást nem vesz benne. A mi szívünk is épp oly halott, sötét, és rideg, míg oda meg nem születik a Megváltó.

Jézusnak nincs más vágya , mint az, hogy őt befogadják az emberi szívek. Más dolog egy röpke találkozás Jézussal és más dolog az, amikor valahol állandóan szállást vehet. Ahol ugyanis szállást vett, ott el fog kezdeni növekedni, ugyanúgy, ahogyan a Szűzanya méhében is növekedett.

De mi sokszor nem fogadjuk be Jézust, vagy azért, mert nagyon elfoglaltak vagyunk világi dolgainkkal, vagy azért, mert félünk, hogy valami olyat fog hozni, ami a mi akaratunkkal, terveinkkel nem egyezik. Nem tudjuk felfogni azt, hogy a legnagyobb ajándék ő maga. És a kegyelmei nagyságával sem vagyunk tisztában, melyek elé szívünkben oly gyakran hatalmas gátakat emelünk. Olyan ez, mintha a szent szülők kopogtatnának ajtónkon, mi pedig jó erősen bereteszelnénk az ajtót, nehogy bejussanak hozzánk. Egy köszöntés, és ennyi. Menjetek tovább!

De az ilyen szív halott és sötét marad.

Ahol viszont kinyitják előtte az ajtót, ott új élet kezdődik.

Ez a karácsony lehet olyan- lehet, hogy életünkben először- hogy minden gátat ledöntünk Jézus Krisztus érkezése előtt, és azt mondjuk: itt a szívem rendelkezz vele. mától nem az enyém, hanem a tiéd. Ilyenkor kezdődnek el egy ember életében a nagy csodák. Aki befogadta Jézust az nem vágyik már többé másra, csak a békére, melyet Jézus állandó jelenlétében kap, függetlenül attól, hogy körülötte mekkora vihar dúl. Aki befogadta Jézust, az el tud mondani a saját akaratáról, mert tudja, hogy Jézusé sokkal tökéletesebb a sajátjánál, és ez vezeti el őt az igazi békességre és az üdvösségre.

Aki befogadja Jézust, sokkal többet kap, amit a a világ valaha is adhat neki. Nem biztos, hogy azt hozza Jézus, amit mi kértünk tőle, de alázattal el tudunk fogadni tőle mindent, amiről tudjuk, hogy ő személyesen készítette el számunkra, és amit ő készített, az biztosan az üdvösségünket fogja szolgálni.

Csillogás, ragyogás, nyüzsgés, és a rengeteg ebbe befektetett energia, idő és pénz vagy az egyszerűség, a csend és a szív tisztasága.

Melyikből mennyit választunk olyan lesz a karácsonyunk.

Egy biztos, hogy Jézus úton van felénk és meg szeretne születni a mi szívünkben is.