Dicsőítsétek meg az Istent testetekben

 "A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. 14Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és minket is fel fog támasztani hatalmával.
15Nem tudjátok, hogy a testetek Krisztus tagja? Elszakítsam tehát Krisztus tagját, és parázna nő tagjává tegyem? Semmi esetre sem! 16Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Mert – amint az Írás mondja – »ketten egy testté lesznek«. (Ter 2,24) 17Aki pedig az Úrral egyesül, egy Lélek ővele. 18Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testen kívül van; aki azonban paráználkodik, az a saját teste ellen vétkezik. 19Vagy nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma, aki bennetek van, s akit Istentől kaptatok, tehát nem vagytok a magatokéi? 20Mert nagy árat fizettek értetek! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben." 1Kor 6, 13b-20

Testünkkel kétféle dolgot tehetünk:

1. vagy megőrizzük tisztán és az Istent dicsőítjük vele,

2. vagy átadjuk az élvezeteknek, kicsapongásnak, paráznaságnak és tisztátalanságnak.

A világ ez utóbbira hív minket, de egyben a kettő közti éles határt is elmossa. A testiség ma elegyítve van a lelkiséggel, mintha az egy egységet alkotna. Szeretni akarom az Istent úgy, hogy nem az Isten tanítása szerinti kapcsolatban élek. Testileg egyesülök olyannal, akit az Egyház nem ismer el házastársamként. Esetleg, ne adj Isten egy azonos nemű emberrel. Nincs ezzel semmi probléma, Isten őket is szereti, ne ítéljük el őket- mondják ma.

Pál apostol viszont nem ezt tanítja. Ő arra hívja Isten népét, hogy dicsőítse meg Istent az ő testében is. Ne csak szóval, lélekben, hanem testével is fejezze ki az Istenhez való tartozását. Mivel testünk a benne élő Szentléleknek temploma, s nem is a miénk, hanem az Istené, nem élhetünk úgy, hogy lelkünkkel szeretjük az Istent, testünket viszont beszennyezzük. Ez két úrnak való szolgálás lenne.

Képzeljünk csak el agy szép templomot, ahol a szentségeket ünnepélyesen kiszolgáltatják, de a fala belülről sárral van megdobálva. Illő-e ez a szentségi Jézushoz, és mind ahhoz ami abban a templomban zajlik? Nem ilyenek vagyunk-e akkor, mikor Istenhez tartozónak valljuk magunkat, de a Szentélek templomát a test bűneivel szennyezzük be?

Különösképpen is kiemeli Pál apostol a testiség bűnét a többi bűn közül, mivel ilyenkor teljes valónkat, testünket és lelkünket is odaadjuk a bűn szolgaságába. Az ugyanis, aki parázna kapcsolatban egyesül valakivel, nem csak testét, hanem lelkét is kiszolgáltatja a gonosznak. Lehetetlen ugyanis hogy a Szentlélek egy olyan testben éljen, amely teljes egészében a bűnnek szentelte magát.

Istent megdicsőíteni a testünkben azt jelenti, mentesnek maradni a test bűneitől. Mikor a kísértő megkörnyékez minket a testiség bűnével, Jézusunk , Mesterünk életére kell tekintenünk, aki nem azért jelent meg testileg köztünk, hogy az élvezetekre és a kicsapongásra neveljen minket. Éppen ellenkezőleg, ő a fájdalmak férfija volt, s a szentáldozásban is, mint feláldozott Bárány, mint sokat szenvedett , megtöretett Test és kiontatott Vér adja magát nekünk.

Tisztának maradni tehát azt jelenti, egységben maradni Jézussal, egységben maradni a Szentlélekkel. Ha pedig a testünket kiszolgáltatjuk a tisztátalanságnak, nem maradhatunk egységben Vele.

Ne higgyünk azoknak a modern vallási irányzatoknak, melyek azt mondják, hogy Jézus új ideológiát hozott, s a Tízparancsolat már nem fontos. Megújulni sohasem azt jelenti, hogy elfelejtem az Ószövetség tanítását és elképzelek magamnak egy mindenkihez irgalmas új irányelvekkel rendelkező Jézust, mert ez önmagunk becsapása.

Mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben megújulni azt jelenti, hogy elfordulok a bűntől és megtisztult testtel és lélekkel szentelem magam oda Istennek. Nem az jelenti az életet, hogy halálos bűnben jótékonykodok, eljárok szentmisére és védelmembe veszem a bűnöst, akit a "farizeusok az ítélkezésükkel megsebeztek"-ahogy ma mondani szokás, hanem az, hogy a bűnbánat szentségéhez járulok és kérem Isten segítő kegyelmét, hogy az ott kapott tisztaságot meg is tudjam őrizni… Minden jótékonykodás és szeretet gesztus csak ez után jön, s annak már a tiszta lélek odaadásából kell következnie, mert így kap igazi értéket.

Így dicsőíthetem meg az Istent az életemmel és így lehet reményem arra, hogy az üdvösséget elnyerjem…..