Jézus követőjének lenni

Mit jelent Jézus követőjének lenni?

A minap egy a katolikusoknak vezérfonalként kiadott írásban szentírási magyarázatként a következőket olvashattuk: "Túl sokat foglalkozunk a bűneinkkel, s miközben ezek gyomlálásával törődünk kiírtjuk magunkból az erények gyümölcsöt teremni akaró hajtásait is.... Jézusra és az ő követésére figyeljünk .... az Ő szent neve szenteljen meg bennünket és vele foglalkozzunk, hogy valódi életünk legyen."

Több kérdés felmerülhet bennünk ezzel kapcsolatban.

Beállhatunk-e Jézus követésére úgy, hogy a bűneinkkel nem foglalkozunk eléggé sokat?

Valóban gátolja-e erényeink kibontakozását, ha előtte a bűneinkkel behatóbban foglalkozunk?

És elég-e az, ha csak Jézusra figyelünk s az ő szent neve a vele együtt járás során megszentel majd bennünket?

Mindháromra nem a válasz.

Jézus Krisztus útját ugyanis Keresztelő szent János a bűnbánat keresztségével készítette elő. Nem azt mondta tanítványainak: álljatok be Jézus mögé félkészen, s majd mellette megtisztultok. Azt mondta nekik: gyertek és tisztuljatok meg bűneitektől, hogy méltóképpen állhassatok be tanítványai közé.

Az pedig teljességgel lehetetlen, hogy az erények megnyilvánulását az akadályozná, hogy szívünk megtisztulásával foglalkozunk. A valódi erények ugyanis akkor kezdenek el működni, ha a szív már tiszta. Éppen ezt mondta Jézus, mikor a szőlőtő és szőlővessző példázatáról beszélt. A Szőlőmunkás, az Isten megtisztítja a szőlővesszőt a vad hajtásoktól, hogy az még több gyümölcsöt teremjen.

Lehet, hogy egyesek ma sokat beszélnek a bűnről, de vajon nem azt ellensúlyozandó-e , hogy mások indokolatlanul jelentéktelennek tartják a bűneinkkel való foglalkozást?

Szent János apostol tisztán és félreérthetetlenül fogalmazza ezt meg: "Tudjátok, hogy Jézus azért jött el, hogy elvegye bűneinket. Őbenne nincs bűn. Aki vétkezik, nem látta, és nem ismerte őt. Aki pedig megmarad őbenne, nem követ el bűnt."

"Aki vétkezik az nem látta és nem ismerte őt." Talán kemény beszédnek tűnik, de az Egyházban ma látszólag sokan úgy követik Jézust, hogy a halálos bűn állapotában vannak, pedig az apostol szavaival élve valójában ekkor nem is látták és nem is ismerték Jézust.

Jézus a bűneinket csak akkor tudja elvenni, ha azt odaadjuk neki. Ha a halálos bűn állapotában bandukolunk utána, nem tud minket megszentelni, s nem tud minket üdvözíteni.

Pedig Jézus követésének éppen ez a célja: a megszentelődés és az üdvösség.

Mikor mellé állunk még egyikünk sem szent és tökéletes, de mindegyikünk megutálta a bűnt, és szabadulni akar attól. Persze, hogy sokszor elbotlunk, hiszen gyarló emberek vagyunk. De a tisztaságra és az üdvösségre törekszünk. Ezért járunk őmellette. Nélküle a világban ez nem is lenne lehetséges.

Mikor János apostol azt mondja:" aki megmarad őbenne , nem követ el bűnt", nem azt jelenti, hogy onnantól bűntelenek leszünk, hanem azt, hogy a bűntelenségre törekszünk és gyakoroljuk a bűnbánatot.Időről időre találkozunk Isten irgalmával, mely csodálatosképp újból és újból megújít minket és alkalmassá tesz Krisztus követésére.

"Isten szeret minket akkor is, ha bűnösök vagyunk. Sőt ekkor még közelebb jön hozzánk"- hangoztatják ma az sokan az Egyházban, ami egy befejezetlen félreérthető féligazság.

Az ugyanis, hogy ő a bűnös és bűntelen állapotunkban is szeret minket, nem jelenti azt, hogy nem akarja, hogy megváltozzunk. Éppen az ő szeretete hivatott arra, hogy minket megszenteljen.

Amikor a karácsony legfőbb üzenete az, hogy Jézus azért jött, hogy az egyenlőtlenséget felszámolja és a szegényeket felkarolja, akkor a lélek nem értette meg Isten valódi szeretetét.

A szeretet az, hogy Isten feláldozza egyszülött ártatlan Fiát azért, hogy az emberiséget a bűntől megszabadítsa és üdvözítse.

Aki ezt a szeretetet megismeri az foglalkozni fog bűneivel, mivel tudja, hogy erre a szeretetre az egyetlen válasz az, hogy eldobom magamtól azt, amiért Jézus oly végtelenül sokat szenvedett.