Békében és szabadságban élni

A kép Jézust ábrázolja a názáreti zsinagógában, mikor bejelenti, hogy ő a megígért Messiás, aki szabadulást hoz népének

Békében és szabadságban élni. Sok ember vágya ma ez. Kétféle békesség létezik. Az egyik a körülöttünk lévő világ békéje, a másik pedig a szívünk belső békéje. Bár a kettő egymásra nagy befolyást gyakorol, mégis két egymástól független dologról van szó. Napjainkban sok szó esik az Egyházban a népek békéjéről és ennek munkálásáról, de nagyon kevés a szív belső békességéről. Január 1-e Szűz Mária Istenanya ünnepe, s egyben a béke világnapja is. Az utóbbiról sokat hallhattunk, de vizsgáljuk most meg hogy a Szűzanya, mint a béke királynője, hogyan képes kiterjeszteni a békét mind az emberi szívekre, mind a népek közötti együttélésre.

Szabadság és béke, egymással szorosan kapcsolódó fogalmak. Tekintsünk most szemléletesen az emberi szívre úgy, mint egy városra. Egy város, ha nincs az ellenség elnyomása alatt, akkor békében és szabadságban él. Az emberi szív az áteredő bűn, és a bűnre hajló természete miatt eleve rabságra születik. Mikor elkezdi működését, már az ellenség diktál neki. A szabadság és a béke kezdő időszaka kimarad. A rabság, az elnyomás, a megszállottság állapotába bele születünk. Értsük ezt jól: nem ördögi megszállottságról van itt szó, hanem arról, hogy a város, azaz a szívünk nem szabad, hanem egy idegen hadsereg birtokában van, s várja a szabadítót. Ez a halálos bűn állapota. Szabadítás nélkül az ilyen emberi szív kárhozatra van ítélve.

Két sereg létezik. Az isteni és a démoni. Magától értetődő az, hogyha egy szív a gonosz fennhatósága alatt áll, s annak engedelmeskedik, az az Istennel  harcban áll. Nem áll békében az Istennel, azaz az Isten haragja van rajta. Az ilyen szív beleegyezik mindabba, amit a gonosz kínál neki. nem zavarja, ha halálos bűnben van. A fekete sereg nyugodtan beszennyezheti a város összes utcáját, annak vezetőségét ez nem zavarja.

A Szűzanya, mint ember, de egyben a Mennyek Királynője is, egy híd a Föld és a Ég között, az emberi szív és az Isten között. Mint egy városon átívelő létra, mely összeköti a városon belüli világot a városon kívülivel. A létrára fel lehet mászni, s kitekinteni, hogy a kinti világ mennyivel szebb és tisztább. A Szűzanya, mint béke királynője megadja nekünk azt a kegyelmet, hogy vágyódás ébredjen szívünkben életünk megváltoztatására, hogy az megkaphassa a valódi békességet. Ő az aki szüntelenül könyörög minden egyes gyermekéért, hogy az megbékélhessen Istennel. Istennel megbékélni annyit jelent, hogy megváltoztatom az álláspontomat. Mindazt, akit idáig barátomnak tekintettem, ezentúl ellenségemnek tekintem, azaz, a gonosz démonok, akikkel addig cimboráltam, onnantól az ellenségemmé válnak. Mindazt pedig, amit az addigi cimborám kínált, és amivel mindaddig beszennyezte utcáimat, rossznak, kárhozatra valónak ítélem. Olyannak, amitől végleg szabadulni kívánok. Szabadulni kívánok az elnyomómtól és szabadulni kívánok a bűneimtől. Isten tisztaságára vágyom.

Az ilyen szív áll készen Isten szabadítására. Ezt nevezik megtérésnek. Ez a szív képes megbékélni Istennel.

Istennel megbékélni egyedül Jézus Krisztus által lehet. A kereszténységen kívül egyetlen más vallás sem képes az Istennel való béke helyreállításának lehetőségét megadni , mert Krisztus, mint Megváltó nélkül az Isten haragja marad rajtunk. Az I. korintusi levél erről így ír:" 17Ezért aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek. 18Mindez pedig Istentől van, aki Krisztus által megbékéltetett minket önmagával, és nekünk adta a megbékélés szolgálatát. 19Mert Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, úgy, hogy nem számította be bűneinket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. 20Mi tehát Krisztus követségében járunk, s maga Isten buzdít általunk. Krisztusért kérünk tehát benneteket, béküljetek meg Istennel! 21Ő azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk őáltala." Aki bűnt nem ismert, tehát Jézust, bűnné tette értünk, azaz úgy tekintett rá, mint bűnösre, és helyettünk bűntette meg. Ez a mi szabadulásunk ára. A szeplőtelen bárány Szent Vérének kiontása és életének kioltása.

