Ég és Föld elmúlnak

2024.11.18

 "24Azokban a napokban, a szorongattatás után a nap elsötétedik, a hold nem sugározza fényét, 25a csillagok lehullanak az égről, és az erők, amelyek az egekben vannak, megrendülnek.
(Iz 13,10) 26Akkor meglátják majd az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel. (Dán 7,13) 27Elküldi angyalait, és egybegyűjti választottait az ég négy tája felől, a föld végétől az ég határáig.
(Zak 2,10) 28Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár. 29Így ti is, amikor azt látjátok, hogy mindezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóban. 30Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek. 31Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak. 32Azt a napot és az órát azonban senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya. » Mk 13

Advent közeledtével a szentírási olvasmányaink Jézus második eljöveteléről szólnak. Mindezek a szavak Jézusnak, mint a legfőbb prófétának a szájából hangzanak el. Félelmetes képek ezek: a Nap és a Hold elsötétül, a csillagok lehullanak az égről, a jelenleg létező ég és a Föld elmúlnak. Emberi értelemmel talán nehéz azt felfogni, hogy a látható világ, melyben élünk, mely minket évtizedekig körülvesz, egyszer semmivé lesz, véget ér. Természetes, hogy mindez létezik, és elképzelhetetlen, hogy mindez ne létezzen. Ha azonban visszamegyünk a teremtés történetéhez láthatjuk, hogy nem öröktől fogva létezik az Ég és Föld, s nem öröktől fogva létezik az ember sem. Mind a természet, mind a rajta élő élőlények Isten szeretetéből jöttek létre egykor az időtengelynek egy réges-régi pontján. A természet és Isten látható teremtményei a mulandóságot képviselik. Ahogyan egy emberi élet elmúlik, ugyanúgy a teremtett világ is egykor el fog múlni, bár sokkalta hosszabb életű, mint egy emberöltő.

A Szentírás szerint lesznek a földön élő emberek közt olyanok, akik meg fogják érni a teremtett világ végleges pusztulását.

S az ember itt felteszi s kérdést: Mi értelme ennek? S akkor itt mindennek vége? Természetesen ugyanezt a kérdést egy ember halálakor is feltehetjük. Mi értelme a földi életnek, ha egyszer csak váratlanul félbevágják és utána nincs már semmi?

De érdemes egy kicsit úgymond az Isten fejével is gondolkozni. Érdemes-e valamit megalkotni, ha utána mindaz elpusztul a semmibe vész és nincs tovább? Nyilvánvalóan nem. És ez már rögtön sejteti is velünk Istennek a folytatásra vonatkozó terveit.

Első alkalommal Jézus a betlehemi istállóba azért jött el, hogy megújítsa az emberi szíveket, hogy az Istentől eltávolodott szíveket visszatérítse az Atya szívéhez.

Második alkalommal Jézus már azért jön, hogy az egész teremtett világot megújítsa. Nem elpusztítani jön tehát, hanem megújítani. Azért, hogy a régi beteg és haldokló helyébe valami csodálatos újat hozzon. Ahol gonoszság , betegség és halál már nem létezik, mert mindennek a szerzője a Gonosz örökre le lesz győzve. 

Mikor Urunk születésének ünnepe közeledik mindig meg kell emlékezzünk arról is, hogy ő másodjára is vissza fog jönni. Nem kis csecsemőként, hanem a világmindenség királyként , nagy dicsőségben. Nem titokban, mint első alkalommal, hanem úgy, hogy minden szem lássa őt. S második alkalommal már az emberiséget megítélni fog jönni.

Hogyan viszonyulunk mi Jézus második visszajövetelének eseményéhez?

Csupán mesének tartjuk és nem félünk tőle?

Valós eseménynek tartjuk és tartunk az ítélettől?

Vagy felkészülten és örömmel várjuk?

Jézus második eljöveteléhez való viszonyunk nagy részt attól függ, hogy a láthatókban vagy a láthatatlanban bízunk-e. Attól függ, hogy mire építettük rá az életünket. Mibe kapaszkodunk?

A mennyiben az ember a mulandóba kapaszkodik bele (lehet ez anyagi biztonság, egészség, jó emberi kapcsolatok) tudnia kell, hogy mindez egy pillanat alatt semmibe veszhet. Mivel az Ég és a Föld egykor el fognak múlni. De elég egy háború egy, járvány vagy egy nagy természeti katasztrófa is ahhoz, hogy az alap, amiben bíztunk, pillanatok alatt kicsússzon a lábunk alól.

Biztos alapja csak annak van, aki az örökkévalóba kapaszkodik bele. Mint ahogyan Jézus egyik példázata is mondja: "47Megmutatom nektek, kihez hasonló mindaz, aki hozzám jön, hallgatja szavaimat és megcselekszi azokat. 48Hasonló a házépítő emberhez, aki mélyre leásott és az alapot kősziklára rakta. Amikor aztán jött az árvíz, nekiesett a háznak a folyó árja, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. 49Aki pedig hallgatja, de nem cselekszi, hasonló ahhoz az emberhez, aki a házát alap nélkül, a földre építette. Amikor nekirontott az ár, mindjárt összeomlott, és nagy lett annak a háznak romlása.« » Lk 6.

Az örök megmaradás feltétele tehát: megtartani azokat a szavakat, amelyeket Jézus tanított nekünk.

A nagy szentek mindannyian boldogan távoztak el ebből a világból, mert teljes bizonyosságuk volt abban, hogy nem az örök elmúlás, hanem a boldog örök élet vár rájuk. Assisi szent Ferenc halála óráján ezt mondja: "Isten hozott halál testvér. "Mivel életében már minden mulandótól tökéletesen elszakadt és életét már itt a Földön az örökkévalósághoz kapcsolódva élete, az átmenet számára nem félelmet, hanem örömet jelentett.

Hozzá hasonlóan az az ember, aki ma itt a XXI. században a mulandóhoz való kapaszkodókat elengedve , Isten szavát megtartva teljes reménységgel bele tud kapaszkodni Isten ígéreteibe nem fél nemcsak a földi haláltól, hanem az Ég és Föld elmúlásától sem.

Az Istenbe és az ő ígéreteibe vetett bizalom óriási jelentőséggel bír ma napjainkban. Amikor bízom Istenben, akkor van bátorságom elengedni mindazt, amibe jelenleg kapaszkodom, mindazt a múlandót, melyhez jelenleg kötöm az életem.

A betlehemi kisded érkezését idén is meleg és szeretetteljes szívvel fogjuk megünnepelni, de ne felejtsük el, hogy mi abban a nemzedékben élünk, akinek élete már sokkal közelebb áll a másodjára dicsőségesen visszatérő Jézus idejéhez, mint a betlehemi kisded érkezéséhez.  Készüljünk tehát megállni a megváltó Krisztus jászolánál is, de egyben készüljünk megállni az egek felhőiben visszatérő ítélőbírónk előtt is!