Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk

"Átkozott az az ember, aki emberben bízik, aki halandóra támaszkodik, és akinek szíve elfordul az Úrtól. Olyan lesz, mint a cserje a pusztában: semmi jót nem várhat, a kiaszott sivatagban tanyázik, sós és lakhatatlan földön.
Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van a reménye. Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely gyökereit egészen a folyóig ereszti. Ha jön a hőség, nem kell félnie, lombja mindig zöldellni fog. Szárazság idején sem kell aggódnia, akkor sem szűnik meg gyümölcsöt teremni." Jer 17,5-8

"Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, és egy sík terepen megállt. Rengeteg tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül egész Júdeából, Jeruzsálemből, valamint a tiruszi és szidoni tengermellékről.
Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és megszólalt:
"Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek.
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.
Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal.
De jaj, nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.
Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.
Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal." Lk 6,17.20-26

Mi ma a reményünk tárgya? Hogy holnap könnyebb lesz az életünk? Kevesebbet fogunk szenvedni? Elkerül minden betegség? Nem kell szomorkodnunk és éheznünk? Jobb politikusok jönnek, s majd ők mindent meg fognak adni a boldogságunkhoz, ami szükséges: pénzt, jólétet, örömet, reményt?

Az olvasmány azt mondja, hogy átkozott az az ember, aki emberben bízik és aki halandóra támaszkodik, s rögtön meg is adja a választ, hogy miért: azért, mert miközben halandóra építjük az életünk, elfordulunk az Istentől. Lehet tehát bármilyen biztos a földi jólétünk, mégis kiaszott sivatagban, lakhatatlan földön tengetjük életünket, ha Isten nélkül élünk, mert nélküle olyanok vagyunk, mint egy elhagyatott cserje a pusztában.

Ellenben az evangélium azt mondja, boldogok a szegények, akik éheznek, akik sírnak és akiket üldöznek. De jaj a gazdagoknak, a jóllakottaknak és azoknak, akik most nevetnek.

Nem önmagára a szegénységre, az éhezésre, a sírásra és az üldöztetésre mondja Jézus, hogy ezek boldogító állapotok. Hanem arra, hogy ha a szegény összekötötte szívét az Istennel és van reménysége arra, hogy az örök életben megkapja majd Isten gazdagságát, akkor boldog, már ebben az életben is, függetlenül attól, hogy milyenek a földi körülményei.

Boldog az, aki éhezik, mert egykor majd az örök életben bőségben lesz része.

Boldogok, akik szenvednek és sírnak, s ha ők a szenvedő Krisztussal egyek, reményük van arra, hogy egykor az örök életben majd vég nélkül örülni fognak.

Az életnek tehát nem az a célja, hogy a testi jólét mindenképpen meglegyen, hanem az, hogy az

Istennel éljünk egységben. Az Úrral egységben lévő ember, az Úrban bízó ember olyan, mint a víz mellé ültetett fa, mely a gyökereit egészen a folyóig ereszti és szárazság idején sem kell aggódnia.

Mikor a reményről beszélünk gondolunk-e arra, hogy mi vár minket az örökkévalóságban?

Hiszünk-e Krisztus feltámadásában? Hiszünk-e a saját feltámadásunkban?

Az evangélium egyáltalán nem állítja azt, hogy nem adhat boldogságot az, hogy valaki most éppen jóllakott, örül, vagy van tartalékolt pénze. Az evangélium azt állítja, hogy nem ezek adják meg az életben a legfőbb boldogságot és ezek birtoklása nélkül is lehetünk boldogok, mert reményünket nem csupán ebbe a földi életbe, hanem az örök élet boldogságába vetjük.

Az evangélium azt sem állítja, hogy feltétlenül a kárhozatra megy az, aki gazdag, jóllakott és nevet, csak akkor, ha ezeket helyezi élete középpontjába, Istent pedig teljesen kizárja onnan

Az Egyháznak igyekeznie kell azon, nehogy a hangsúly eltolódjon afelé a segítség felé, mely csupán a földi jólétet adja meg mindenki számára, az Egyháznak legfőképpen azon kell munkálkodnia, hogy mindenki elérje a boldog örök életet.

Ha a remény zarándokai vagyunk, akkor bármilyen nehézségek közt is kell most élnünk, biztosan tudhatjuk, hogy miután Isten irgalma életünket megtisztította minden hamisságtól, reményünk van az örök boldogságba belépni.

Ez a legfőbb remény, és ez az a remény, ami soha meg nem szégyenít…..