Isten gondoskodik

" 2Ekkor az Úr szózatot intézett hozzá, ezekkel a szavakkal: 3»Távozz innen, s eredj napkeletre, s rejtőzz el a Kárit-pataknál, amely a Jordán felé van. 4A patakból lesz ott italod, s a hollóknak hagytam meg, hogy tápláljanak ott téged.« 5Elment tehát, s az Úr szava szerint cselekedett, s amikor odaért, megtelepedett a Kárit-pataknál, amely a Jordán felé van. 6A hollók hoztak is neki kenyeret és húst reggel, valamint kenyeret s húst este, s a patakból ivott. 7Napok múltával azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban.

8Ezért az Úr szózatot intézett hozzá, ezekkel a szavakkal: 9»Kelj fel, s eredj a szidoniak Száreftájába, s tartózkodj ott: íme, meghagytam ott egy özvegyasszonynak, hogy tápláljon téged.« 10Felkelt és elment Száreftába. Amikor a város kapujához ért, meglátott egy özvegyasszonyt, aki fát szedegetett. Megszólította, s azt mondta neki: »Adj nekem egy kis vizet valami edényben, hadd igyam.« 11Amikor aztán az elment, hogy hozzon, ő így kiáltott utána: »Hozz nekem, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.« 12Az ezt felelte: »Az Úrnak, a te Istenednek életére mondom, hogy nincs semmiféle kenyerem, csak egy maroknyi lisztem a vékában s egy kis olajam a korsóban: éppen egy pár darabka fát szedek, hogy elkészítsem azt magamnak s fiamnak, hogy megegyük, s azután meghaljunk.«

13Azt mondta neki Illés: »Ne félj, csak eredj, s tégy, ahogy mondtad. Először azonban nekem készíts abból a lisztecskéből egy kis hamuban sült lepényt, s hozd ki azt nekem. Magadnak és fiadnak azután csinálj. 14Ezt üzeni ugyanis az Úr, Izrael Istene: 'Nem ürül ki lisztes vékád, s nem apad el olajos korsód mindaddig, amíg esőt nem ad az Úr a föld színére.'« 15Erre az elment, s Illés szava szerint cselekedett, és evett ő s az asszony s egész házanépe, s attól a naptól kezdve 16nem ürült ki a lisztes véka, s nem apadt el az olajos korsó - az Úr szava szerint, amelyet Illés által szólt." 1 Kir 17.

Illés prófétának menekülnie kellett, mert életére törtek azok, akik nem hittek az élő Istenben. Látszólag lehetetlen megélni egy pusztában több évig. De Isten gondoskodott. Ahogyan az Újszövetség , úgy az Ószövetség is tele van Isten csodáival. Ahogyan a zsidó népet a pusztában, épp oly csodálatos módon táplálta Isten Illést ezen az elhagyatott helyen. Illés ugyan nem nélkülözött, mert az Úr táplálta, de a környéken igen nagy éhínség volt abban az időben. Az emberek az utolsó tartalékaikat is felélték. Így volt ez a száreftai özveggyel is. Isten-miután hosszú ideig hollók által táplálja- egy özvegyhez és fiához küldi illést, hogy ő gondoskodjon azután a prófétáról. Miért pont egy özvegyhez ,akinek magának is szüksége lenne egy erős férfi támogatására? Talán azért, mert ennek az asszonynak volt hite ahhoz, hogy elhiggye, Isten gondoskodik, ha a prófétának megígérte. Az utolsó pogácsát odaadja prófétának. Elfogy a látható, melyre az emberi gondolkodással alapozni lehet. Itt semmi más nem marad, mint az Istenben való bizalom: Isten gondoskodni fog, akkor is, ha most ezt még nem látom.

Most még minden raktárunk tele van. Van pénzünk, és tudunk vásárolni, ha elfogy. Van mire alapoznunk. De ha mindez nem volna, maradna-e annyi bizalom szívünkben: ha szememünkkel nem is látunk semmit, tudjuk, hogy Isten gondoskodni fog rólunk.

Hisszük-e, hogy az Atya aki teremtett minket, megadja a minden napi táplálékunkat is? Most úgy tűnik, hogy erről mi magunk gondoskodunk. Dolgozunk, hogy legyen megélhetésünk. Úgy érezzük, biztos alapokon állunk. Ha ez az alap esetleg már nem lesz alattunk, lesz-e hitünk?

Vajon Jézus szavai szerint gondolkodunk-e: "Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? 26Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk?..Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? 32Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. 33Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! " Mt 6.

Bizonytalan időkben élünk. Bármikor kicsúszhat alólunk a biztosnak vélt alap. Hisszük-e hogy Isten képes ilyenkor egy teljesen új és biztos alapot helyezni alánk, úgy ahogyan azt Illéssel tette?

Mikor azt imádkozzuk naponta: "Minden napi kenyerünket add meg nekünk ma" , hisszük-e hogy ha üres a kamra, és üres a pénztárca, Isten akkor is gondoskodik?

Illés történetén elmélkedve erősítsük meg hitünket és bizalmunkat: az Atya a minden napi kenyerünket minden nap meg fogja adni.

Így legyen! Ámen!