Hasonlóvá lenni a tökélteshez

Karácsony után, az új év hajnalán

Az új esztendő hajnalán sok új fogadalmat szoktunk tenni. Mindent, amit idáig elrontottunk, mostantól helyrehozzuk. De aztán mégis újra bukdácsoló emberek vagyunk..

Karácsonykor a tökéletesség jött közénk. Amit az ember elrontott azt Isten egyszülött Fia helyreállítja, ami leomlott, azt újra építi, ami elpusztult, azt újra életre kelti. Az isteni Gyermek tökéletességében lássuk meg saját magunk tökéletlenségét.

Ma az Egyházra sokan azt mondják, hogy megkövült, és felújításra szorul. Pedig az Egyház, mely Krisztusra építette fel magát, nem megkövült, épp olyan tökéletes, amilyen maga Krisztus. Nincs szüksége arra, hogy megváltozzon, nincs szüksége semmi új meglepetésekre. Csak, aki nem látja be a saját maga tökéletlenségét, az akarja a tökéletest megváltoztatni, mégpedig a maga tökéletlenségének hasonlatosságára. Ha a betlehemi újszülött tökéletességére nézünk, meg kell lássuk, nem az Ő általa alapított Egyháznak kell megváltoznia, hanem nekünk. Mi vagyunk belekövülve az elrontott, Istentől elszakadt életünkbe. Nekünk kell megváltoznunk, nem az Istennek .

Isten Jézus Krisztusban megbékélt a világgal, ami azt jelenti, hogy azt, amit az ember az áteredő bűn által elvesztett, azt Jézus Krisztus által visszakapta ajándékba. Mikor Isten Fia a Földre születik, Isten a béke jobbját nyújtja nekünk, ha mi hajlandók vagyunk megváltozni. Elküldi a tökéletest, hogy azokat, akik a tökéletességüket egykor elvesztették, újra tökéletessé tegye.

Mikor az ember Jézus Krisztust, a tökéletes Istent és embert látva beismeri: én nem az ő tanítása szerint élek, már megtette az első lépést a tökéletesség felé vezető úton. Csodálom a tökéletességet, s a célom az , hogy olyanná váljak, mint Krisztus. Ez a megszentelődés folyamata. Ezért küldte el Isten Jézust a Földre.

S ez a mi feladatunk az előttünk álló új esztendőben is: egyre inkább Krisztusivá válni.