Imádságban Istenhez szárnyalni

A jó imádság felemel, megújít, megerősít, megtisztít. Nagyon messze áll ez attól, amikor kötelességszerűen, oda nem figyelve valamit elmormolunk Istennek.

Annak, hogy az imádságunk rendelkezzék az előzőekben felsorolt négy tulajdonsággal, az egyik legfontosabb feltétele, hogy az imádságban mindent félre téve osztatlan figyelemmel Istenre tekintsünk. Ezért az imádság alatt érdemes a külvilágot először is úgy kizárni, hogy becsukjuk a szemünket, illetve lehetőség szerint egy csendes helyre vonulunk. Ha egyedül vagyunk, ne szégyelljünk olyan testhelyzetet felvenni, mely segít még jobban megnyílnunk. A komoly imádkozók közül sokan számolnak be arról, hogy az ég felé emelt kéz milyen csodálatos módon nyitja meg a csatornákat Isten felé. Miután mindezeket megtettünk, gondolataink tengerét kell lecsitítanunk. Ki kell lépni gondolatban a világból, és be kell lépni gondolatban Isten szentélyébe. Ezt megtehetjük úgy, hogy elkezdjük Isten dicsőíteni. Lehet, hogy ez saját szavakkal nem mindig megy. Ilyenkor elolvashatunk egy Istent dicsőítő zsoltárt. Imádságunk akkor lesz jó, ha tisztában vagyunk saját kicsinységünkkel és még inkább tisztában vagyunk Isten nagyságával. Fontos az is, hogy mikor Isten elé állunk, imádságban megtisztítsuk szívünket. Ez nem egy gyónás, csupán beismerése annak, hogy bűnösök vagyunk, és Isten irgalmára szorulunk . Jézus a hegyi beszédében azt mondta: "Boldogok akiknek a szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják." Imádságunknak is pontosan ez a célja, meglátni Istent, és Istennel lenni. Itt nem érzékszervekkel felfogható dolgokról, hanem szívbéli nagy titkokról van szó. Miután szívünket íly módon odatettük tisztogatásra Isten elé, az Isten dicsőítése már nem fog gondot okozni, magától fog felfakadni szívünkből.

Az imádáságban mindig törekedjünk szeretetet adni, s keressük benne Isten szeretetét. Hiszen az imádság nem más, mint két szív, az Isten és az ember szerető lelki ölelkezése.

Az imádságunkban őrangyalunk is segítségünkre lehet, hiszen ha valaki, ő tudja, ki Isten, és tudja azt is, mily méltó dicséret illeti meg Istent. Kérhetjük őt az ima elején, hogy segítsen nekünk Istent úgy szemlélni, amilyen ő valójában, és úgy dicsőíteni, ahogyan őt a dicséret megilleti.  

Az imádáság nem mindig jelent szavakat. Sokszor csak egy csendes szerető együttlétet jelent Istennel. Jézus maga mondta: "Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak! 8Ne utánozzátok hát őket! Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek." Mt 6,7-8

Rögtön utána mondja el az úri imádságot

A Miatyánk 3 fő vonalban foglalja össze az imádság legfontosabb részeit.

• Először azért kell imádkoznunk, hogy a mennyekben lakó Isten országa nyilvánuljon meg itt a Földön is, más szóval, hogy a Földön is az Isten akarata legyen meg, és az Isten neve minden ember számára szent legyen. Tömören összefoglalva azért, hogy Isten lakjék az eddig meg nem tért, emberi szívekben is, azaz, hogy a világ megtérjen: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a neved, 10jöjjön el az országod, legyen meg az akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. (Mt 6, 9-10)
• A mindennapi kenyér a második kérésünk, mely magában foglalja, a testi és lelki táplálékunkat egyaránt, többek között még azt is, hogy mindig legyenek papjaink, akik az Eucharisztia szentségét kiszolgáltatják nekünk: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma (Mt 6, 11)
• A harmadik fő kérés a szívünk tisztaságának megőrzése: s bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vigy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól. ( Mt 6, 12-13.)

Ez a három fő oszlop tehát, mely az életünkhöz, az üdvösségünkhöz, és teljes világ üdvösségéhez szükséges: mindennapi táplálék, a szívünk tisztaságának megőrzése, és az arravaló törekvésünk, hogy az Isten országa minden ember szívében ott lakjék.

A Miatyánk a legszentebb imádság a világon, hiszen maga a világmindenség Ura hagyta ránk. A Miatyánk megszokott, és oda nem figyelő mormolásából, próbáljunk el eljutni oda, hogy a magváltónk iránti legnagyobb szeretettel és tisztelettel mondjuk el ezt az imádságot. Úgy gondoljunk erre az imára, mint egy óriási ajándékra, s töltse el a szívünket a hála, hogy 2000 év után is tisztán és szó szerint fordulhatunk az Isten felé úgy, ahogyan azt nekünk Isten fia tanította. Egészen más lesz így imádkozni a Miatyánkot.

Ha e néhány szempontot figyelembe vesszük, még egy fél órás rózsafüzér imádság is nagy lelki felüdülés lehet számunkra. Imádkozni nem nehéz, csak sokszor nehéz elkezdeni. Imádkozni nem unalmas, hanem a világon az egyik legnagyszerűbb dolog.

Szüntelen imádkoznunk kell, ha örömünk, ha bántunk, ha fájdalmunk, ha nehézségeink vannak, s az imádságnak sokkal inkább a minősége számit, mintsem a mennyisége. Isten előtt egy őszinte szeretettel elmondott néhány szó többet ér, mint egy hosszú monológszerűen elmondott kérés lista. Soha ne felejtsük el, hogy Isten ismer minket, tudja mire van szükségünk, s ő nem vágyik többre, mint arra, hogy osztatlan figyelemmel hozzá forduljunk. Nem a szavak számítanak, hanem a szeretet.

Nincs annál rosszabb, mintha úgy imádkozunk, mintha egy szeretet ismerősünk ablaka előtt elhaladva csak bekiáltanánk egy vagy két mondatot úgy, hogy közben nem is oda figyelünk. Ha Istent valóban szeretjük, be fogunk menni hozzá, szemébe nézünk, és nála időzünk minél többet.

Ez a fajta imádság az, mely felemel, mely megújít, mely újból és újból ismét Istenhez vonz. Imádság nélkül nincs lelki élet, mint ahogyan kenyér nélkül nincs földi élet. Lehet lelkileg éhezve leélni egy egész életet, de lehet lelkünket megelégítve és jóllakatva is élni.

A léleknek két főtápláléka van: a szent Eucharisztia és az imádság. Az első időhöz, helyhez és feltételekhez kötött. Az utóbbi szabadon és mindenféle határok nélkül gyakorolható. És még a gyomorrontás veszélye sem áll fenn! Gyakoroljuk hát bátran, sokkal gyakrabban és jobban, mint idáig. Lelki életünk így ki fog virágozni, s előbb utóbb a világ számára is látható csodálatos gyümölcsöket fog teremni.