Én mit áldozok oda Jézusnak?

"1Miután mindezek megtörténtek, Isten próbára tette Ábrahámot. Megszólította őt: »Ábrahám!« Ő azt felelte: »Itt vagyok!« 2Isten akkor azt mondta neki: »Vedd egyszülött fiadat, Izsákot, akit szeretsz, és menj el a Mória földjére. Áldozd fel ott egészen elégő áldozatul az egyik hegyen, amelyet majd mutatok neked!«
  Így mentek ketten együtt, 9míg végül eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mutatott neki. Ábrahám oltárt épített ott, elrendezte rajta a fát, s miután megkötözte a fiát, Izsákot, feltette az oltárra, a farakásra. 10Aztán Ábrahám kinyújtotta kezét, és megfogta a kardot, hogy feláldozza a fiát. 11De íme, az Úr angyala kiáltott a mennyből, és azt mondta: »Ábrahám, Ábrahám!« Ő azt felelte: »Itt vagyok!« 12Azt mondta erre neki: »Ne nyújtsd ki kezed a gyermekre, és ne árts neki semmit! Most már tudom, hogy féled Istent, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél!« 13Erre Ábrahám felemelte a szemét, s meglátott maga mögött egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Elhozta, és a fia helyett azt áldozta fel egészen elégő áldozatul. 14Annak a helynek ezért ezt a nevet adta: »Az Úr gondoskodik!« Azért mondják mindmáig: »A hegyen majd gondoskodik az Úr!«" Ter, 22.

"36Akkor Jézus elment velük egy majorba, amelyet Getszemáninak hívnak, és azt mondta a tanítványoknak: »Üljetek le itt, amíg én elmegyek oda és imádkozom.« 37Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, s elkezdett remegni és gyötrődni. 38Akkor azt mondta nekik: »Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok velem.« 39Egy kissé előbbre ment, arcra borult és így imádkozott: »Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.« 40Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta őket. Azt mondta Péternek: »Így hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem? 41Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.« 42Aztán újra elment másodszor is, és így imádkozott: »Atyám, ha nem lehet, hogy elmúljon ez anélkül, hogy kiigyam, legyen meg a te akaratod.«".Mt 26.

A szentírás két legnagyobb áldozatának története áll itt előttünk. Ábrahámé, aki Isten szavára a legkedvesebbjét, fiát is kész lett volna feláldozni, és Jézusé, aki vállalva a legnagyobb szenvedést kimondta a Getszemáni kertben: Atyám legyen a te akaratod szerint, odaáldozom magam a világ megmentéséért. Jézus áldozata ma is minden szentmisén megjelenik, s ennek az áldozatnak kegyelmei ma is bőséggel áradnak ránk.

Jézus mindent odaadott értünk. Mi mit tudunk neki áldozni? Ez egy nagy kérdése életünknek.

Ábrahám nagyon szerette Istent , ezért a fiát is képes lett volna feláldozni. Az, hogy mi tudunk-e áldozatot hozni az Úrért, a mi iránta tanúsított szeretetünket mutatja meg. Ma oly divatos, a kényelmes és élvezetekkel teli keresztény élet, az Isten fiai sokszor alig különböznek a világ fiaitól.

Áldozatot hozni azt jelenti, lemondok a saját a kényelmemről, lemondok az élvezeteimről, s teszek valamit, ami az Úr Jézus számára örömet jelent. Nem kell ehhez feltétlenül kolostorba vonulni, áldozatos keresztény életet a világban is lehet élni.

Én mit áldozok oda Jézusnak?

Odaáldozhatom neki a tehetségemet. Azokkal a talentumokkal, mellyel megáldott, őt szolgálhatom. Szórakozásaimat félretéve, odaáldozhatom neki az időmet. Odaáldozhatom neki magam úgy, hogy az embereket szolgálom, hiszen azt mondta, ha bármit megteszünk a legkisebbekkel, akkor ezt vele tettük meg. Az igazi keresztény élet sohasem láblógatás, hanem kemény és áldozatos munka az Úrért és az ő országáért.

Az apostolok teljes életüket az Úr ügyének áldozták. Nem mindenkiből lesz apostol, de az Urat csendben és ismeretlenül is lehet szolgálni. Már az óriási szolgálat, ha az esti Tv nézés helyett leülünk, s elmondunk egy Rózsafüzért, vagy több Rózsafüzért, ha imádkozunk a haldoklókért, a pogányok megtéréséért.

Ma az Úr szőlőskertjében óriási szükség van az áldozatra kész munkásokra. Az áldozatra kész munkások lelkeket nyerhetnek meg az Úr számára. S mit kívánna ma az Úr egyebet, minthogy azok, akik jelenleg távol vannak tőle, egykor majd az ő országában örvendjenek?

Az Úrnak szüksége van rá, hogy az ő áldozatát mi a saját áldozatunkkal kiegészítsük. Így tudja megnyerni magának a világot. Mi vagyunk az Úr lába, az Úr szája, az Úr keze, rajtunk keresztül tud ma cselekedni. Ne legyünk hasonlóak az alvó tanítványokhoz!

Jézus mindent odaáldozott értem és a világért. Ma tegyük fel újra a kérdést: én mit áldozok oda Jézusnak?