Ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok

"1Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. 2Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. 3Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem" 1 kor. 13, 1-3

Ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok, mit sem érek. Pál apostol sokat idézett mondata ez, s talán legkifejezőbben foglalja össze a Szentírás összes többi mondata közül azt, mit is jelent megélni a keresztény élet legmagasztosabb formáját. Jézus az utolsó vacsora estéjén ezt mondta tanítványainak: "34Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. 35Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt." Ján. ev 13.   Minden korábbi parancsolatot egy parancsolatba foglal össze, anélkül, hogy a régieket semmissé tenné. Egyedül a szeretet képes ugyanis megadni az erőt ahhoz, hogy az Úr parancsolatait megtartsuk. Az élet viszont nem a parancsolatok megtartása miatt lesz igaz. Aki ugyanis a parancsolatokat megtartja, de nincsen benne szeretet, az képmutató. Az igaz ember az, aki a parancsolatokat nem kényszerből, hanem szeretetből, a Szentlélek ereje által tartja meg. Más helyen a Szentírás így említi a főparancsolatot: »Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?« 26Ő ezt válaszolta neki: »Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?« 27Az így felelt: »Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat.28Erre ő így szólt: »Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz." Lukács 10. Szeresd az Urat és szeresd felebarátodat. Most a felebarát szeretetére szeretnék bővebben kitérni.

Talán sok buzgó hívő esett már abba a tévedésbe, hogy Istent rajongva szeretve szinte elfelejtkezett arról, hogy embertársait is ugyanúgy szeresse. János apostol első levelében ezt találjuk : 20Aki azt állítja: szeretem az Istent, de felebarátját gyűlöli, az hazug. Aki ugyanis nem szereti testvérét, akit lát, Istent, akit nem lát, hogyan szerethetné? 21Ezt a parancsot kaptuk tehát tőle: Aki szereti Istent, szeresse testvérét is."    Isten és ember szeretetnek tehát mindig együtt kell járnia. A ránk bízott embereket nem hanyagolhatjuk el, és nem mulaszthatjuk el azért szeretni, mert Istent szeretjük. Az ugyanis nem Isten szeretet, ha éjjel nappal Isten dolgain gondolkodunk, minden nap a templomban ülünk, családunk és környezetünk pedig éhen hal a szeretetünk hiányától. Bár Isten örül minden percnek, amit ővele kettesben töltünk, de nem várja el tőlünk azt, hogy más irányú kötelességeinket elhanyagoljuk az ő imádásáért. Sőt Isten annak örül a legjobban, ha a felebarátban is meglátjuk Krisztust, s a másik emberben is Krisztust szeretjük. Talán kissé nevetségesen hangzik, de bevezethető életünkben egy olyan gyakorlat, hogy bárkivel is találkozunk, magunkban azt mondjuk rá: Jézus. Egy szót ismételgetek magamban, Jézus, Jézus, s bármerre tekintek,minden emberben Jézust láthatom meg. Ha Jézust valóban szeretem, és tudatosítottam, hogy minden emberben őt szerethetem, nem lesz nehéz embertársaimat őszintén szeretni. Fogalmazhatjuk úgy is, hogy bármit, amit idáig nehezemre esett megtenni, mert úgy érzem, hogy a másik ember nem érdemli meg, ezután Krisztus iránti szeretetből teszem meg a másik embernek. Ösztönözhet miket az a gondolat is, hogy Krisztus soha sem átallott a mások által beszennyezett szívet megtisztítani. Ő kereszthalálával kezdve , egészen máig semmi mást nem tett, s jelenleg sem tesz mást, mint azt, hogy a mások szennyesét tisztogatja. Miért esik akkor nekünk nehezünkre, szeretetből megtenni azt, amiről egyébként úgy gondoljuk, hogy nem a mi dolgunk, és borzasztóan belefáradtunk már annak az örökös megtevésébe? Lehet-e ezt a jövőben Krisztus példáját követve és az ő szeretetével jó szívvel megtenni? Próbáljuk meg, mert lehet. Többek között ezt is jelenti, szeretni az embertársamat.

Oly sok lelkes szív mondhatta már Krisztusnak: "szeretlek és szolgállak téged! " De tudják- e, hogy Krisztust szeretni és szolgálni azt jelenti, hogy szeretem és szolgálom embertársamat? S nem csak szolgálom, hanem szeretettel szolgálom. Igaz, hogy a nagyböjti időszak legfőképpen a magunkba fordulásról, a csendről, a bűnbánatról szól, de benne van az alamizsna szétosztása is. Miután megbántuk számtalan szeretetlen mulasztásunkat, adjuk szeretet alamizsnát a körülöttünk élőknek. A világ ma leginkább a szeretetet éhezi és szomjazza. Talán sokkal inkább, mint a test eledelét. Osszuk szét mindenünket, ahogyan az Úr a gazdag ifjúnak tanácsolta. Mindazt a szeretetet, amit életünkben Istentől kaptunk, kezdjük el szétosztani embertársaink közt. Így majd örömteli és elégedett szívvel ünnepelhetjük a Szent három napot, mert megtartottuk Jézus fő parancsolatát.

Végezetül pedig ne feledjük, a szeretet sokkal több, mint egy szó vagy egy érzés, az igaz szeretet ugyanis tettekben nyilvánul meg. A szeretet érzése olyan, mint egy magántulajdon, csak a birtoklója élvezheti. Akkor válik valósággá a másik ember számára, ha az érzés tettekké válik: "18Gyermekeim! Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!19Erről ismerjük meg, hogy az igazságból vagyunk, és az ő színe előtt meg fog nyugodni a szívünk." 1 János 3, 18-19 . Ezt a nyugalmat keresi minden ember, s csak a szeretet útján nyerhetjük el. A szeretet az egyetlen olyan dolog a világon, amely még a halált is túléli. Érdemes belőle sokat adni, mert kamatostul kapjuk vissza, s így szívünkben megnyugodva és meggazdagodva érkezhetünk meg örök hazánkba, mikor eljön annak az ideje.