El lehet játszani a gondolattal, hogy a Gonosz, aki Ismeri az Istent, miként vitte végbe azt az emberiség történelmében létező legnagyobb tettet, hogy megölte az Isten bárányát. Saját maga ellen cselekedett, mikor a Megváltót megölte, hiszen ezzel a lépéssel önmagát győzte le. Azt hitte, hogy a halál győzhet az Isten Fia felett, és örökre eltünteti a világról? Talán nem volt ilyen ostoba, de az biztos, hogy Krisztus dicsőséges feltámadásakor minden démon rettegve menekült el, s innentől tudja, hogy hacsak fondorlatosan nem sikerül becsapnia az emberiséget, végleg le van győzve.

Az elnyomó sereg tehát le van győzve. Krisztus dicsőségesen bevonul minden olyan városba, ahová, mint szabadítót őt behívják. Innentől kezdve ő a tulajdonosa a városnak. Megszabadít tehát minden szívet minden bűntől, és a sajátjává teszi azt. Mindezt pedig Jézus Krisztus kereszthalálának érdeméért és az ő feltámadásának dicsőséges erejével teszi. Ez a szív boldogan mondhatja a zsoltárossal együtt: " Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a megerősített városban! " Zsolt 31, 22. A feltámadott Krisztus így köszöntötte tanítványait: "Békesség nektek." Ez az a békesség, melyet ő szerzett meg kereszthalálával és feltámadásával. Ez a békesség az, amely minden külső békességnek is a forrása. A nemzetek közt ugyanis csak akkor lehet békesség, ha az emberi szívekben is békesség van.

Mikor az emberi szív felszabadul az elnyomó sereg uralma alól, és átadja a vezetést a szabadító Krisztusnak, a harcai még nem érnek véget. A kiűzött régi sereg ugyanis erőszakkal szüntelenül próbál visszatérni arra a helyre, ahonnan kiűzték. Nyugalmunk tehát sosem lesz, de a szabadságunk és az Istennel való megbékélés öröme megmarad szívünkben, ha azt a Krisztus parancsai szerint tisztán megőrizzük.

Mikor az Isteni irgalmasságról beszélünk, azt sohasem úgy kell értenünk, hogy Isten megbocsátja bűneinket, s mi maradhatunk abban az állapotban, amit Isten bűnnek nevez. Az irgalmasság akkor valódi, ha teljesen felszabadít a régi életünkből, ha új életet ad. Krisztus irgalmassága mellett sosem szabad elfelejtenünk azt, hogy Krisztus szabadító is. Krisztus azért jött, hogy szabadulást hozzon a bűn foglyainak: »Az Úr Lelke van rajtam;
azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket,
19és hirdessem az Úr kedves esztendejét«. Lukács  4 ,18-19

Kétféle ál békességről kell még beszélni.

Az egyik az, amit ma az okkultizmus és az ezotéria kínál. Természetfeletti erőkkel ( de nem Isteni, hanem démoni erővel) manipuláló praktikákkal képes az emberi szívben egy ál nyugalmi állapotot létrehozni , mely tulajdonképpen arról szól, hogy a szívvel elhitetik azt, hogy a béke változtatás nélkül is létrejöhet. Minden maradhat a régiben, a gonosszal való cimborálás, a bűnnel való együttélés, s erre a szív ajándékként megkapja a békességet. De ez nem más, mint egy újabb béklyó, mely megkötözi az emberi lelkiismeretet, s a békességnek egy nem valódi, a lelkiismeretfurdalás nélküli formáját adja meg. A szív szubjektíve békében van, de objektíve az Istennel harcban áll. Nehéz innen a szabadulás, mert ezek a rabok duplán le vannak láncolva.

Más ál békesség is létezik. Ezt az olyan emberek hirdetik, akik Isten nevében jönnek, de nem az Isten igazságát szólják. Az egyház ma is tele van hamis prófétákkal. Ők legtöbbször úgy torzítják el Isten tanítását, hogy felszabadítják a lelkiismeretet egyes halálos bűnök nyomása alól. Kitisztíthatod a várost, de nem baj, ha egy utca szennyesen marad, azt a mai világban már nem lehet tisztán tartani. Krisztus irgalmas,te pedig szabad vagy, örülj! A baj az, hogy ezek a szívek is el fogják hinni, hogy teljesen meg vannak szabadítva, de a valóság az, hogy a halálos bűnben lévő szív nem békélt meg Istennel, az Isten haragja ugyanúgy rajta van, mint a pogányokon. Mindaz tehát ,amit ezekkel a szívekkel elhitetnek hazugság. Az igazság az, hogy a halálos bűn definíciója nem változott. Isten azt a Tízparancsolatban fektette le örök időkre nézve.

Szűzanyánk, a Béke Királynője, a mi legfőbb irányadónk Isten igazságával kapcsolatban. Az ő segítségét kérve juthatunk el az Isten igazságának teljes megismerésére, az összes bűn felismerésére, és az Istennel való teljes kiengesztelődésre. Így lehet béke az összes emberi szívben és így lehet béke az egész világon.

Szűzanyánk könyörögj érettünk, hogy Isten világossága ragyogjon ránk, és űzzön el minden sötétséget, amely jelenleg elborít minket!