Célkeresztben a család

A családok társadalmunk mikro egységei. A család a szeretet, a boldogság az egység és az öröm megélésnek legfőbb helye. Napjainkban minden eddiginél nagyobb a családok elleni támadás. A család a gonosz erők legfőbb célpontja lett. A romboló erők legfőbb célja az, hogy a családi egységet szétzúzzák. Az elmúlt évtizedekben berögződött új, modern, világi felfogás, miszerint a megromlott házasságot válással kell véglegesíteni, a világ és a társadalom valamennyi szféráját megfertőzte. Tudnunk kell, hogy ez a gonosz erők győzelmét jelenti, hiszen a megsebzett, szétszakított család a legkevésbé alkalmas arra, hogy erős, boldog, kiegyensúlyozott legyen, s sebzettségénél fogva minden további kísértésre sokkal fogékonyabb lesz . Nagyon sok család él ma így.

Vannak esetek, mikor egy család elég erős ahhoz, hogy együtt maradjon. Küzdelmeik viszont nekik is vannak, s talán nem is kisebbek, mint a szétszakított családoknak. Ezekről szeretnék ma részletesebben írni.

Talán mindannyian észrevettük már, hogy idegenekkel sokkal türelmesebbek tudunk lenni, mint a szeretteinkkel. Sőt az idegen sokszor előbb megteszi azt, amit kérünk tőle, mint a családunk. Miért van ez így? Azért, mert sokat vagyunk együtt? Tulajdonképpen igen, de attól, hogy sokat vagyunk együtt, még nem kell, hogy a kapcsolat megromoljon. Mi az, ami akadályoz abban, hogy én kedves legyek a férjemhez, feleségemhez, anyámhoz, apámhoz, gyermekemhez? Mi az, ami akadályozza őt abban, hogy nekem valamit szívesen megtegyen? A rossz emlékezés az ék az emberek között. Ez azt jelenti, hogy a másikkal való kommunikációmat, vagy egyáltalán azt , hogy mit teszek meg neki, nagyban befolyásolja az, hogy a múltban milyen tapasztalatokat szereztem az illetőről. Ha az illető goromba, türelmetlen volt korábban velem, nem szívesen teszek meg neki semmit, mert köztem és közte ott a rossz emlékezés ékje. Illetve fordítva is igaz, előfordul,hogy azért vagyok goromba és durva valakivel, mert korábban szinte semmit nem tett meg nekem. A rossz emlékezés ékje főleg a szeretteinkkel való kapcsolatainkba épül be, megrontva a kettőnk közti szeretet kapcsolatot. Tulajdonképpen a harag hosszas tartogatásának egyik formája ez. Nem is tudok róla, de tudat alatt képtelen vagyok megbocsátani a másik gorombaságáért, vagy a segítsége elmulasztásáért, a nemtörődömségéért. Elkönyvelem magamban a másikat egy megváltoztathatatlan rosszként. Ez a közénk ékelődött meg nem bocsátás, és a rossz el nem felejtése mindkettőnket folyamatosan sebzi. Mit lehet tenni, ha ott az ék köztem és a családom tagjai közt? Tulajdonképpen a szívünkben sátrat vert gonosz szellemeknek kell ellene mondani: nem akarok emlékezni a rosszra, melyet a másiktól elszenvedtem. Úgy akarok neki megbocsátani, ahogyan Isten bocsát meg nekem , többé nem emlékezik meg a bűnömről. A kiengesztelődés után egy teljesen új, tiszta lapot kell kezdeni egymással, mintha köztünk soha semmi rossz nem történt volna. Pontosan úgy, ahogyan egy idegennel, akivel még semmi  előéletünk nem volt. Krisztus erejével vagyunk képesek kivetni a rossz emlékezet ékjeit, s ő sebei gyógyítják be az ékek által okozott sebeket is. Ez nem egy egyszeri művelet, hanem hosszú idő eltökélt elhatározása, hosszas imádkozás a kiengesztelődés szándékára.

Mikor az ékek közülük kikerültek, vigyáznunk kell, nehogy újra megjelenjenek. A kommunikáció az, mely leginkább ékeket ver közénk. Az óember, másik felett uralkodó szavait ki kell dobnunk. Krisztus szavaival kell szólnunk egymáshoz, ez még a szülő gyermek kapcsolatra is igaz. A szülő nem uralkodhat a gyermek felett és egyik felnőtt sem a másik felett. A kommunikációnkban mindig meg kell hagynunk a másik ember szabadságát: szeretném, hogy ez és azt megtedd. A feltételes mód a te legfőbb szabadságod. Nem kényszerítelek semmire. Már megint nem csináltad meg- mennyire gyilkos szavak ezek! Ilyeneket tudunk mondani, ha szívünkben még ott a rossz emlékezés ékje. A másik , és ez elsősorban a gyermekekre értendő, nem azért nem teszi meg, amit kérek tőle, mert rosszra kérem, hanem azért, mert kényszeríteni próbálom őt. Isten szabadságra teremtett minket. Próbáljuk minél több alkalommal megőrizni a családban a másik szabadságát!

Nem csinálnád ezt vagy ezt így? Ez a mondat felszabadító a másik számára. Új szóhasználat, új mondatok szükségesek, hogy a családban lévő kapcsolataink gyógyuljanak.

Fontos az is, hogy mit gondolunk a szeretteinkről, a családunkról. A szeretteim elviselhetetlenek, a családi élet pedig csak szenvedés- sokan így gondolkodnak, emiatt menekülnek a családjukból. De nézzük meg mennyi ennek a valóságtartalma. Nem lehet, hogy a ború miatt nem látjuk a napsütést? Nem lehet, hogy nem vesszük észre, mennyi mindennek lehet örülni a családban? Az igazság az, hogy Isten mindig olyan embereket ad mellénk az életben, ami számunkra jó. A jó az emberi gondolkodásban a könnyűt jelenti. Istennél a jó nem biztos, hogy azonos a könnyűvel . A jó isteni ajándék az, ami az üdvösségünket szolgálja. Még ha kicsit nehezebb természetű embereket is adott mellénk a Gondviselés, higgyük el, hogy ez számunkra a legjobb. Próbáljunk szeretteinkre úgy nézni, mint a legfőbb jóra, amit Istentől kaptunk. Egészen más úgy hazaérkezni, hogy én azokhoz megyek haza, akiket ajándékba kaptam Istentől, s nem úgy, hogy a szenvedésem helyére megyek. A család nem a szenvedés, hanem a boldogság és az öröm helye, még akkor is, ha emberileg vannak egymással nehézségeink.

• Megtisztítani tehát szívünket a rossz emlékezettől,
• a kommunikációban meghagyni a másik szabadságát,
• és egymásra úgy nézni, mint az Istentől kapott legnagyobb jóra

három lehetőség arra, hogy családi életünket boldogabban és kiegyensúlyozottabban éljük.

Távolítsuk el tehát a borút és minden téves képzetet. A családi életet nehézségei és hullámvölgyei ellenére is lehet és kell is boldogabban élni!