Békesség nektek

  "36Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek! 37Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. 38Ő azonban így szólt hozzájuk: Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? 39Nézzétek meg a kezeimet és a lábaimat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és nézzetek meg jól! Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van. 40És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezeit és a lábait. » Lk 24, 36-40

Békesség nektek-mondja a feltámadott Úr tanítványainak, s a bűnön és halálon győzelmet aratott Megváltó megmutatja sebhelyeit tanítványainak. A szeplőtelen áldozati bárány, akiről már Izajás próféta is jövendölt, örökre magán viseli keresztre feszítésének és halálának jegyeit, mert ezzel a szent áldozattal szerzett örökre békességet Isten és emberek közt.

Az Isten és az ember közötti béke kapcsolatának helyreállítása a gyóntatófülkében is elhangzik: "Isten, a mi irgalmas Atyánk, aki Szent Fiának kereszthalála és feltámadása által kiengesztelte önmagával a világot, és kiárasztotta a Szentlelket a bűnök bocsánatára, az Egyház szolgálata által bocsásson meg neked, és adja meg a békét; és én feloldozlak téged bűneidtől az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében."

A békességet, amely szóval Jézus a tanítványait köszöntötte, csak akkor nyerhetjük el, ha a bűnbánat szentségében kiengesztelődünk Istennel. A kiengesztelődés azt jelenti, hogy egy olyan állapotot zárunk le, melyben az Isten és az ember kapcsolata megromlott, melyben az Isten haragja van a bűnös emberen. Ezt ma sokan félnek kimondani, mert ezáltal úgy gondolják félelmetessé teszik Isten nevét. De igazából nem az Isten a félelmetes, hanem az Istentől való elszakítottság állapota, melyet az ember a bűnök elkövetése és meg nem bánása által idéz elő.

A korintusiaknak írt II levélben ugyanezt olvashatjuk: "17Ezért aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek. 18Mindez pedig Istentől van, aki Krisztus által megbékéltetett minket önmagával, és nekünk adta a megbékélés szolgálatát." 2 Kor 5, 17-18

Itt szó van az Egyház egy igen fontos küldetéséről is. Isten ránk bízta a megbékélés szolgálatát. Ezt azt jelenti, hogy az Egyház feladata az, hogy tanításával és a szentségekkel elvezesse a híveket az őszinte bűnbánatra és az Istennel való kiengesztelődésre.

Az Isten bűneink miatt felgerjesztett haragjának képe jelenik meg az Izajás próféta könyvéből vett adventi énekünkben is: "Ne haragudj ránk, Urunk, és ne emlékezzél többé gonoszságunkra; íme elhagyatottá lőn a Szentnek városa, pusztasággá Sion, és árván maradt Jeruzsálem, a Te szentségednek és dicsőségednek lakóháza, ahol atyáink téged dicsőítettek. Vétkeztünk, s mint a tisztátalanok olyanná lettünk, s mint falevelek, földre hulltunk. Íme, gonoszságaink, mint a szélvész elsodornak minket; elrejted előlünk arcodat, és önnön gonoszságunk markába adtál minket."

Igen félelmetes kép ez, Isten a mi saját gonoszságunk markába ad minket.

De aztán ott a reménysugár: érkezni fog Megváltónk, aki ebből ki tud menteni minket: :Lásd meg, Urunk, a Te népednek sanyarúságát, és küldd el az Eljövendőt. Küldd el a Bárányt, a földkerekség Urát, küldd el a kősivatagból Sion leányának hegyéhez, hogy elvegye rólunk fogságunk igáját. Vígasztalódjál, vígasztalódjál én népem! Hamar eljő üdvösséged. Miért merülsz a gyászba?Miért fog el ismét a fájdalom? Ne félj már! Megmentelek téged, mivel én vagyok a te Urad és Istened, Izrael Szentje, a te Megváltód.

Izajás másutt is beszél a Megváltóról, mint aki békességet szerez Isten és ember közt:

5De őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze; a mi békességünkért érte fenyítés, és az ő sebe által gyógyultunk meg. Iz 53, 5

S csodálatosan mindezeknek a jövendöléseknek és a megváltás művének véghezvitele után mondja a feltámadt Jézus tanítványainak: Békesség nektek! Ez hangzik el minden Húsvétkor a szentmisében: Békesség nektek! Már nem kell félnünk, mert Jézus megbékéltetett minket az Istennel, levette rólunk az ő haragját.

De ugyanez hangzik el a pap szájából minden nap a nem húsvéti szentmisékben is: "Az Úr békéje legyen veletek!" Itt a pap Jézus feltámadása utáni köszöntésének erejét adja át nekünk minden napon a világ végezetéig. S mi visszaválaszolunk:"És a te lelkeddel" is ugyanaz a békesség legyen, amit Urunk feltámadása után meghirdetett.

Ugyanezt tették a tanítványok is, mikor Jézus elküldte őket: "Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: 7Menjetek és hirdessétek: 'Elközelgett a mennyek országa!' 2Amikor beléptek a házba, köszöntsétek azt! 13Ha méltó rá a ház, szálljon rá a ti békétek; ha pedig nem méltó, a békétek térjen vissza hozzátok.

Talán nem túl szerencsés, hogy a szentmise szövegéből éppen ezeket a nagy jelentőséggel bíró szavakat vették ki, s ma már csak így hangzik: engesztelődjetek ki egymással. Így ugyanis leegyszerűsödhet az egész egy emberi megbocsátásra. Ne felejtsük tehát el, hogy a béke köszöntéskor nem csak egy egyszerű szófordulatot használunk, hanem a feltámadott Krisztus szavait ismételjük, azért, hogy az Isten békéje, irgalma és megbocsátása áradjon minden emberre, Krisztus egyetlen örök nagy áldozatának érdemei által.

Adja Isten, hogy minél több ember felismerje, hogy mekkora szükségünk van arra, hogy elhagyjuk mindazt a bűnt és gyarlóságot, ami minket Isten szeretetétől elszakít és hogy visszaállhasson az az Isten és ember közötti béke, mely a Paradicsomban az első emberpár bűnbeesése előtt létezett.

Ez az írás talán folytatása is lehetne az előző írásnak: ne a bűnnel és a bűnös önmagunkkal béküljünk meg, hanem az Istennel: "Krisztusért kérünk tehát benneteket, béküljetek meg Istennel! 21Ő azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk őáltala." 2 Kor. 5, 20b-21