Boldogok vagytok, ha megértitek ezt és így tesztek

Jézus Krisztus nagycsütörtöki szavai ezek. Miután tanítványai lábát megmosta, ezt monda nekik: "Megértettétek, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem. Jól teszitek, az vagyok. 14Ha tehát én, az Úr és Mester, megmostam lábatokat, nektek is mosnotok kell egymás lábát. 15Példát adtam nektek: amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. 16Bizony, bizony mondom nektek: nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött kűldőjénél. 17Boldogok vagytok, ha megértitek ezt és így tesztek." Jn 13.

Az ember egyik legfőbb vágya az életben, hogy boldog legyen. Jézus itt arra tanít minket, hogy a másoknak alázatban tett szolgálat boldoggá tud tenni minket.

Nagyon sokszor az életben azt gondoljuk, hogy bizonyos feladatok elvégzése nem a mi dolgunk. Másoknak kellene felállniuk és elvégezniük. A szolgálat oly sokszor keserű szájízt kap emiatt. Önmagában talán nem is lenne terhes számunkra, de mivel körülöttünk mások is vannak, úgy érezzük, hogy segíteniük kellene, esetleg nekik kellene elvégezniük helyettünk. Büszkeségünkről ezekben az esetekben éppen az árulkodik, hogy ugyanazt a feladatot, amit mások jelenlétében zúgolódva végzünk el, önmagunkra utalva zokszó nélkül, esetleg még örömmel is végezzünk. A probléma tehát az, hogy ott a másik ember is, és ő is elvégezhetné. Miért pont nekem kell?

Nézzük mit tesz Jézus: "3Jézus annak tudatában, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött és Istenhez megy, 4fölkelt a vacsorától, levetette felsőruháját, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. 5Aztán vizet öntött egy mosdótálba és mosni kezdte tanítványainak lábát, majd a derekára kötött kendővel megtörölte." Jn 13.

Jézus idejében a lábmosás a szolgák feladata volt. Az emberek közül is csak az alacsonyabb rangúak végezték. Mit tesz az, aki tudja, hogy ő maga is isteni személy, s Ura az egész világmindenségnek? Kendőt köt maga elé és mosni kezdi a tanítványok lábait. Péter tiltakozik is: Te vagy az élő Isten Fia, te nem moshatod meg az én lábamat. A lábmosás mégis megtörténik. Az Úr a legszélsőségesebb példát mutatja be arra, hogyan kell az alzatos szolgálatot gyakorolni. Ha az Élő Isten Fia, a legalacsonyabb szolgai munkát elvégzi, akkor a tanítványoknak is ezt kell tenniük. Ez még így talán érthető is. De hogyan teszi ez az embert boldoggá? Minden szennyes munkát én végezzek el, és ettől még legyek is boldog? - mondhatná az ember. Jézus azonban ezt mondja: ha ezt megértitek és meg is cselekszitek, mint én, boldogok lesztek.

Egy új életformát ajánl fel itt nekünk Jézus, mely nem attól boldog, hogy a legmegalázóbb és legnehezebb munkákat elvégezheti, hanem attól, hogy minél inkább megtanul alázatban és zúgolódás nélkül szolgálni, annál inkább egyesül Urával, Jézussal.

Talán a kilencedik boldogság mondat is lehetne ez: Boldogok, akik Urukhoz hasonlóan minden büszkeséget levetkőzve, csendben, örömmel és alázattal tuják embertársaikat szolgálni, mert miközben ezt gyakorolják, az alázatban Urukra találnak rá, s vele kötik össze az életüket egyre jobban.

A kolosszeieknek írt levél is erre buzdít: "3Bármit tesztek, szívből tegyétek, mintha az Úrnak, és nem embereknek tennétek! 24Hiszen tudjátok, hogy az Úrtól megkapjátok jutalmul az örökséget."Kol 3, 23-24.

Mindig Jézusért és Jézusnak tesszük a jót , és őérte szolgálunk. S mindamellett, hogy már itt megtapasztaljuk a vele való közösség édességét és boldogságát, még mennyei jutalomra is számíthatunk.

Érdemes megtanulni a szolgálatnak e jézusi formáját, mert valóban boldoggá tud tenni minket.