Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa
Két történet is magyarázza nekünk ma Jézusnak ezen mondatát. Az egyik a ma ünnepelt szentünk, Assisi szent Ferenc élete , a másik Mária alakja Mária és Márta történetéből.
A Zefirelli rendezésében készült Napfivér Holdnővér című film csodálatosan mutatja be nekünk szent Ferenc alakját. Egyik emlékezetes pillanata, mikor Francesco mezíttelenűl, minden világi dolgot maga mögött hagyva beáll a boldogok sorába, az Úr Jézus szolgálatába.
Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Felejthetetlen az öröm is mely ebben a jelenetben Francesco arcára kiül. Valóban boldog mindaz, aki oly szegény lelkileg, hogy még az utolsó darab ruhájától is megaszabadul. Senkihez és semmihez nem ragaszkodik ezen a földön, azaz mindent elengedett, melyhez szíve hasztalanul kötődött. Ezt jelenti lékeben szegénynek lenni. Mindaz, aki így kiüresíti életét a mennyországot kapja ajándékba. Nem majd valamikor, hanem már itt ezen a Földön.
Semmije nem volt mégis boldog volt. És minél több mindent odaadott, annál gazdagabb lett. Mert a földi dolgokat eldobva gazdagodunk meg a mennyeiekben. Ferenc alakja több társa számára is vonzóvá vált, mert arcáról sugárzott Isten gazdagságának boldogsága. Így csatlakoztak hozzá első követői és így indult útjának a ferences szerzetes rend. Szent Ferenc mennyei gazdagságának kincseit ma is fellelhetjük írásaiban.
Mária és Márta történetében (Lk 10,38-42) élesen elkülönül az, amikor valaki a világi dolgok körül forog boldogtalanul, és az, amikor valaki felismeri az Úr jelenlétének értékét és nagyságát, s leül mellé, hogy általa gazdagodhasson. Nem feltétlenül rossz, ha valaki szorgalmasan dolgozik életében, de ha emiatt elmulasztja az Úrral töltött időket, mely által gazdagodni tudna, akkor lelke olyan szegény marad, mint mint Mártáé. Csak panaszkodni tud a sok rá nehezedő teher miatt. Márta a lélekben jobban ragaszkodott a földi foglalatosságokhoz, mint az Úrhoz. Valószínűleg Mária sem volt lusta és munkakerülő, de lélekben el tudott szakadni a földies gondolkodásmódtól, és tudta magát teljesen odaadni az Úr jelenlétének. Tudott lélekben szegény lenni és megnyerte a mennyországot, mely soha nem vétetett el tőle az Úr szavai szerint. Az Úrral töltött idő mindig szent, mindig boldog, mindig építő és mindig megmarad örök időkre.
A mai napon érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mi miben vagyunk gazdagok. Mihez kötődik a szívünk. Ki tudjuk-e üresíteni magunkat a földi ragaszkodásoktól, hogy megnyerjük a legnagyobb gazdagságot és örömöt és boldogságot?
