Ha tökéletes akarsz lenni

Mindannyian ismerjük a gazdag ifjú történetét. Egy ifjú Jézus elé állt, és megkérdezte, mit kell tegyen, hogy az örök életet elnyerje. Jézus azt felelte neki, tartsd meg Atyám Tízparancsolatát. Az ifjú azt válaszolja: mindezt megettem ifjúságomtól fogva, de érzem, hogy ez kevés. Mit tehetek még ezen felül? Jézus azt válaszolja neki, szakadj el mindentől, amihez ezen a földön ragaszkodsz, és gyere kövess engem, aki a mennyből jöttem, s akkor tökéletes leszel.

Mi akarunk-e tökéletesek lenni?

Ha igen, akkor mi az, amitől el kell szakadnunk?

Ezek elég nagy kérdései életünknek. Az ugyanis, hogy a parancsolatokat megtartjuk csupán a szükséges minimum ahhoz, bejussuk a mennyek országába. Jézus többet vár ettől. Azt szeretné, hogy igaz követői legyünk. A gazdag ifjú történetében Jézus a földi gazdagság vonzását említi. A test kívánalmai a földi gazdagság mind olyan dolgok, melyek eltávolítanak Megváltónk követésétől.

Vannak viszont olyan keresztények is, akiknek a világtól elég jól sikerül elszakadniuk, önmaguk szeretetétől viszont sokkal nehezebben. Erről szeretnék most kicsit részletesebben szólni.

Jézus azt mondja a gazdag ifjúnak, add el minden vagyonod, gyere és kövess engem. Mit kell eladnom tehát, hogy Jézust követhessem, ha földi értelemben nem vagyok gazdag, s a világ nyújtotta élvezetek sem érdekelnek már? Talán már tökéletes is vagyok?

Nem.

Az önbecsülésem az, melyet el kell adnom. Jézus azt mondja , tartsd magadat akkorának, mint egy a legkisebbek közt, s Isten dicsősége akkor felragyog benned, s tökéletes leszel. Ez nem kisebbségi érzés, hanem az ember valós helye az Isten mellett. Tartsd magadat senkinek, s akkor leszel valaki. A szegények és a senkik tudják leginkább követni Jézust. Ez az emberi büszkeség levetkőzése és az alázat felöltözése. Amíg büszkék vagyunk, addig nem tudunk igazán szeretni sem, mert magunkat nagyszerűbbnek tartjuk a másiknál. Addig az alázat és a szeretet is csak képmutatás, mert mást mutatunk kifelé, mint amit gondolunk.

Mindennek a kulcsa és mindennek a kezdete az, hogy önmagunkat megalázzuk. Az alázat a legfőbb ajtó, mely bevezet a mennyországba. Amíg önmagunkat meg nem alázzuk, Isten nem lehet nagy az életünkben.

Mikor valaki többnek és jobbnak gondolja magát a másik embernél, az az ő gazdagsága. Azt kell eladnia, mert amíg a büszkeségünket el nem adjuk, addig nem lehetünk Jézus igaz követői.

Az alázat egyik legjobb fokmérője az, ha megnézzük, hogy milyen szívvel szolgáljuk a másik embert. A büszke ember nem tud másokat szolgálni, vagy csak zúgolódva tudja ezt megtenni. Aki igazán alázatos, az úgy érzi, mindenkinek tartozik, s nem esik nehezére a másik ember szolgálata, mert amikor másokat szolgál, valójában Krisztusát szolgálja. Ez az az út melyen Krisztust el lehet kezdeni követni.

Amikor a büszkeségünk nagy akadályát legyőztük, óriási lépést tettünk a tökéletesség felé. A nehézségek olyan áldások az életünkben, melyeken ha békességben sikerül keresztül jutnunk, győztesként és szentebbként mehetünk tovább az úton.

A tiltó parancsok betartása kevés, ezt szervesen kiegészíti Jézus szeretetparancsa. Nincsen annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki önmagát adja barátaiért-mondja Jézus.

Mi mennyire adjuk oda magunkat másokért? Ez mutatja meg annak a fokát, hogy mennyire tartjuk be Jézus szeretetparancsát, hogy mennyire követjük őt.

Pál apostol azt mondja: ha szeretet nincs bennem, senki vagyok. Itt ő a valódi, képmutatás nélkül való szeretetre gondolt. Ezt tanulhatjuk meg Jézus, a Mester mellett, ha elhatároztuk, hogy eladjuk gazdagságunkat, azaz saját magunk dicsőítését.

Jézus Krisztus, a mi Megváltónk segítsen minket ezen az úton, hogy igaz követőkké , hogy tökéletesekké váljunk.