Egy a ti orvosotok, az Eucharisztia mint testi és lelki valóság
Katolikus hitünk vallja, hogy a legszentebb Eucharisztiában Jézus Krisztus jelen van testével, vérével, lelkével ,istenségével és emberségével, azaz teljes valóságával.
Mit jelent ez számunkra? Hajlamosak vagyunk az Eucharisztiát lelki táplálékká redukálni, azaz csupán a lelkünk megerősödésére használni. De merüljünk kissé el ebben a titokban! Mikor a szent Eucharisztiát magunkhoz vesszük a pap azt mondja: Krisztus Teste. Lehet-e hogy egy Test csak az emberi lelket gyógyítja és táplálja? Valóban csak lelkileg kell-e egyesülnünk Krisztussal a szentáldozásban, vagy van-e ezen túl még valami más is, amire idáig nem fordítottunk figyelmet? Saját megtapasztalásom, hogy a szentáldozásban nem csak a lelkem, hanem néha meggyötört, kizsigerelt, fáradt, beteg testem is egészen meg tud újulni. Jézus Krisztus, mint testi valóság, nem csak a lelkünket, hanem a testünket is megújítja, mikor vele egyesülünk.
Ma , amikor a testi egészség ennyire reflektorfénybe kerül, gondolunk-e arra, hogy a vérfolyásos asszonyhoz hasonlóan nekünk is lehet a gyógyulást és az egészséget Krisztusnál keresnünk? Sőt nem csak lehet, hanem ott kellene mindenek előtt keresnünk. Amikor Jézus Krisztus Testét és Vérét magunkhoz vesszük, sokkal több történik, mint mikor a vérfolyásos asszony megérintette az Úr ruháját. Test a testtel, Vér a vérrel, Lélek a lélekkel egyesül. Jézus Krisztus és én teljesen eggyé válunk.
Olvastam egyszer egy történetet egy dél-amerikai fiatalemberről, aki olyan súlyos balesetet szenvedett, hogy az orvosok semmi esélyt nem láttak a felgyógyulására,eszméletlenül, agyhalottként feküdt lélegeztető gépen egy intenzív osztályon. Ekkor a nagybátyja, aki pap volt, nagyon erős késztetést érzett arra, hogy a legszentebb Eucharisztiát bevigye a kórházi ágyon fekvő unokaöccséhez, mialatt végig egy mondat járt az fejében az evangéliumból: "ha csak ruhája szegélyét érintem is, meggyógyulok." Az Eucharisztikus Jézust az unokaöccse hasára tette, és a beteg kezét ráhelyezte. A beteg, akiről lemondtak az orvosok, kinyitotta a szemét, és beszélni próbált. Egy hét múlva egészségesen hagyta el a kórházat. Találkozott a legfőbb orvossal, Jézussal.
Ez a történet arra buzdít minket, hogy bátran merjük odatenni Jézus elé minden testi gyötrelmünket is, és engedjük, hogy a szentáldozásban nem csak lelkünket, hanem testünket is átjárja az ő szentsége. Ha nem is a fenti történethez hasonló látványos csodák, de apróbb testi csodák a mi életünkben is történhetnek, ha hittel tudunk egyesülni Jézus Krisztussal.
Ma sajnos azt a tendenciát látjuk, hogy a hívektől a legnagyobb szükség idején szakítják el gyógyító Jézust, s a Krisztus hívők is inkább bíznak oltásokban , magas antitest titerekben, mint Krisztusban. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell kihasználnunk az orvostudomány hatásos és biztonságos módszereit.
Az Eucharisztiában való hitünk mégis arra tanít minket , hogy ne csupán emberekben, hanem sokkal inkább a világmindenség leghatalmasabb Urában, az egyetlen igazi orvosban bízzunk!
Jézusom, bízom benned!