Gondolatok háborús fenyegetettség idejére

Nincs bennem félelem a jövőt illetően, mert életem biztosan ott van megváltó Krisztusom kezében. Nem félek a haláltól, mert tudom, hogy az csak átmenet ebből az életből az örök életbe. Ha rakéták zúgnának is a fejem fölött, akkor sem félnék, és nem menekülnék, mert ha Isten akar, akkor itt is meg tud védeni, és ha a gonoszság oly nagyon elhatalmasodik, akkor máshol is elérhet a baj.

Annak biztos tudatában élek, hogy Jézus már helyet készített nekem az ő országában, és vár engem. Csak ő tudja, melyik az a nap, amikor oda megérkezem, és én örömmel várom ezt a napot.

Nem félek a haláltól, készen állok arra, hogy Krisztussal találkozzam. Nem azért mert tökéletes vagyok, hanem azért, mert Ő kereszthalálával tökéletesen elégtételt adott mindazért a gonoszságért és rosszért, melyet életemben elkövettem.

Hiszem, hogy Isten azért engedi meg ezt a sok gonoszságot és szenvedést a világban, hogy ráeszméljünk, mily könnyen elillanhat az emberi élet. Azért engedi meg, hogy legyen időnk elszakadni attól, amit egyszer úgyis itt fogunk hagyni, és legyen időnk odakötni életünket Ahhoz, aki örök életet ad nekünk.

Hiszem, hogy bármi jöjjön is, Isten gondomat fogja viselni, mert végtelen szeretetével ő teremtett meg engem, s mert ő mindenek fölött áll.

Nem félek a rám váró esetleges szenvedéstől , mert tudom, hogy abban is Az erősít meg, aki ő maga is nagyon sokat szenvedett.

S végül hiszem, hogy a legszentebb Oltáriszentségben minden jelen van, amire szükségem van, s hiszem, hogy minden ember csak Őbenne találja meg azt, amiben most hiányt szenved.

Nem a pénz és a búvóhelyek az igazi menedékek ebben az időben, hanem Jézus Krisztus valóságos Jelenléte a legfőbb menedék.

                                               Aki őt keresi és megtalálja az igazi menedékre lel.