Isten meglátogatja népét

Két világ létezik. A mennyei és a földi. A kettő egymástól nagyon-nagyon távol áll. Izajás próféta szavai szépen fejezik ezt ki: "8Mert a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és az én útjaim nem a ti útjaitok - mondja az Úr. - 9Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál,
és az én gondolataim a ti gondolataitoknál." Iz,55.

Amíg kevéssé ismerjük Istent és önmagunkat, talán hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mi nagyon jó keresztények vagyunk, szinte szentként járunk-kelünk a földön. De ahogyan egyre közelebb kerülünk Istenhez, paradox módon akkor jövünk csak rá, hogy valójában mennyire távol is állunk tőle. A gondolkodásunk, az egyes élethelyzetekben adott viselkedési reakcióink emberi környezetben látott és tanult reakciók. Nagyon sokszor nélkülözik az isteni gondolkodást, bölcsességet és szeretetet. Ebben a nem túl isteni közegben mozgunk heti nagyon sok órát, Istenre jó, ha néhány órát szánunk a hetünkből. Az idő rövidsége miatt nem is igazából tud átitatni minket ez a teljesen más isteni világ. Nem járnak köztünk élő szentek, akiktől a valós isteni megnyilvánulásokat el tudnánk lesni.

Karácsony egy olyan alkalom, mikor ez a két világ egymással találkozik. Az Ég találkozik a Földdel. A földi ember közvetlenül szemlélni tudja azt a dicsőséget, mely egyébként az égben lakik.

Jézus azért jött a Földre, hogy szeretetet hozzon. Hogy az embereket megtanítsa, hogyan szeressék egymást. Szentnek lenni azt jelenti, Jézusi módon szeretni mindent, mindenkit. Karácsony azért volt, hogy a Föld együtt lehessen a Mennyel, hogy az ember megismerhessen valamit Isten gondolkodásából, Isten világából. Hiszen azután, hogy a Paradicsomból kiűzettetett, olyan messze került az tőle!

A jó hír az, hogy karácsony nem múlt el, mivel az Úr Jézus örökre itt maradt köztünk. Mikor a templomba belépünk, ahol az Úr Jézus az ő szentélyében valóságosan jelen van, a mennyországba lépünk be. Ilyenkor minden földi gondolatot, gondot kívül kell hagynunk a templom ajtaján, mert ezek az alkalmak arra adattak, hogy az ember csak a mennyországra figyeljen, és a mennyországot fogadja magába, a Szentírás szavai és Jézus Krisztus Teste és Vére által. Ha így veszünk részt egy szentmisén, és nem úgy, mintha egy előadásra mennénk, akkor, amikor kilépünk a templom ajtaján, a mennyországot vihetjük magunkkal. Nem csak magunknak, hanem főleg és leginkább a világnak.

Más dolog hallgatni, helyeselni és más dolog tökéletesen megvalósítani azt, amit Isten mond számunkra. Mindannyian érezzük, hogy egy szakadék tátong a között, amit szeretnénk megtenni és a között, amit megteszünk. A templomból általában nagy lelkesedéssel jó tettekre készen indulunk, s előbb-utóbb, mint elbukott emberek megint ott állunk a gyóntatófülke előtt.

Jézus azért jött, hogy ő világába, gondolkodásába, életébe bevezessen minket. Minél több időt töltünk vele, az ő Jelenlétében, annál közelebb kerülünk az Isteni gondolkodáshoz, s annál inkább sikerül megvalósítanunk a jóra törekvő elhatározásainkat. A kulcs a szentséghez az, hogy nagyon sokat kell együtt lenni a Szenttel. Le kell faragnunk világi szórakozásink óráiból, és időt kell szentelni arra, hogy Jézussal együtt legyünk.

Már ezt a karácsonyt is megélhetjük íly módon, a mennyországra szegezve szemünket.És év közben ugyanígy folytathatjuk!

S akkor válik valóvá életünkben a fenti Izajási idézet folytatása: " 10Mert amint lehull az eső és a hó az égből, és nem tér oda vissza, hanem megitatja a földet,
termékennyé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, 1 1úgy lesz az én igém is, mely számból kijön: nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem megteszi, amit akarok, és véghezviszi, amiért küldtem." Izajás 55.

Az Ige testté lett Betlehemben, lejött a menyből, hogy megteremje gyümölcsét a mi életünkben is. Istennek legyen örök hála ezért!